Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-09-01 / 9. szám

MAGYAß EGYHÁZ

9

véget a Thököly mozgalmának is. A kuruc fejedelem bujdosó lett s mikor Munkács is elesett, a bujdosásban követte hőslelkü felesége, Zrinyi Ilona, özvegy I. Rákóczi Ferencné, a II. Rákóczi Ferenc anyja. Húsz évet töltött bujdosásban; 1705-ben halt meg Kisázsiában, Nikomédiában. Felesége két évvel előtte hunyt el, 1703- ban, abban az évben, amikor fia újra felemelte a Thököly kezéből kihullott zászlót.

A Thököly küldetése ugyanaz volt, mint a Bocskay Istváné, Bethlen Gáboré, az öreg Rákóczi Györgyé: az árva magyar nép nemzeti létének, vallásszabadságának, emberi jogainak védelme. Megérdemli, hogy halála 250. évfordulóján kegyelettel emlékezzünk rá.

SZAMOK. A legújabb “Yearbook of American Churches” szerint országunkban az egyháztagok, vasárnapiiskolások, lelkipásztorok, uj gyülekezetek száma 1954-ben is tetemes gyarapodást mutat. Amig 1925 és 1940 között az egyházhoz tartozók száma csak 10 millióval növekedett, addig 1940 és 1955 között a gyarapodás 32 millió! A múlt év végén 97 és fél millió amerikai tartozott egyik vagy másik felekezethez, vagyis a lakosság 60 százaléka. Kossuth ittjártakor, száz évvel ezelőtt Amerika népének csak 20 százaléka volt egyháztag. Tavaly lakosságunk 1.7 százalék növekedést ért el, ugyanakkor az egyházhoz tartozók száma 2.8 százalékkal emelkedett. A protestánsok 1954-ben kerek számban 1 millió 3 százezer lelket nyertek, a római kathólikusok pedig 930 ezret. Még a zsidó hiten levők is fél milliós növekedést mutatnak fel, most 5 és fél milliónyian vannak. 1940-ben az ország lakosságának 28.7 százaléka volt protestáns és 16.1 százaléka római hitü. Ma az arány a protestánsoknál 35.3 százalék, a rómaiaknál 20 százalék. A protestánsok százalék szerű növekedése tehát a rómainak másfélszerese. Vasárnapiiskola 37 és fél milliónyian járnak.

Az általános amerikai egyházi kép felemelő és biztató. Milyen ehhez képest a vasfüggönyön inneni magyar reformátusság helyzete? Nyilván tartunk összesen 163 lelkipásztort 12 országban. Ezek közül a legtöbbet, 127-et az Egyesült Államokban; 18-at Kanadában; 4-et Dél- Amerikában; 4-et Ausztráliában s a többieket a nyugateurópai országokban. A 163 lelkipásztor közül tényleges (magyar) gyülekezeti munkában van az Egyesült Államokban 86, Kanadábanl4, Dél-Amerikában 4, Ausztráliában 3, a többi országokban3, összesen 110.

Theológusunk van Ausztráliában 1, New Zealand - ban 1, Dél-Amerikában 1, Kanadábanl, az Egyesült Államokban 10, Nyugat Európában 3, összesen 17, de közülük legfeljebb 8 ha jön magyar munkába.

Amerikai gyülekezeteink száma papíron 127, de ebből 30 leányegyház, vagy szórvány. A 97-ből is valóban életképes (tehát önfenntartó) gyülekezet nincs több 70-nél. A lélekszámúnk 40,000. Csoportjainkat nem külön véve, de együtt vizsgálva, meg kell állapitanunk, hogy nem szaporodunk, hanem fogyunk. Vannak gyülekezeteink, ahol ifjúság nincs, mert ilyen vagy olyan ok miatt az angol nyelvű szolgálatot vagy nem lehetett bevezetni, vagy nem akarták. Az ilyen gyülekezetek a szemünk láttára halnak ki. Ahol a lelkipásztorok és gyülekezetek előrelátók voltak, ott a szolgálat már régen két nyelvű. Az ilyen gyülekezetek megmaradnak, bár átmeneti állapotuknál fogva az u. n. amerikaiakra még nem tudnak vonzó hatást gyakorolni, igy egyenlőre lélekszámban nem nőnek. Az igazi veszedelmük az, hogy a két nyelvű szolgálat terhével s azzal, hogy a gyülekezet egyik része európai, a másik amerikai beállítottságú: túl nagy terhet raknak a lelkipásztorok vállaira, de a teherrel a javadalmazás megközelitőleg

