Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-10-01 / 10. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Adventi utón - a karácsonyi öröm felé . . . Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, igy szól Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szivéhez és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta öt az Ur keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Urnák utát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Ur dicsősége és minden test látni fogja azt, mert az Ur szája szólt.” Ézsaiás 40:1-5. Az advent, ez a közönségesnek látszó latin szó, magyar nyelvünkön egyszerűen eljövetelt, megérkezést jelent. A keresztyén nyelv-használatban pedig azt jelenti, hogy közel van hozzánk Isten Fiának, az Ur Jézus Krisztus eljövetelének az ideje, amelyre nekünk illendő módon elő kell készülni. Induljunk el azért az adventi utón és a hivő lélek bizodalmával és szent vágyakozásával a szivünkben készüljünk a világ Megváltójának fogadására. ELMÉLKEDJÜNK. Az advent a várakozások ideje. Ezekben a napokban úgy érezzük, mintha mi is ott élnénk azokkal együtt, akik közel kétezer évvel ezelőtt Judea pusztaságában várták a Szabaditót. A jelenvaló világ bábeli zűrzavarában áhitozás és félelem, kétség és reménység közt tekintgetünk mi is körül: Vájjon meddig tart az éjszaka, a homály, a bizonytalanság? Vájjon megvirrad-e valaha? Vájjon eljön-e még egyszer a Szabaditó és a szabadulás napja, vagy pedig a végromlás feneketlen örvényében sülyed el az egész világ? Az életünknek ebben a válságos idejében vegyük kezünkbe a Szentirást, amely tele van biztatással, bátorítással, vigasztalással és Útmutatással. Eszerint meginoghat a föld, megrendülhet az ég, csak a hitünk legyen erős és akkor bizodalommal mehetünk eléje annak, akit azért küldött Isten a világra, hogy “valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16. Ezekben az adventi napokban nem földi hatalmasságoktól várunk mi megváltást és szabaditást testi és lelki gyötrelmeink között. Meggyőződtünk már róla, hogy “emberekben lehetetlen a mi reménységünk.” Égi királyt várunk mi, aki a bűnösnek váltságot, a rabnak szabadságot hoz. Isten ígérete ez. Isten Ígérete pedig nem üres szó, hanem igazság. De hogy tökéletes beteljesedés és valóság is legyen, nem elég, hogy ölhetett kézzel várakozzunk, hanem a Biblia szavai szerint elő is kell készíteni az Urnák útját az életünknek abban a kietlen pusztaságában, ahol anynyi a bűn, a gyarlóság, a hiábavalóság, az irigység, gyűlölet, a kétség, a félelem, az erőszak és a hitetlenség. Ezeket az akadályokat kell tehát eltávolítani Jézus utjából, hogy bevonulhasson a szivünkbe, az életünkbe szeretettel és békességgel és örök lakozást vehessen ott, mint a lélek királya, erővel és hatalommal. Ft. Borbás Antal és neje. Azért ami kevés idő még hátra van, használjuk fel jól hitünk igazolására és jócselekedetek gyakorlására. Mutassunk ajtót az életünkbe betolakodott hívatlan vendégeknek, a minket lejtőre vivő rossz indulatoknak. Csináljunk egy komoly nagytakarítást a szivünkben, hogy a kemény és kietlen pusztaság helyett jól megszántott, termékeny talaj várja a nagy Magvetőt, Aki által bizonnyal gazdag aratásunk is lesz majd hitben, reménységben és szeretetben, egy megujhodott, tiszta, keresztyéni és magyar életbn. így, jól előkészülve, menjünk eléje az adventi királynak. Köszöntsük benne az élet és lélek fejedelmét: “ Jövel Uram, várunk . . .” Várunk — Veled és Általad — egy szebb és boldogabb jövőt . . . Várunk egy tisztább és igazabb világot . . . Várjuk, hogy egy hitben gazdag valláserkölcsi közösségben lesz majd egyszer nekünk is boldog otthonunk . . . Bűneinken bánkódó töredelmes szívvel várjuk a bocsánatot, az üdvösség és örökélet reménységét. Uj eget és uj földet várunk, melyben igazság, szeretet és megértés lakozik . . . Hisszük, hogy el is jön hozzánk a világ Megváltója, a várvavárt adventi király, ha kellőképpen előkészítjük az útját. Hisszük, hogy a karácsonyi angyalok éneke a mi számunkra is örömöt hirdet. Hiszszük, hogy ha a gőg és elbizakodottság magas hegyéről alászállunk: “megjelenik nékünk is az Istennek üdvözítő kegyelme” és “meglátja minden test az Ur dicsőségét” és elhangzik majd a karácsonyi öröm felé vezető adventi utón a mi erőtelen ajkunkon is a bizonyságtevő szó: “Az Isten szeretet.” I. János 4:8-9. Mert ennek a felismerése a legnagyobb öröm ebben a világban. * Ma még advent van. Pár hét múlva pedig már karácsony ... Ma még előkészület, holnap a boldog megérkezés örömünnepe. Örömünnep, — mert: “Az Ige testté lett.” János 1:14. Boldog ember, aki láthatja az ő hitével a Krisztus dicsőségét, mint az Atya egyszülött Fiának dicsőségét, Aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.
