Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ URBAN JÓZSEF: BÉKESSÉGRE IGYEKEZÉS Búcsúszavak Rácz Győző koporsójánál. Még most is hatása alatt vagyok a szomorú hírnek, amit a passaici paróchiáról kaptam, mikor megkérdeztem, hogy hazajött-é már Rácz Győző? Igen, hazajött, de már el is ment örökre . . . Győző meghalt . . . volt a felelet. Mig elnémult ajakkal kerestem a szavakat, felvillant szemeimben kemény faragásu alakja s enyémmel kapcsolatos élete mint egy változatos film, nagy hirtelenséggel lepergett előttem. Most itt állok koporsója mellett és amikor a FAMRE nevében utolsó istenhozádot mondok néki, néhány gondolatot elmondok abból is, aminek a kifejezésére akkor nem találtam szavakat. Bennünket valahogy mindig az ellenkező oldalra helyezett az isteni gondviselés. Már életünk elején is választóvonal volt közöttünk: a gyorsfolyásu Tisza vize. Falunk közel volt egymáshoz, de az övé a szabolcsi parton, az enyém meg a Bodrogközön. Őt Debrecenbe hívta az öreg kollégium, engem meg Patakra; ő a jogi pályát választotta, én meg a theológiára mentem. S amikor a jogi pályának hátat fordított és Amerikában ő is pap lett, végre egymás mellé kerülhettünk volna a Jézus Krisztus vitézeinek táborában s ime itt is az ellenkező partra kerültünk: ő a csatlakozottaknak nevezett magyar egyházi közösségben szolgálta az Urat, én pedig a Független Egyházban. Ez ellenkező partokon való földi vándorlásunkból az következett volna, hogy lelkileg is távol legyünk egymástól. Az igazság azonban az — s erről koporsójának szent közelségében tehetek bizonyságot — hogy kevesen vannak, akiket oly meleg barátság és őszinte szeretet fűzött volna egymáshoz, mint bennünket. Igaz, hogy ennek a szeretetteljes viszonynak a kifejlődésében és megmaradásában sokkal nagyobb érdeme volt Rácz Győzőnek, mint nekem. Mert ő minden körülmények között melegszívű barát volt, akit sohasem tudtak befolyásolni felfogásbeli különbségek, hitvallási vagy dogmatikai ellentétek. Ö sohasem igényelte magának, hogy a felekezeti viták kórusában a vezérszólamot vigye, mert ő mindig csak a szeretet egyszerű melódiájában gyönyörködött; ő sohasem vágyott a győzelmes hitvitázók sokszínű virágkoszorujára, hanem megelégedett az őszinte barátság szerény rózsaszálával. Mert ő békességre igyekvő ember és a felekezetközi megértés apostola volt. “Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak” — szól Főpásztorunk a Hegyi Beszédben. Földi dicsőség helyett Rácz Győző erre a boldogságra törekedett. Ezt kereste még a magas egyházkerületi elnöki székben is. Ö ott is az maradt, aki volt: békességre igyekező és mindkét oldalon lévő szolgatársait szívből szerető szolgatárs. Nem hiú dicsőségvágytói, hanem ettől a szeretettől indíttatva tűzte ki célul maga elé, hogy elnöksége alatt a szétszakadozott amerikai magyar reformátusság egy táborba hozása érdekében megtesz minden tőle telhetőt. S e tárgyalásoknál, melyek során némelyek csak dicsőségre, vagy feletteseik vállveregetésére vágytak, ő a maga részére semmit sem akart, sőt a békességre igyekezésben egész addig a határig elment, amelyet a mi Mesterünk jelölt ki számunkra: “Ha valaki el akarja venni tőled a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is, és aki téged egy mértföld útra kényszerit, menj el vele kettőre.” Bizony, ha olyan evangyéliomi lelkűiét élne mindnyájunkban, mint Rácz Győzőben volt, nem lennének közöttünk elkeseredett vitatkozások és perlekedések, hanem az ősi hit megtartása mellett, amit mndnyájan akarunk, megtalálnánk azt a boldogságot is, amit Mesterünk a békességre igyekezőknek helyezett kilátásba. Az üstökösökről, ezekről az égi vándorokról mondják, hogy amikor vándorlásuk során a nap közelébe érnek, megszépülnek és csóvájuk úgy úszik utánuk, mint a drágakövekkel kirakott menyasszonyi uszály, mikor ellenben elkerülnek a naptól, elveszítik ragyogásukat és úgy néznek ki, mint a fénylő tolláitól megfosztott páva. Mint az üstökös a maga fényét a napnak köszönheti, úgy a keresztyén ember is lelki szépségét Isten közelségében nyeri. “Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak”. Rácz Győző koporsójánál elmondhatjuk, hogy földi életében is Isten közelében volt, mert békességre igyekezett. Most már úgy látjuk őt, mint aki lelki Napunkhoz, a Teremtő Istenhez megérkezett és mint egy földöntúli fényességben égő üstökös, egészen beleolvad abba az örökkévaló Fénytengerbe. Testi szemeinkkel nem láthatjuk őt többé, de hisszük, hogy ha mi is úgy futjuk meg földi pályánkat, mint ő futotta, a szenteknek egyességében együtt leszünk ő vele. Addig pedig legyen áldott az ő emlékezete mi közöttünk! Békéért zörgetek Kannás Alajos verse: A mélyben egyre zug a tenger, mint zengő hangú orgona, a hajnal kék völgyben dereng jel s rózsás fátylakban száll tova. Barnás sziklák, fehér sirályok, a víztükrén mélykék az ég s a dombok hátán vadvirágot, ködöt himbál a tnesszeség. A vén tanyák csendben pipáznak, — A réteken bolyhos juhok — Erő, fenség, szelíd alázat, a tájnál értük koldulok. JOHN OROSZ excavating contractor HAULING: SAND - STONE - GRAVEL BULLDOZING - CELLAR DUG 112 ALDEN AVENUE - ROEBLING, N. J. Phone Florence 22 Hogy jusson nékem is csendből, amelyben éltek zöld hegyek. Teger zenélj s lelkemben zengj föl, Isten — békédért zörgetek. Skócia.
