Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-10-01 / 10. szám
14 MAGYAR EGYHÁZ LEGYEN NÉKEM A TE BESZÉDED SZERINT . . . Irta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT Mária felel ezzel a szent alázattal: “legyen nékem a te beszéded szerint”, mikor hírül adja neki az Isten angyala: “És szülsz fiat, és nevezd az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen és a Magasságos Fiának hivattatik . . . és az ő királyságának vége nem lészen”. És szül fiat, és nevezé az ő nevét Jézusnak. És bepólyálja magáról levetett szegényes ruhadarabokba, mig reszkető szivében megforgatja százszor, ezerszer a pásztoroktól hallott mennyei üzenetet és nézi alázatos imádattal a Magasságosnak Fiát. Az ő fiát, a Megtartót. És jövének napkeletről bölcsek. “És örömmel örvendezve leborulván a jászolban szendergő Gyermek előtt, tisztességet tőnek néki és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki. Aranyat, tömjént és mirhát.” Mária nézi a bölcsek kincses ajándékait, Isten eleve elrendelését, az aranyat: a hatalmat, a tömjént: a hódolatot s a mirhát: a szenvedést. És nézi a Gyermeket, “a zsidók királyát”, akit ő szült, és ráhajtja fáradt fejét a fényben fürdő jászolra s alázatosan újból elsuttogja: “Imhol az Urnák szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” Isten követei voltak a bölcsek, akikkel álom által tudatta: Az Ige testté lett! Teljes kegyelemmel és igazsággal. S vezette őket csillag-fénnyel a testté lett Igéhez és vitette velők örök királyságának szimbolikus jeleit: az aranyat, a tömjént és a mirhát. Aranyat, a hatalom jelét. “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”, halljuk az Igét és minden kételkedés nélkül borulunk le Előtte. Tömjént, a hódolat jelét. “Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur az Atya Isten dicsőségére”. Mirhát, a szenvedés jelét. Mert “néki sokat kell szenvedni ... és megöletni. Az ember Fia emberek kezébe adatik, hogy megcsufolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. És az ő királyságának vége nem lészen.” És Bethlehem mezei fölött megzendül az ég s az éji őrizetben vigyázó jámbor pásztorokhoz az Urnák egy fényes angyala jőve és az Urnák dicsősége körül vévé őket. “Ne féljetek, mondá az angyal nékik, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus.” Jöttét egy előbb nem látott csillag hirdeti az égen s kalauzolja kelet bölcseit, akik helyét kutatják, hogy néki tömjént, aranyat és mirhát hozzanak. Hódoíatot, hatalmat és szenvedést. És szól az Ige: Legyen nékem, Atyám, a Te beszéded szerint. “Elégtételt csak igy nyer az örök igazság.” És a Gyermek megszületik. “Az igaz fölkent király, a Messiás jogától megfosztva jön e világra. A törvényt híven betölti. Engedelem és szeretet által. Magára szégyenteljes életet s átkos halált vesz. De életet Ígér mindazoknak, akik Megváltásában hisznek.” (Milton) MAGYAR LELKÉSZ AMERIKAI GYÜLEKEZETBEN Igen sok hozzászólás érkezett Rév. Szathmáry Gyula “Magyar Lelkész-Amerikai Gyülekezet” cimü cikkével kapcsolatosan. Hisszük, hogy előfizetőink joggal számítanak ezeknek a hozzászólásoknak az ismeretére. Szemelvényesen néhány részletet ismertetünk: “Nt. Szathmáry Gyula Írásaiban kétségtelen sok tanulnivaló van. Azonban én mint magyar református ember nem nagyon értékelem az ilyen magyar református ellenes megvágásokat. Azt kérdem én: most ismeri fel magában a magyarságát a lelkész ur? Miért nem tudta szeretni egyházát ezelőtt úgy, mint most? Az ilyen kétszinüsködés nem nagyon állja a valóságot. Előbb református hitét hagyta ott . . . most fajtáját is cserben hagyta. Kufárkodásról beszél, nem értjük: Ő volt nyájának pásztora, miért engedte, hogy olyan dolgok fúródjanak az egyházi életbe, ami nem odavaló. Azonban azért sem szeretem az ilyesmit, mert előbb magára nézzen az, aki pohárüritgetés miatt bennünket megítél. Én nem adtam volna helyet az ilyen írásnak a Magyar Egyházban, mert ilyesmi magyar református embert nem lelkesít, hanem keserit. Az ilyen ember sohasem szerette magyar református testvéreit. Sokat Írhatnék én a cikkíróról, de nem teszem, mert hitét is otthagyta, meg a magyarságát is. Lehet, hogy ez a néhány idézés még a Nt. Szerkesztő urnák sem fog tetszenni, de én magyar református vagyok és merek is, meg fogok is szólni, ahol az szükséges, magyar református hitünk védelmében.” Benedek József, Cleveland O. * * * “Nagyon furcsálottuk itt azt a Szathmáry amerikai pap irta cikket. Hát még ott a jólétben, Amerikában is akadnak olyan magyar református lelkészek, akik elhagyják a magyar munkamezőt, mikor köztudomású itt Európában, hogy nincs elég lelkész a magyar gyülekezetekben. És akkor még az bírál, aki elfutott. Nem elég kenetteljesen beszélni és másokat kufároknak mondani. Az ilyen “testvéri figyelmeztetések” hasonlíthatók, ama darázshoz, amelyik csak tiszta szeretetből szúrja bele fullánkját az emberi testbe.” Theológus Európából. * * * “Vájjon milyenek is lehetnek azok az amerikai gyülekezetek amiről egy jó szava sincs a Szathmáry tisztelendő urnák?” Farkas Pál, Halifax, Kanada. * * * “Úgy láttom a Szathmáry tiszteletes jobban ir cikket, mint prédikált azelőtt.” “Egy régi hive”. T. Z. New York. Ember, vedd fel a te keresztedet, életed mirha-kötegét, és úgy kövesd Őt. És tanuld meg Tőle, hogy Ő szelid és alázatos szivü. Mert csak ekkor lesz szenvedésed keresztjéből hódolat: embertársaid tisztelete; és csak ekkor lesz lelked jutalma az örökélet hatalma. Mert Isten csak az engedelmes emberekben találja gyönyörűségét; azokban, akik Lelkére hajolva suttogják engedelmes alázattal: legyen nékem, Uram, a te beszéded szerint. Csak igy leli gyönyörűségét benned, mint az ő Fiában, kinek királysága fennmarad örökké.
