Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-08-01 / 8-9. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ egy era, egy korszak lezáródott egyházunk történetében, amit talán úgy lehetne jellemezni, hogy egy erős kezű, alapvető kérdésekben megalkuvást nem ismerő egyházi vezetésnek a korszaka. Őrségváltás van, amikor a fontosabb pozíciókra mindenütt uj vezetők kerültek. Itt van az ideje a változásnak. Csakhogy, akik igy vélekednek, nincsenek tisztában azzal a határvonallal, ameddig mi elmehetünk az Egyház fogalmával és azzal, hogy bennünket örök princípiumok és eskünk köt és nincs módunkban fundamentális dolgokban és alapvető kérdésekben változtatásokat eszközölni. Az Egyház Istentől rendelt intézmény. Az egyetlen fundamentumra a Krisztusra van építve. Az Egyház Krisztus teste, a szentek közössége. Az Egyháznak addig van létjogosultsága, amíg az egyetlen fundamentumról le nem tér, amig gyökereit a láthatatlanba bírja, amíg tagjai a szentségre törekednek. A Független Egyházat, Isten egyetemes egyháza egy darabjának tartjuk, amely az egyetlen fundamentumon az Ur Jézus Krisztuson épült. Programmját nem mi szabtuk meg, hanem az Isten. Céljait nem mi tüztük ki, hanem az Isten. Azokon változtatni sem jogunk nincs, sem módunkban nincs. Alapjaiban alkotmányában rendjében és célkitűzéseiben tehát változtatást ne várjon senki. Változtatásoknak, revízióknak, csak az egyetlen célra vezető eszközökben és módokban van helye, ez pedig nem én tőlem, hanem közösségünknek arra elhívott és elválasztott vezetőinek bölcsességétől és együttes döntésétől függ. Az én meggyőződésem, és erről itt, ma hitet teszek, hogy számunkra nincs a világon alkotmányában, rendjében, hitben, tanban, szervezetben tökéletesebb Egyház, mint ez az Egyház, s vallom, hogy ezen kívül a mi számunkra nem lehet idvesség sem itt e világban, sem a menyországban. Vallom, hogy ebben az Egyházban az Isten legdrágább kincsét a hitvallók, reformátorok, gályarabok és az ősök evangéliumi hitét szent fiának a mi Megváltó Krisztusunknak maradéknélküli szolgálatát, országának építését bízta reánk: s ennek megtartása, megőrzése tovább fejlesztése és építése szent kötelességünk. Minket az Isten választott el az Ö örök kegyelméből ennek az Egyháznak a tagjaiul. Ö teremtett minket magyar reformátusoknak. Egyházunk tehát, mint Istentől rendelt intézmény alkotmányában, rendjében, hitben, tanban és célkitűzésben ugyanaz marad. Tagjai is ugyanazok maradnak, amiknek az Isten teremtett minket: magyar reformátusoknak. Ne bántson minket azért senki, hogy mi a mi Egyházunkhoz, őseink szent hitéhez, vallásunkhoz ily görcsösen ragaszkodunk és azt itt az uj világban sem akarjuk feladni, eladni, vagy megtagadni. Ne rója bűnül nekünk senki, hogy mi a mi fajtánkat szeretjük és magyarságunkhoz ragaszkodunk. Az uj haza ezt erénynek tartja. Ellenségeink pedig évtizedek óta bántanak érte. Nekünk a nagy világégések és szétszórattatások után csak ez a két örökségünk maradt. Ezt a két kincset azért bizta ránk az Isten, hogy megőrizzük. S akár tetszik az ellenségeinknek, akár nem: bennünket ettől csak a halál szakaszthat el. Fáj nekik, hogy mi magyar reformátusok maradtunk. Az ir, a skót, presbiteriánusoknak, a német, a holland reformátusoknak szabad megőrizni az ősök hitét, csak nekünk magyar reformátusoknak bűn. Fáj nekik, hogy mi magyarságunkhoz ragaszkodunk. A