Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ cAz egyik legszebb ntaggar Szó: Caeóangám Irta: BODNÁR ISTVÁN Perth Amboyi egyháztag Olvasd: János ev. 19:25-27 és Mózes II. 20-12. Kevés szó van amely olyan sokat íejezne ki, mint ez az egyetlen egy: “Édesanya.” Milyen nagyon de nagyon boldogok azok, akik a napnak bármelyik órájában, avagy percében ajkokra vehetik ezt a szót: Édesanyám. Boldogok kik együtt élhetnek szüleikkel és az ő szeretetöket és megbecsülésüket, sok jóságokat viszonozhatják. Mert az édesanyai szeretet és jóságot, csupán csak szeretettel, és jósággal lehet viszonozni. De bizony úgy vagyunk az Édesanyával is, mint sok minden mással, hogy csak akkor tudjuk meg igazán azt, hogy milyen sokat jelentett számunkra amikor már elveszítettük, amikor már nincsen. Milyen nagy dolog a világosság, azt akkor érezzük igazán, mikor sötétségben kell botorkálnunk és még a mellettünk lévő embert, vagy tárgyakat sem vagyunk képesek látni. Vagy hogy milyen drága kincs az egészség, az igen sokszor akkor jut eszünkbe, mikor már betegek vagyunk. Hogy mit jelent az Édesanya, azt olyankor tudjuk meg legjobban, hogy ha látunk neveletlen, elhagyott, rossz erkölcsű, gonosz indulatu, hazug káromkodó, Istennel és emberekkel mitsem törődő embereket. Vagy hogy ha mi magunk is árvaságra jutottunk és az édesanyai szeretetteljes nevelésnek a melegsége hiányyzik a mi életünkből. Milyen szépen módja ezt el a nagy református pap költő, Szabolcska Mihály egyik kedves versében: “Mikor egy-egy romlott, semmi embert látok, Aki magának is, másnak is csak átok, Akinek sohsincs egy tiszta indulatja, Sirassátok meg szegényt, mert nem volt édesanyja.” AZ ÉDESANYA PÓTOLHATATLAN Bizony úgy van, mindenkit lehet pótolni ezen a földön, csak az édesanyát nem.Ha meghal a király, akkor egy másiknak teszik fejére a koronát. Ha a hadvezér elesik a csatában? másik áll a helyébe. De az édesanyát nem pótolhatja senki sem ezen a világon. Itt Amerikában, ebben az áldott országban, egy napon, az Urnák Napján, vasárnapon, minden évben május 2-ik vasárnapján anyáknapját ünnepel az ország népe. Kicsinyek, nagyok, gazdagok és szegények egy szívvel s lélekkel adnak hálát Istennek az édesanyákért, úgy is ha még életben vannak, úgy is ha már elköltöztek az örök hazába, ahová egyszer mindannyian elfogunk menni. Bizony nagyon szép, amikor egy egész országnak a népe, egy napon egyetemesen, ilyen szépen emlékszik meg az édesanyákról. Mert Istennek nagy hálával tartozunk, azért hogy nekünk az édesanyai szeretettel, és gondoskodással, olyan széppé tette ezt az életet. ISTEN PARANCSOLATA Nem szabad azonban nekünk ezen a napon elfelejtenünk, először azt, hogy Isten a mi jóságos menynyei Édesatyánk, parancsolatot adott minden idők, minden nemzete és minden országa gyermekeinek: a Tizparacnsolat 5-ik parancsolatában: “Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Ur a te Istened ád tenéked!” A jóságos Isten tehát parancsolatban adta, nem csak egy napra, egy esztendőre, de az életnek minden esztendejére, minden napjára, a napnak minden órájára, és az órának minden percére és pillanatára, a szülei szeretetet és tiszteletet. És Ö a földön hosszú életet igér azoknak, akik az Ő parancsolatait hűséggel megtartják. Világosan kell látnunk azt, hogy az országok népei, vagy az egyes ember, Isten örök parancsának engedelmeskedik, midőn szüleit tiszteli, vagy pedig az Ő parancsát szegi meg, ha nem tiszteli az ó atyját, vagy anyját. TESTI ÉS LELKI ÉDESANYA Anyák napján azután nem szabad elfelejtenünk azt az igazságot, hogy az ember nem csupán test. Más szóval úgy szeretném ezt mondani, hogy amint születtünk test szerint, születni kell Lélek szerint is. Vallásos nyelven ezt mi keresztyének úgy hívjuk, hogy ujjá-születés. A mi Urunk az Ur Jézus Krisztus a testet a Szent Lélek templomának nevezte. És azt mondotta, hogy mikor egy ember életében az ujjá-születés, tehát a Lélektől való születés csodája megtörténik, akkor Istennek minden tökéletes teremtménye, az angyalok és a megdicsőült mennyei lelkek mind örülnek. Tehát van lelki születés és testi születés is. Amint van testi édesanyánk, úgy van lelki édesanyánk is. Az utóbbi magyar nyelven “Anyaszentegyháznak” hívunk. Amint az édesanya test szerint, úgy a lelki édesanya, az Anyaszentegyház lélek szerint szül és nevel bennünket az Isten Igéjével, hogy már itt ezen a földön az Ö dicsőségére éljünk, és a mi lelkünk számára megnyerhessük az üdvösséget és az örök életet. Jézus maga mondotta, hogy a lélek drágább a testnél. Ö mondotta, hogy “Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek Igéjével, amely az Ő szájából származik.” A testi születést nagyon sokan komolyan veszik és ez természetes is, a lelki születéssel már kevesen gondolnak, vagy egyáltalán nem tudják elképzelni, mint Nikodémus mikor az Ur felhívta reá a figyelmét. No most ha tudjuk, hogy van testi és lelki születés, akkor van testi és lelki édesanyánk is. A testi édesanya mindjárt születés után eljegyeztett, a keresztség Szent Sákramentoma által, a lelki édesanya számára, az Anyaszentegyház tagjává. Keresztszüleinkkel együtt fogadást tettek, hogy az Anyeszentegyházban Istennek kedves gyermekeivé nevelnek. Mint ahogyan a testi édesanya mindent megtett testünk nevelésére, úgy lelki édesanyánk az Anyaszentegyház állandóan nevel, tanít, ha kell megfedd, mint jó szüle az gyermekét. Szüntelen őrködik felettünk és az Igével nevel bennünket az örök életre. HOGYAN ÜNNEPELJÜNK? Ilyen gondolatokkal eltelve anyák napján menjünk fel Istennek szent házába, a lelki édesanya kebelébe, fel Istennek szent házába, a lelki édesanya kebelén adjunk hálát Istennek, hogy nekünk Istent félő, Ötét szerető keresztyén szülőket és keresztyén tanítókat adott, akik az Ö nevében felneveltek és az Ő igaz ismeretére minket eljuttattak; mind lelki, mind testi
