Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-06-01 / 6-7. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ tő szektárianizmusnak láttán, amit itt mindannyian mély szomorúsággal láthatunk, — nem hogy gyengült volna, de erősödött. Nyitott szemmel és tárt lélekkel járt és ezzel a nyíltsággal tett bizonyságot nemzeti és felekezetközi fórumokon is arról a szent örökségről, amit ő megtartott és mások által is megtartandónak és tisztelendőnek ítélt. Ez által is és igy bizonyította meg magát a hitvalló ősök méltó utódának. Atyák és Testvérek! Az emlékező ilyennek látta Vincze Károlyt, talán tulközelről, talán baráti elfogultsággal, de szive szerint: Mély hitű reformátusnak, kitartó magyarnak, Isten és Egyháza hűséges szolgájának, érzett igazáért meggyőződésből és nem kényszerbő 1 amerikainak, mindig kiállónak, aki előtt szüntelenül ott lebegett a biztatás: "... aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Máté 24:13). Ha a hitéért mindig és mindenütt egész mellel bátran harcolni kész református papi lelket szoborba másolni lehetne, ehez az ő markáns egyénisége kínálkoznék alkalmas modelül. Mondani szokás, hogy nincs pótolhatatlan ember. Az emlékező ennek ellenkezőjét vallja. Isten ugyanis a teremtésben sohasem ismétli önmagát. Vincze Károly tehát csak egy és csak egyszer volt s számunkra többé soha sem lesz. Ezért is fáj végtelenül, hogy a múlté! Élete egyszeri ajándék s a hitben való megállásra követendő példa volt nekünk. És arra is, ahogyan hibáit meglátni, tévedóseit beismerni s miattuk, ha kellett megalázkodni is tudjon. Isten előtt mindig s olykor még emberek előtt is. Hogy pedig megemlékezésünk alkalomszerű is legyen, hadd emlitődjék fel az is, hogy Dr. Vincze Károly ama elsőknek is egyike volt, akiknek lelkében kiérlelődött a Szabad Magyar Református Világszövetség gondolata. Milyen kár, hogy most már nem lehet itt velünk, amikor a nagy gondolat testbe öltöztetésének ideje elérkezett. Testben nem várhatjuk ide őt. Leikétől azonban megkell éreznünk az üzenetet: “Menjetek el, akik megszabadultatok a fegyvertől, meg ne álljatok, emlékezzetek meg a távolból az Úrról és jusson eszetekbe Jeruzsálem.’’ (Jeremiás 51:50). Igen. Jusson eszünkbe a mi, saját külön magyar Jeruzsálemünk “ahol most szorongatás van” (Ézsaiás 9 1-2) s amellyen szemben vállalandó végezni valónk, hogy sötétben léte ne legyen tartós, köde hamarosan felderüljön! “Nemes dolgokat” — tervelő, a nagy világba szétszóródott, itt képviseletben és legnagyobb is lélekben egy akarattal együttlévő, emlékező magyar reformátusság! Légy “te is a nemes dolgokban meg is maradó” kiváltképen való nép, emlékezvén a szeretett tanítványra, aki igy figyelmeztet ma különösképen is: “Tartsd meg azt, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” (Jelenések 3:11). Ilyen szándékú mostani foglalatosságunkban pedig egészen bizonyosan kisér annak a néhai Dr. Vincze Károlynak tulvilági áldáskivánása is, akinek teste már ott pihen a perth amboyi magyar református temető papi során “A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt.” Borshy-Kerekes György. A BIBLIA HELYES MAGYARÁZÁSA Nyugodtan mondhatjuk, hogy a keresztyénségnek oly sok csoportra való szakadását mindenek felett a Bibliának különféle értlemezése és magyarázása idézte elő. Arra a kérdésre, hogy a sokféle Biblia-magyarázás közül melyik a helyes, a mely a hit és a szeretet szabályaival megegyezik és főképpen Isten dicsőségére és az emberek idvességére szolgál.” Ha tehát valaki oly dolgokat magyaráz ki a Bibliából, mely nem erősiti az embernek Istenbe vetett hitét és növeli a szeretetet az ember szivében, hanem kételkedést és gyűlölködést kel fel az emberi lélekben, bitzosak lehetünk, hogy az ilyen Biblia-magyarázás hamis. Helytelen és hamis az a Biblia-magyarázás is, mely nem az Isten dicsőségét ragyogtatja fel, hanem emberek, papok, pápák hatalmaskodását, az egyház feletti zsarnokoskodását próbálja alátámasztani. Helytelen és hamis az a Biblia-magyarázás is, mely nem szolgálja az emberek idvességét, vagyis amely nem érezteti meg az emberrel, hogy tökéletesen bűnös és romlott és Isten irgalmassága nélkül örökre elveszett. A helyes Biblia-magyarázás egy tudomány. Ismerni kell hozzá a héber és a görög nyelvet, a Biblia eredeti nyelvét. Tekintetbe kell venni azt a történelmi időt, körülményeket, melyben a Biblia egyes részei írattak. Tudni kell azt is, hogy a Biblia egyes nehezen érthető részeit a Biblia más részei megvilágositják. Nem helyeseljük tehát, hogy akárki akármilyen módon magyarázza a Bibliát, megfelelő tudományos felkésézülés nélkül. A Biblia magyarázása lelkipásztorok feladata. Ezért különösen a magyar református egyház megköveteli a lelkipásztortól, hogy minden tekintetben felkészültek és képesítettek legyenek a Biblia magyarázására. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a hívek maguk is szorgalmasan olvassák az Isten Igéjét. A Biblia mindig áldott lelki táplálék annak az embernek a részére, aki amikor a Bibliát kezébe veszi és kinyitja, ugyanakkor alázatos bűnbánó imádságban a szivét is kinyitja és engedi, hogy a Isten beszéljen hozzá. Olvassa azért a Bibliát minden református keresztyén hűségesen és gyakran. Útbaigazítást, vigasztalást és a léleknek nyugalmát fogja abban feltalálni. De a Biblia magyarázást hagyjuk azokra a lelkipásztorokra, akiket az Isten arra hivott el, hogy megfelelő felkészültséggel segítsék a híveket a Biblia igazságainak megismerésére és helyes megértésére. Kovács István.