zsidóknak 4 ezer éve szabad fajtájukhoz ragaszkodni, a világ bármely részére szakadtak is, Íreknek, skótoknak, németeknek szabad: csak nekünk bűn magyarnak lenni. Milyen nagy az Isten kegyelme, hogy fajtánk, hitünk ellenségei nem tudtak elnémítani és kiirtani minket, hogy ma van egy szabad magyar református földdarab — a nagy megpróbáltatások és szétszórattatások idején, ahonnan világgá kiálthatjuk a magyar fájdalmat, származásunk népén elkövetett szörnyű igazságtalanságokat, ahonnan munkálhatjuk a magyar feltámadást egyházi és nemzeti vonatkozásban egyaránt. Prédikálhatnak körülöttünk az ősi hitnek és a magyarságnak a sírásói: mi az életet látjuk; ezt láttuk 30 évvel ezelőtt is s mi ennek az életnek győzelmes evangéliumát hirdetjük. Egyházunk missziós programmját is tovább óhajtjuk vinni,egészen addig, amig erre nekünk az Isten anyagi lehetőséget és módot ad. Meggyőződésünk, hogy a missziós hivatás teljes tudata és gyakorlata nélkül Egyházunk nem nevezheti magát Egyháznak. “Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket. Ez a Krisztus örök parancsa az Egyháznak minden időkre. Nagy nemzeti tragédiánk következtében szétszóródott a fajtánk. Nincs a földnek ma olyan része, ahová a kegyetlen végzet magyarokat és közöttük magyar reformátusokat ne sodort volna. Kinek jut eszébe a mérhetetlen vagyonban dúskálok közül, hogy ezeknek a hontalan magyaroknak lelkűk is van. Ki áldoz értük, ki megy utánuk, ki szedi össze őket? Ki imádkozik értük? Ki hirdeti nekik az Igét? Ki szervezi őket egyházba? Mi menti meg a lelkűket? A Független Egyház erején felül áldozott és töltötte be missziós hivatását és fogja betölteni a jövőben is, amig nekünk erre az Isten anyagi lehetőséget és alkalmat ad, mert minden magyar református testvérünkért felelősséggel tartozunk az Isten előtt. Az amerikai magyar közéletben Egyházunk, mint a múltban, úgy a jövőben is jelentős szerepet kíván vinni. Hogy az amerikai magyar közélet arra a magaslatra tudott eljutni, ahol ma áll, abban egyházunk vezetőinek és tagjainak elvitathatatlan szerepe volt és van. Mi függetlenségünknél fogva soha senkinek nem voltunk lekötelezve. Bennünket megvenni, lekenyerezni, vagy szélsőséges eszmék szolgálatában állítani sohasem lehetett. Egyházunk hitvallásos egyház és éppen azért lelkileg és szellemileg is arra született, hogy közéleti programmja legyen és azért “arte at marté” dolgozni is merjen. Ott volt az ott lesz egyházunk a jövőben is vezetőivel és tagjaival az amerikai magyar közélet tisztaságáért, az amerikai magyarság létéért és fennmaradásáért önzetlenül küzdők legelső vonalában. Az amerikai felekezetek kebelében élő hittestvéreinkkel békességben óhajtunk élni. Velük együtt munkálkodni bármikor készek vagyunk. Ennek a békességnek és együttmunálkodásnak azonban az ára hitünknek és meggyőződésünknek a feladása — semmi körülmények között sem lehet. Testvéri jobbot nyújtunk minden magyar testvérünk felé, bármely valláshoz tartoznak, bármely felekezet keretein belül imádják az Istent. Római katholikus, görög katholikus, zsidó vallásu magyar testvéreink felé, akikkel minden közös nagy ügyben, melynek egyetemes magyarságunk érdekeit szolgáljuk a legmesszebbmenő készséggel óhajtunk együtt működni. Testvérek! Atyák! Szolgálatom kezdetén szükségesnek tartottam ezeket hangsúlyozni, mint fontos elveket és princípiumokat, melyeken egyházunk épült, s