sincsen arányban. Ez magyarázza meg, hogy ifjaink irtóznak a lelkipásztori hivatástól s a még szolgálatban levő papjaink pedig a kevesebb gondot jelentő világi pályákra szivárognak át. Az orvosság az erők konszolidálásában, egyházi csoportok, gyülekezetek őszinte összefogásában s a lelkipásztorok munkájának nagyobb mértékű értékelésében van. így lassan a mi számadataink is biztatóbbak lesznek.

JUBILÁL A REFORMÁTUS EGYESÜLET. Olyan, mint egy tündérmese. Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl . . . tényleg a tengeren túl, itt Amerikában, volt egyszer egy maroknyi magyar református nép. Úgy kerültek ide, mint vihar sodorta falevelek. Szegények voltak, idegenek voltak, de legfőképen keresztyének voltak. Hétköznap is. Ezért éreztek felelősséget egymásért. Különösen bajban, betegség és halál esetén, összefogtak hát testvéri közösségbe s megalapították az Amerikai Magyar Református Egyesületet; 1896-ban, abban az évben, amikor elhagyott hazájuk világra szóló fénnyel ünnepelte fennállása ezredik évfordulóját ... Az alapítók nem sokan voltak. Az első zárszámadás, 1896 december 31.-én, mindössze 320 tagot említ s a “vagyon” pedig $212.15 volt. Ki gondolta volna az akkor már közel húsz millió lakosú Magyarországon, hogy nem egészen 25 év múlva ez a kezdetben annyira jelentéktelen közösség egyik számottevő jóltevője lesz az akkor is jerikhói útra került szülőhazának? Bizony, senki. Viszont természetes volt, hogy segített, mert létezésének ez a célja és értelme. Lassan fejlődött, de hiszen a tölgyfának is idő kell. Az első tízezer tagig, az első egy millió dollárig negyven esztendő alatt jutott el, de utána csak húsz év kellett ahoz, hogy taglétszáma harmincötezerre, vagyona pedig több mint hét millió dollárra emelkedjék. Szószerint beteljesedett rajta, amit az ige mond: . . aki bőven adakozik, annál inkább gazdagodik.” Az Isten szerinti gazdaságtan a természeti ember szemében logikátlan, de eddig még mindig bevált. 1919-ben akkori vagyonának egy tized részét adta a magyarországi nyomorúság enyhítésére. Árva és aggmenházunk, a ligonieri Bethlen Otthon támogatására 35 év alatt több mint hatszázezer dollárt fordított! A depresszió alatt 1575 olyan tagot tartott meg jogaiban, akik már egy évi tagsági díjjal voltak hátralékban. A bezárt bankokban elveszett árvaletéteket, bár törvény szerint nem lett volna kötelezhető rá, az illetékeseknek az utolsó centig kifizette. Egyházi építkezésekre kölcsönként (akkor is, mikor másünnen szinte lehetetlen lett volna ilyen célra pénzt kapni) egymillió-kétszázezer dollárt nyújtott. Azt, hogy a vasfüggönyön innen került magyar reformátusok ajkán el ne némuljon az ősi zsoltár, szintén a Református Egyesület tette lehetővé. Több mint húszezer dollár kamatmentes kölcsönt adott arra, hogy az énekeskönyvet kiadhassuk. Az Amerikai Magyar Szövetség közel ötven évvel ezelőtt történt megszervezésében, majd 1937- en történt újjáélesztésében döntő szerepe volt s annak ma is egyik legbővebb kezű támogatója. Az utóbbi tiz év alatt nyomorban lévő véreink támogatására (anélkül, hogy felekezeti hovatartozandóságukat nézte volna) hatvanötezer dollárt fordított. Pusztán egy néhány kiragadott adat a jótétemények ama szinte beláthatatlan sorából, amire a Református Egyesületet a gyakorlati református keresztyénség, az isteni kegyelem képesitette. Mindeddig bőven vetett és bőven is aratott. A hatvan éves határkőnél csak imádsággal gondolhatunk rá. Áldja meg minden gazdag áldásával az a kegyelmes Isten, Aki bennünket ezzel a szent csodával megajándékozott!