Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ A nagy fejedelem 49 éves korában 1629 nov. 15-én költözött el az élők sorából. A magyarságnak és a protestántizmusnak egyik legelszántabb harcosa és védelmezője szállt vele sírba. Halálos ágyán, amikor már beszélni nem tudott, reszkető kezekkel a Bibliának eme szavait vetette papírra: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki sincsen, bizonyára senki.” Bethlen Gábor nagy örökséget hagyott ránk, viharvert, halál mesgyéjén járó, világ minden táján szétszórt magyarokra. S ezt az örökséget meg kell tartanunk, meg kell őriznünk, meg kell értenünk és meg kell tanulnunk. Ez pedig nem más, minthogy: szabadulásunk és jövőnk csakis az ő fennkölt szellemében és lelki örökségében van. Azt jelenti ez, hogy a magyarságnak eggyé kell lenni, meg kell fognunk egymás kezét, mert nincs az Ur Istenen kívül senki más barátunk és pártfogónk. Vétkezik az Isten ellen az, aki közénk vallási, vagy politikai válaszfalakat akar építeni. Eddig még mindenki csak kihasznált minket, eszközök voltunk ezer esztendőn át, kard, tengerként omló vér, ágyuk töltelékei, nagyhatalmi, önző politikai célok szolgálatában. Azok leszünk a jövőben is, ha magunkévá nem tesszük Bethlen Gábor nagy lelki örökségét, egymásra nem találunk, otthon és a világ minden táján szétszórt magyarok, eggyé nem leszünk válaszfalak nélkül, nagy testvéri kézfogásban, az egységes magyar lélek diadalában. A történelem legrettentőbb szörnyetege, az istentelen kommunizmus irtja, gyilkolja a fajtánkat, építi közöttünk a válaszfalakat, uszítja a testvért a testvér ellen, gyermeket a szülő ellen, szórja szét a hontalanságba a nemzet legjobb fiait, s mi ezt itt tétlenül nézzük, sőt egymást marjuk, egymást tépjük, szaggatjuk ezer darabra és pártra, építjük a vallási és politikai válaszfalakat. Nem félünk az Istentől, aki bennünket egyeknek teremtett s azt akarja, hogy egyé legyünk ismét és együtt munkáljuk minden erőnkkel a mi sokat szenvedett fajtánk felszabadulásának, a nagy magyar feltámadásnak az ügyét. Ez az Isten akarata és Bethlen Gábor nagy szellemi és lelki öröksége. (Jövő számunkban a cikk második részét közöljük: Bethlen Gábor vallásos személyiségéről.) TEMPLOMSZENTELÉS BETHLEHEMBEN Május elsején történt a bethlehemi templomszentelés, melyen Kőváry Imre gondnok adta át a megújított templom kulcsát Béky Zoltán főesperesnek. Énekléssel vonult be a templomot megtöltő lelkes gyülekezet. Nt. Urbán József esperes tartott ünnepi beszédet. Részt vettek még az istentiszteleten Borbás Antal v. tábori főesperes a bethlehemi egyház szervező lelkésze, jelenleg Windsor, Ont., kanadai lelkipásztor, Nt. Hunyady László, Szabó Zoltán, lelkészek, valamint Pottschacher István, Ormay János ev. lelkészek és Szűcs János csatlakozott lelkész. A Nőegylet által Négyessy Bertalan lelkésznek készíttetett palástot Remenár Andrásné és Biró Józsefné adták át. Az ünnepi banketten jelen volt az egyház apraja-nagyja, az egyesületek és egyházak képviselői. A Magyar Házat megtöltő nagy közönség együtt örvendett a bethlehemi egyház rövid idő alatt oly tündöklő eredményű előrehaladásán. AZ EMBER AZ ELESETT ÁLLAPOTÁBAN . . . Ádám és Éva az által, hogy Isten nyilt parancsa ellenére, és a Sátán biztatására ettek a “jó és gonosz tudásának a fájáról” az Éden Kertben, elveszítették eredeti állapotukat. Előző Írásunkban röviden a Biblia alapján ismertettük az ember Éden-Kerti szent, igaz, bünnélküli, tökéletesen boldog állapotát. Ebben a cikkünkben pedig próbáljuk megrajzolni az ember életét elesett, bűnös állapotában. Milyen lett Ádám és Éva élete, miután Isten az ő szent angyalaival kiűzte őket az Éden Kertből? Az eredeti édenkerti állapot elveszítése mindenekelőtt jelentette, hogy az ember értelme meghomályosodott. Bár az ember azután is gondolkodni képes eszes lény maradt, de Istennel és Isten szent dolgaival kapcsolatban hitetlenkedés, kételkedés, félelem, tudatlanság borította el elméjét. Szabad akarata is megromlott abban az értelemben, hogy a Sátán befolyására újabb bűnök elkövetésére érezte a vágyat és hajlamosságot. Az ember gondolatai, szavai és cselekedetei a tökéletesen szent Isten mértéke szerint bűnös és szennyes gondolatokká, szavakká és cselekedetekké váltak. Az ember teljes romlottságát Pál apostol Írja le legtökéletesebben a római levél 3. részében eképpen: “Nincs aki megértse, nincs aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek, nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Szájuk telve átkozódással és keserűséggel . . útjaikon romlás és nyomorúság van . . nincs isteni félelem az ő szemük előtt.” Az Isten tökéletes igazságossága természetesen mindezért az ember megbüntetését követeli. Megjelenik tehát az ember életében a testi és lelki szenvedés, mint az Isten igazságos büntetése. Testi betegségek, különféle gyötrelmek, félelem, aggodalom megsemmisítik az ember boldogságát. Majd megjelenik a halál is. De a halál sem jelent megmenekülést az Isten haragja elől, mert a halál után a pokol örökkétartó gyötrelmei várakoznak az emberre. Más szóval, az ember amikor a Sátán mellé állott, ugyanarra a legnagyobb fokú büntetésre tette magát méltóvá, ami a Sátán és a gonosz angyalok végső sorsa: kárhozat a pokolban. Ilyen romlott, nyomorúságos lénnyé lett Ádám és Éva miután Isten helyett a Sátánt fogadták el életük urává. Mivel Isten Ádámot és Évát az egész emberiség ősszüleivé tette, igy világos, hogy az ő gyermekeik és azoknak gyermekei, vagyis minden ember örökli Álám és Éva megromlott bűnös természetét. Ezt a velünk született romlott bűnös természetet nevezzük a mi eredendő bűnünknek. Romlott fának vagyunk a romlott gyümölcsei. A velünk született bűnös természet bizonyítéka az, hogy mi saját magunk is napról napra újabb és újabb bűnöket követünk el Isten és egymás ellen. És bűneink ugyanazokat a következményeket vonják maguk után, mint Ádám és Éva bűne. Isten tökéletes igazságossága szerint tehát minden ember kivétel nélkül testi lelki szenvedéseket, halált és kárhozatot érdemel. De mivel Isten nemcsak tökéletes igazságosság, hanem tökéletes kegyelem is, igy ö megkönyörült az elesett emberiségen és elhatározta az ember megmentését más szóval megváltását. Erről fogunk Írni következő cikkünkben. —Kovács István
