Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ &4nyáknapjára . . . Irta: HUNYADY LÁSZLÓ Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Ur a te Istend ad teneked.” — II Mózes 20:12. Bölcsőnktől a koporsónkig mindenkor és mindenhol érezzük, hogy valami, tőlünk független hatalom vigyáz reánk, őrködik felettünk; számontartja cselekedeteinket sőt szivünk legtitkosabb érzéseit is jól tudja és ismeri. Mikor ezzel a hatalmas, gondunkat viselő szeretettel összhangban van az életünk, akkor vagyunk igazán megelégedettek és boldogok. A megváltó Jézus Krisztus arra tanít bennünket, hogy Isten a mi szerető mennyei Atyánk. Születéskor az élőlények között az ember a legtehetetlenebb. A kis boci lábára áll félórán belül születése után és nem szorul külső segítségre élete folytatásához. A kis csirke néhány perc múlva, ahogy a tojásból kibúvik már kapargál és minden tekintetben gondot tud viselni magára. És mégis még ezeknek is gondviselőt adott a jó Isten. A tehén csak akkor hajlandó teljes engedékenységre, ha látja és maga mellett érzi kis hornyát; annak a számára tartja a tejét. A kotló minden ellenséggel bátran szembe száll és megvédi csibéit. A SZÜLŐK FELADATA A gyermek védelmére a szülőket adta a jó Isten. A szülőkre bizta Isten a gyermekek istápolását és felnevelését. Nagy és gyönyörűséges feladat a szülei tisztség betöltése, mert a gyarló ember a tökéletes és legfőbb valóság, a szent és igaz Isten szeretetét képviseli és tükrözi vissza a gyermekére. A gyermek a szülei gondviselés és szülei szereteten keresztül jut el Isten atyai szeretetének és gondviselő jóságának a megérzésére. Megérteni hosszú éveken át még nem tudja, de tudomást vesz róla már az első hetekben. A bölcső mellett őrködő szülei szeretet, mint valami védő várfal veszi körül a szunnyadó gyermeket. Ennek a szülei szeretetnek a sugárözönében érzi a gyermek biztonságban magát; ezt jutalmazza meg szemei ragyogásával, ajka mosolyával és boldog gőgicseléseivel. A szülei tisztség nagy kiváltság és Isten egyik legnagyobb ajándéka. Ezt a nagy kiváltságot és ajándékot köszöni meg tudatosan, vagy öntudatlanul minden szülő mikor beteg gyermeke mellett agodalmas és imádkozó szívvel virraszt; vagy a gyermek iránt érzett felelősége tudatában gyermeke jövendőjén töpreng. A mindennapi kenyér-gond eltörpül és kicsinynek látszik, ha a gyermek sorsáról és jövőjéről van szó, mert a jó szülő gyermekének boldogulásában találja a legnagyobb örömöt és boldogságot. AZ EMBERISÉG SORSA Az ötödik parancsolatban Isten, ki mindnyájunk mennyei édes Atya, szól gyermekeihez, minden gyermekéhez korkülömbség nélkül: Tisztelt atyádat és anyádat,' hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Ur, a te Istened ad tenéked. Ennek a parancsolatnak a betöltésén dől el nemcsak a gyermek, hanem az egész emberiség sorsa és jövendője. Emberség-tisztesség! — mondja a közmondás. Ez a rövid példabeszéd azt jelenti, hogy az ember tisztelje és becsülje meg a másik embert. Jézus ezt a gondolatot az aranyszabályban igy fejezte ki: “Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.” (Luk. 6:31.) Világos, érthető, egyszerű tanítás ez. Nincs benne semmi lehetetlen követelmény. Egyszerűen a másik ember helyébe kell magunkat képzelni és úgy cselekedni mintha nem mi volnánk, hanem ő. Sokszor meg is tesszük és ha kudarcba fül vállalkozásunk annak az az oka, hogy nem tudjuk azt sem hogy mit is akarunk tulajdonképen. STATISZTIKA A statisztikusok kimutatása szerint minden harmadik gyermek azt állítja, hogy szülei elhanyagolják és nem törődnek vallásos és erkölcsi neveltetésökkel. A high schoolba járó gyermekek egy negyed része őszintén bevallja, hogy nem érez komoly lelki kapcsot szülei iránt, mert a szülők, vagy nem tudják, vagy nem akarják őket megérteni! Borzalmas adatok ezek! Mindegyike egy-egy vádlevél. Vigyázzunk azért jól töltsük be szülei tisztségünket, hogy bennünket vád ne érhessen. A szentirás világosan tanítja, hogy a gyermek nevelése a szülők legelső kötelessége. Jézus ezét hívja magához a gyermekeket, hogy tőle tanuljanak Isten törvénye szerint élni; tanuljanak tőle testvéri szeretetet, jóságot és szülei tiszteletet. — És nemcsak a kis gyermekeknek kell ezeket tanulni, hanem mindnyájunknak, mert mindnyájan gyermekek, Isten gyermekei vagyunk. Felnőtt korunkban ezek a fogalmak kibővülnek és mélyebb tartalmat nyernek. A testvéri szeretet emberszeretetté, a jóság emberi jósággá és a szülei szeretet Isten iránti alázatos gyermeki bizodalommá, hitté és Isten akaratán való békés megnyugvássá válik. De ezeket is csak a Megváltó iskolájában tanulhatja meg mindenki. ANYÁK NAPJÁN -Anyák napját ünnepeljük. Szivünkben fellobban a tiszta, őszinte gyermeki szeretet és hála lángja. Virágot tüzünk keblünkre; talán édesanyánkat is megörvendeztetjük egy virág csokorral. Mindenkit meg akarunk győzni arról, hogy mi jó és háládatos gyermekek vagyunk. Ebben a külső ünneplésben parádézik ma az egész világ. Ünnepeljük az édesanyánkat! Megérdemli. Ünneplésünkből a külső szin és forma mellett ne hiányozzon a belső tartalom: az igaz szülei tisztelet. Jézus tanításai és hitünk világosságánál, édesanyánk jóságos szemeiben lássuk meg önön magunkat és kérdezzük meg: csak anyák napján van-e édesanyánk? Csak anyák napján van-e szülei szeretet és hála bennünk? Csak anyák napján vagyunk-e igazán gyermekeinkkel törődő édesanyák és szerető szülők. És mindenek felett háládatos gyermekei vagyunk-e annak, kinek az édesanya és minden földi szülő csak gyarló képviselője — a minket nagyon szerető mindenható Istennek! Rajtunk áll első sorban, hogyan és milyen lelkűlettel ünnepeljük anyák-napját és a többi ünnepeket. Csupán egyet ne feledjünk el: Isten dicsőségét mi meg nem kevesbíthetjük semmiképpen, de ha úgy élünk, amint Isten kívánja mindnyájan szolgálhatjuk és növelhetjük.
