Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11 Church in America. A Független Egyház 30 évében több a küzdelem, mint a béke. Több a könny, mint az öröm. Több a szolgálat mint a pihenés. Nehezebb az ut, mint másoké. De édesebb a kisebb kenyér, drágább az otthon, diadalmasabb a hitünk, hálásabb a szivünk, mint bárhol másütt, a hasonló örökséget kapott testvéreinknél. 30 év alatt sok küzdelmünk, sikerünk és bukásunk, álmunk és csalódásunk volt. A magyar ügyek mindig az álmatlanságig kinozták vezetőinket. A hitetlen és kemény szivek keserítettek. Mindig igyekeztünk szolgálni, nem volt olyan magyar ügy, ahol pásztoraink és népünk ki nem álltak volna. A kis egyháztestet, mindjárt alakulása után ökumenikus gondolatok érdeklik. 1926 a lausanne-i Faith and Order konferenciára szeretne menni. Kicsisége dacára a miszszió is érdekli és tehetsége szerint részt vesz a délamerikai magyar reformátusok lelkigondozásában. A mi egyházunk éltette mindig az u.n. egység mozgalmat is. A mi vezető embereink abban a hitben, hogy az amerikai magyar reformátusságnak jó szolgálatot tesznek, el kezdtek emésztődni ezen a gondolaton. Azt gondolták, hogy egy csoportban összegyüjthetik a magyar reformátusokat és körülbástyázzák őket, hogy egy kis sziget magyarsága él majd a roppant nagy idegen tengerben.. Kovászként akartak a többiek közé menni, a magyar református történelmi kincsünk megőrzését tekintették a főcélnak. Ám népünk nem volt kellőképen előkészítve erre az egyesülési gondolatra. Az amerikai egyháztestekben elhelyezkedett egyházak egy része hallani sem akart arról, hogy visszajöjjön a magyar közösségbe. Mi a 30 éves határkőnél megállva, szivünk teljességével áldjuk Istent, hogy megtartott és közöttünk ezer csodát tett. Az Ő szent nevében fogódzva a régi szent hittel és uj szivvel indulunk el jövendőnk felé. Sokan, akiknek kevés közük volna hozzánk, jövendőnk felől jósolgatnak. Vamerőség ez. A jövőt csak Isten tudja. Mi egész szivvel engedelmeskedjünk egyházunk Urának, az Ur Jézus Krisztusnak, aki azt parancsolja nekünk, hogy “tartsuk meg, ami nálunk van.” Ha ezt hűséggel megtartjuk, ha keressük Isten országát, akkor éppen úgy megád mindent minékünk, amire szükségünk van, mint másütt levő testvéreinknek, megadja egyházunk diadalmas jövőjét és végül még az örök élet koronáját is. Nagyon nehéz ut van még előttünk. Most kell igazán hűségesnek lenni. Meg kell tartani minden kincsünket. Tartsuk meg egyházi lapunkat, mert ezzel beszélünk. Legyünk tele hűséggel, példaadással, szeretettel, lobogjon bennünk a magyar református hit szent tüze s legyünk e hitnek hittéritői, misszionáriusai, tartozunk a jövendő nemzedékeknek a vallomásainkkal, osszuk meg kincsünket másokkal. .Ez a mi szent kötelességünk. Ha hűek leszünk Urunkhoz, ha hiszünk Benne, ha engedelmeskedünk, akkor még nagyon sok csodák születnek közöttünk. A 30 év alatt 4 főesperesünk volt. Sebestyén Endre, Daróczy Sándor, Dr. Vincze Károly és Béky Zoltán. Főgondnokok közül Bodnár Istvánt és Szalay Ferencet említjük meg, akik hűséges lélekkel forgolódnak őrhelyükön. Néhai való jó dr. Vincze Károly, mint fiatal lelkipásztor, egy hivatalos jegyzőkönyv végére (Egyházker. jkv. 41. lap) egy imádságot irt és könyörög az áldásért, a Független Egyház győzedelméért. A 149. ének 3-ik versével fejezi be imádságát. Én is ezzel fejezem be: “Uram szent segedelmeddel. Dolgainkban állj mellénk. És mennyei kegyelmeddel. Uj kegyelmet önts belénk.” NAGY LAJOS. Nt. Borbás Antal és neje. A WINDSORI FÜGGETLEN EGYHÁZ JUBILEUMA . Canadában Windsor volt az első, ahol Független Magyar Református Egyház alakult. A megalakulás 1933 március 19-én történt dr. Bötykös Béla lelkész vezetésével, aki akkor a Detroit-i Független Egyház lelkipásztora volt. Eleinte csak hetenkét járt át a szervező munka végzésére, valamint alkalmi istentiszteletek tartására. Volt idő, amikor még ebben is megakadályozták. Isten azonban nem hagyta el a benne bizókat. 1935 februárjában egy a célnak megfelelő két családos házat vettek, imaházzá alakították és virágvasámapján ünnepélyes istentisztelet keretében már fel is szentelték. Ettől kezdve az egyház élete még komolyabb haladás utján jár. A férfiak kemény munkája és áldozatkészsége mellett lelkesedéssel dolgozott a nőegylet is, megindult az ifjúsági nevelés és a gyermekek magyar nyelvű tanítása is. A sok lelkészi változásnak különböző okai voltak. Ezek között igen jelentékeny szerepet játszhatott az is, hogy a gyülekezet nagyon megszokta a beszolgáló rendszert, amelyben a lelkészt is csak vendégnek tekintette. Emellett kevesebbe is került, mint a helyben lakó rendes lelkész. Azonban dicséretére legyen mondva, a gyülekezet többsége mégis amellett döntött, hogy helyben lakó rendes lelkészt választ. Ez a választás meg is történt 1952 tavaszán. Azóta Borbás Antal, volt magyarországi tábori főesperes, a sokat próbált gyülekezet lelkipásztora, aki komolyan, katonás határozottsággal, de egyúttal a fajtáját szerető meleg szivvel és mély hittel vezeti híveit. Isten legyen segítségére a lelkipásztornak és gyülekezetének egyformán ebben az uj lelki munkában. Még csak annyit említünk meg a windsori független egyház történetéből, hogy 1953 nyarán ünnepélyes keretek közt folyt le az egyházalapitás 20-ik évfordulója, 1954 őszén pedig kettős jubileumi ünnepet ült a gyülekezet, amikor a jelenlegi templom vételének 10-ik évfordulóját tartotta lelkipásztora szolgálati működésének 40-ik évfordulójával együtt az egyházkerület főesperesének és az illetékes nyugati egyházmegye esperesének, több szomszéd lelkésznek, a római és görög katolikus plébánosok, valamint a hívek és megtisztelő jóbarátok százainak jelenlétében.
