Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Esperesi jelentésből MEGSZIVLELÉSRE MÉLTÓ RÉSZLETEK . . . EGY ESPERESI JELENTÉSBŐL . . . Boldog ember az,-legyen vezető vagy vezetettakit a múlandóság kérlelhetetlen szigorúsága rávezetett arra a gondolatra, hogy csak egy arasznyi a mi földi életünk, ama másik élet pedig örökkévaló: éppen azért örökké élő lelkének érdekeit és az örökkévaló Isten országának ügyét elébe kell helyeznie minden földi dolognak. Aki nem nézi, mi a fizetés, vagy sokszor mi a nem érdemelt visszafizetés a hűséges kötelességteljesitésért, hanem állja a sarat, tűri még a méltatlan bántalmakat is és lelkiismeretesen végzi munkáját azon az őrhelyen, ahova állíttatott. Ezekenk az irányelveknek kell szem előtt lebegni minden egyházi tisztviselő előtt s ezek lebegtek az én szemeim előtt is, amikor egyháztanácsaink közakaratából ugyan, de valójában a mindeneket irányitó Isten végzése folytán ismét esperes lettem, illetve a Keleti Egyházmegye vezetését átvettem. MEGPRÓBÁLÓ FELADAT Érzem, hogy e tisztes hivatallal járó munka és felelősség súlya, egy nehéz szolgálatot igénylő világvárosi gyülekezet terhének hordozása mellett a gyönge emberi erőt megpróbáló feladat. Különösen ha még azt is figyelembe veszem, hogy ez az időszak a világtörténelem egyik legválságosabb időszaka. Két világháború fergetege kavarta fel földi életünk tengerét s utolsó hullámverésük még nagyon is érezhető. Bizony, nem ilyen végét vártuk azoknak a háborúknak, melyekbe a legszebb ideálok hangoztatása mellett fegyverbe szólították a mi fiainkat is. Nem azt vártuk, hogy az egyik istentelen diktatúra helyett a másikat ültessék trónjára; hogy az egyik rabló sereget a másik váltsa fel s hogy a megcsufolt igazság feltámadása helyett még nagyobb igazságtalanság és még súlyosabb bilincs jusson osztályrészül szegény szülőhazánknak. Méltán kesergünk hát valóra nem vált reménységeink romjai felett; és méltán fájlaljuk, hogy a legyőzött Óhaza mellett vesztes lett a nagy háborúk igazi győztese, Amerika is. Nemcsak soha vissza nem térő fiainak ezreit és a soha megtéríteni nem szándékozott billiókat veszítette el, de a Sátán fejedelmével folytatott tanácskozások során kevés maradt kezében azokból a magasztos eszmékből is, amelyeket pedig nagylelkűen meg akart osztani még a legyőzőitekkel is. Megtépázott nimbusza bátorította aztán fel a Kremlin uráit arra ,hogy uj háborús tűzfészkek gyújtásával, koreai, indo-kinai és formosai fiók-háboruk szitásával nyugtalanítsák az egész világot; és minket amerikai magyarokat is, akiket elsősorban tápláló anyánk, nagyszivü Fogadott Hazánk s azután mültat-jövendőt megbünhödött Szülőhazánk sorsa érdekel, amelyeknek békességéért vigyázva aggódunk és aggódva imádkozunk. MI AZ OKA A MAI VILÁGHELYZETNEK? Mikor porbahüllott reménységeink romjai felett kesergünk, be kell látnunk, hogy ennek az idegtépő világhelyzetnek kettős oka volt. Az egyik az, hogy a tárgyaló asztalokhoz, amelyeknél állítólag elejét akarták venni a háborús vérontásoknak és a mostanihoz hasonló általános bizonytalanságnak, nem engedték oda a szeretet Fejedelmét, a Jézus Krisztust; a másik pedig az, hogy az első világháború haszonélvezői a vörös poklokon keresztül ma is görcsösen ragaszkodnak a nekik juttatott zsákmányhoz s ezeket a hullarablókat a tényekkel nem ismerős Free Europe és Voioe . of America urai s a tényekkel nagyon is ismerős, de ősi örökségükT ről egy tál lencséért lemondó magyar exponensek ma is nebántsvirágnak tekintik, sőt az emerkai magyarság szivéből fel-feltörő revíziós keserűséget lépten-nyomon elhallgattatni igyekeznek. Végtelenül fontos és erkölcsi kötelezettség súlyával bir az őrállói hűség és vigyázói éberség az ilyen napokban. Én a magam részéről lelkipásztori- és az elmúlt éven esperesi őrhelyemen ezen a téren is igyekeztem megtenni a magamét. Ezt vártam és ezt várom tiszttársaimtól is. De ugyanakkor kérő szavam is van. Az, hogy vigyázzunk és imádkozzunk. Vigyáznunk kell különösen nekünk, egyházi vezetőknek, hogy a bennünket olykor-olykor hatalmukba kerítő érzések el ne tántorítsanak Attól, aki azt mondotta: “Én vagyok az ut, az igazság és az élet!” Ha érezzük is, hogy azzal az ezeréves országgal, ahonnan származtunk és ezzel a nagyszivü nemzettel, mely bennünket fiává fogadott, méltánytalanul bánnak ellenségei, divatos szólamok hatása alá kerülni és szertelenségekre ragadtatni sohase engedjük magunkat. .aüiütöbi JljJéahtm oi. e noliaiaiiloxrlsyrri ncdaosa HŰSÉGES ŐRÁLLÓK TISZTE Hogy a kötelességteljesités terén megtalálhasuk az Isten szerinti utat, sokszor meg kell birkóznunk embervoltunk által diktált érzéseinkkel. S hogy valóban hűséges őrállóknak találtassunk, le kell számolnunk az embereknek való tetszeni akarás gondolatával. És ez nem könnyű feladat. Ennélfogva nem könnyű dolog a maihoz hasonló, megpróbáltatásokkal teljes időkben egyházi vezetőnek lenni. Áll ez nemcsak az esperesre, hanem minden egyházi tisztviselőre. Mert az általános bizonytalanságnak és nyugtalanságnak a hullámai olykor-olykor átcsapnak a helyi egyházi életnek a szent területére is és a világ fiai részéről kijut a bántalmakból nekünk is azért, mert valamit nem úgy cselekedtünk, amint azt ők szerették volna. Az ilyen bántalmak által azonban szolgálatunk végzése közben épenugy ne hagyjuk magunkat elkedvetlenitetni mint ahogy nem szabad engednünk, hogy fejünkbe szálljon az olykor-olykor elhangzó dicséret. Méltatlanok lennénk ahhoz az isteni Mesterhez, akit sem a mienknél sokkal méltatlanabb bántalmazás, sem a sokkal kisértőbb hozsánnázás nem ejtett meg s aki azt a parancsolatot adta, hogy vegyük fel az ő keresztjét és úgy kövessük Őt, mert az ő terhe könnyű és az ő igája gyönyörűséges. Ilyen gyönyörűséges igának tekintem én is az esperesi szolgálatot, mert tudom, hogy ha olykor-olykor kísértéseknek vagyok is kitéve, mögöttem állanak azok, akik szintén kibúvó keresés és elismerésre várás nékül viselik az egyházi élet terheit s az önként vállait felelősség érzetével tartják kezünkben a független fegyvert és a Sionunk falát építő munka szerszámait. folytatása következik . . . Független Egyházaink tagjai előfizetésüket a helyi egyházaknál rendezzék. Az évi $2.-t szolgáltassák be az egyes gyülekezet pénztárába. Barátaink és mások küldjék az előfzetést a szerkesztőség és kiadóhivatalba: 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J.
