Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 FELELET ISTEN HIVŐ SZAVAR A . . . Textus: Zsid. 4:5■ “És senki sem veszi magának e tisztséget, hanem akit Isten hiv el, miként Aront is.” Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Atyák és Testvérek! Ma, amikor az Egyesült Államok népe boldogan ünnepli függetlenségének 178-ik évfordulóját, a Szabadság hazájának a megszületését, mi, akik független magyar reformátusoknak valljuk magunkat, főesperesi beiktatási ünnepségre gyűltünk össze Trenton városában. Mig az amerikaiak ajkán diadalmas zug nemzeti himnuszok, odakint aranyló napsugárban leng a csillagsávos lobogó, addig mi itt annak védelme alatt, egy magyar református templomunkban ősi énekeinket zengjük és valljuk meg magyar református szent hitünket. Amíg a világ leghatalmasabb birodalma magasra tartja a szabadság zászlaját, addig mi egy rab ország fiai szabadon és boldog bizakodó reménységgelállunk Istenünk elé és keressük meg az Ő eleveelrendelő akaratát. Én nem hiszek a véletlenben. Hiszek Isten eleveelrendelő végzésében. Nem véletlen a sorsunk, odafent a csillagokban írták meg. Nem hiszem, hogy magam választottam ki a párom, de hiszem, hogy Isten indította el felém, hogy egymásra találjon a szivünk. Nem hiszem, hogy véletlenség, emberi akarat és vágy gyermekeink serege, de hiszem hogy Isten akaratából mosolyogtak fel életfánkon. Nem hiszem, hogy a véletlen játéka, a történelem szeszélye magyarságunk. Hiszem, hogy Isten, aki a csillagokat, virágokat teremtette, a nőt és a férfit alkotta, felséges jó kedvéből teremtette a magyart is. Boldogan hiszem, hogy magyar református mivoltom Isten eleve elrendelő végzésén alapul. Hiszem, hogy akkor teljesítem Isten akaratát ésviszem véghez tervét, amikor hü vagyok Istentől ajándékba kapott magyar református hitemhez, amit sem haszonból, sem félelemből, sem kényelemből semmivel fel nem cserélhetek. Nem hiszem, hogy véletlenül kerültünk ide Amerika földjére, nem úgy volt, hogy egy hernádmenti falusi gyerek elunta papír csákóját, beletette álmait, vágyait s útnak indította az előtte elcsobogó folyón, hogy Amerikában érkezzen. Isten fogott kézen és hozott el ide. Nem véletlenül tett le ezen a földön. Valami célja van velünk. Azt akarja, hogy legyünk reménység a reményteleneknek, nyelv a némaságra ítélteknek, egy hangos jajkiáltás a megkorbácsoltaknak, sebkötözők és balzsam a sebesülteknek és egy szebb jövendő ígérete azoknak, akik mindent elvesztettek. Kenyér, csók, szeretet és békesség a siró magyarnak. Nem véletlen, hogy egy néhány hűséges szivü magyar összeáll: ha a világ összedül is, ha földönfutó szegény leszek is de őseim hitét megtartom itt a messze földön is, semmi kincsért el nem adom, négyszáz éven át kialakult szervezetét használom és nekem ezerszer kedves szertartását gyakorlom. Hiszem, hogy Isten rendelte, hogy a világ reformátusai megtanulják ezt a nevet is: Független Amerikai Magyar Református Egyház. Nem véletlen, hogy a Függelen Egyházat egy volt pataki szénior, dr. Vincze Károly szerette a legjobban. Nem véletlen, hogy két esperes, akik 12 évig voltak pataki diákok, egy harmadik 12 évig volt pataki diákot iktatnak be be főesperesnek. Nem véletlen, hogy a bodrogkereszturi konvent előtti tiszáninneni egyházkerületre emlékeztet a mi kedves Független Amerikai Magyar Református Egyházunk. Ezen a főesperesi beiktatáson zárjuk szivünkre a boldog tanítást: nem hegyről aláguruló kövek vagyunk, akik majd megállunk valahol, vagy összetörünk a mélyben. Nem kitett és elfeledett gyermekei vagyunk az árva magyar sorsnak, hanem annak a gondviselő Istennek vagyunk a gyermekei, aki szeretetével takargat, ápol és megtart, felséges jókedvéből, atyai szeretettel megírta sorsunk és úgy rendezte be ezt a világot, hogy mindenek javunkat szolgálják, így nem véletlen a Tisza útja, Ö rajzolta meg a medrét, Ö hengergeti le a mélybe a Niagara vízesését, de Ő irta meg ezt a bus, ezt a szent magyar utat is. És végül nem hiszem, hogy én a naponta százszor elbukó ember a magam erejéből kikényszerithetem üdvösségem, de ezerszer boldogan hiszem, hogy mielőtt megérkeztem volna erre a földre, már gondolt reám Isten és engem üdvösségre hivott el szent Fia nagy áldozatáért, ha hiszek Benne. Megváltómnak vallom és hűséggel követem. Ma, akik itt jelen vagyunk, hisszük és valljuk, hogy Isten rendelkezik, a teremtett mindenség pedig engedelmeskedik. Más szóval minden úgy van, amint Isten akarja. II. Ma azért gyűltünk össze, hogy igent mondjunk Isten eleveelrendelő végzésére, hogy főlehajtva engedelmeskedünk és szolgáljuk az Ö akaratát. “És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hiv el, miként Áront is”. Eddig mi, a Független Egyház gyülekezetei azt hittük, hogy a magunk bölcsessége alapján döntöttünk és a mi akaratunk lett meg, amikor főesperesünket megválasztottuk. Most alázatosan valljuk meg, hogy eszközök voltunk Isten kezében és az Ö szent akarata lett meg a mi hivó szavunkon keresztül. Béky Zoltán! Isten szólt és Isten hivott el, hogy légy Amerikai Független Magyar Református Egyházunk Áronja, főpapja, vezetője, szolgája és ha kell mártírja. Béky Zoltán!, keresd meg Isten eleveelrendelő akaratát és tervét és találd meg benne Független Magyar Református Egyházunk célját és jövendőjét. Béky Zoltán!, a feléd mosolygó szemekből biztatás és áldás száll feléd, lásd meg benne Isten elhívó szavát. Felelj Isten hivó szavára nagy alázatossággal, életedet égő áldozatul oltárra tevő engedelmességgel a te magyar népedért, akik Isten akaratából Amerika és Kanada földén élnek, akik téged vezérnek választottak, hogy mindannyiunk szolgája légy. Megtiszteltünk, hogy mi is meg legyünk tisztelve. Ma, amikor tisztségedbe beiktatunk, ami hatalmunk van, mind átadjuk neked, hogy élj vele s emeld vele a mi tekintélyünket is. Az egyenlők között elsővé teszünk, hogy képviselj minket, hogy helyettünk szolgálj és dönts, hogy benned, magunkban gyönyörködjünk. De magunk felé emeltünk azért is, hogy tépett, szent zászlónkat magasra emeld, hogy soha senki hűtlenné ne legyen; adj példát, biztass, segíts, ha szükséges dorgálj és Ítélj. De reád bízzuk ennek a bujdosó magyar Irta: Nagy Lajos
