Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 JÖTT ÉVE CSODÁKNAK. — Ha mesét mondanék, úgy kezdeném, hogy kenyerem javát már megettem, de még ilyen csodát nem láttam. Viszont az, amiből csak alig ocsúdtam föl, nem mese, hanem valóság. Október 31.-én, vasárnap délután New Yorkban a Brick Presbyterian Church templomában ezer magyar református ajkáról zendült fel a Luther éneke: “Erős várunk nékünk az Isten!” Hát kenyerem javát már tényleg megettem; a magyar reformátusságot, New Yorkkal, a környékkel, meg magammal együtt úgy ösmerem, mint a tenyeremet, de még ilyet nem láttam. Sőt többet mondok: nem is hittem, hogy valaha is látni fogok. A tervezgetések alatt azt mondtam, jó lesz ha háromszáz lelket össze tudunk hozni. Soha emberi arcon boldogabban nem égett még szégyenpir, mint az enyémen, amikor az ezer főnyi gyülekezetei megláttam. Ezennel ünnepélyesen megkövetem azokat, akik jobban mertek hinni, mint én. Az amerikai magyar reformátusság hatévtizedes ugarán a rögtörés és a magvetés még sem volt hiábavaló. A külső, a szemmel látható keretek megépítése után immár a belső épülés drága jelei is mutatkoznak. Komolyodik az összefogás utáni óhaj és már azt is megértük, hogy nem országos ökörsütés, hanem pusztán és kizárólag az Ige, a bizonyságtevés vágya hoz össze bennünket. Jött éve csodáknak! EGYHÁZTÁMOGATÁS. — Egy nem régiben megjelent kimutatás szerint 47 amerikai és kanadai protestáns felekezet tagjai tavaly 1500 millió dollárt áldoztak egyházi célra. Az emelkedés a megelőző évi összeg fölött 136 millió dollár volt. Mig az egyháztagok száma 3 százalékkal, ugyanakkor az adakozás 8.5 százalékkal nőtt. A 47 felekezet jótékony célra 308 millió dollárt fordított, tehát az összes bevételnek majdnem a negyedrészét. A tagonkénti adakozás különböző; legmagasabb a szombatos adventistáknál: 173 dollár fejenként. A 47 felekezet tagjainál az évi átlag 45 dollár. A Független Egyházban ugyanez nem több 30 dollárnál, ami túlságosan alacsony. Egyedül a duquesnei gyülekezetünk az, amelyik az adakozás terén tényleg példaadó s rajta kivül még egy néhány másik gyülekezetünk próbálkozik azzal, hogy a kivánalmaknak megfeleljen. Egyházközségeink zömében azonban még mindig az évtizedek előtt megszabott úgynevezett “tagságidij” a mérték; ami pedig a perselyezést illeti, még mindig akadnak felnőttek, akik ötcentet vetnek belé. Gyermeknek ugyan már nem merik még kinálni sem, mert az nem fogadja el, de az Ur Isten dolgát még mindig csak öt centre becsülik.Inkább ne adjon az ilyen ember egy megveszekedett krajcárt sem, minthogy a ma már majdnem teljesen értéktelen niklivel sértegesse az Istent. Mert ha szivéből adna, nem öt centet adna, ha pedig nem tud szive szerint adni, akkor ne menjen az Isten házába. Bizony, nekünk még igen mélyülnünk kell Isten iránti szeretetünkben ahoz, hogy az adakozás terén az amerikaiaknak csak az átlagát is elérjük! KIK A FELELŐSEK? — Hozzáértők szerint esztendőnk első felében a büntetettek száma, első sorban a fiatal koruaknál, szokatlanul felszökött és ami különösnek tűnik fel, az emelkedés jóval nagyobb a falvakon, mint a városokban. Az országos emelkedés százalékban kifejezve 8.5, ami a falvakra vonatkozólag 11.9, a városokat illetőleg pedig 7.2. Naponta átlag 35 gyilkosság történik s évente 200 ezer autólopás. Vájjon mi az oka annak, hogy a bűntények száma emelkedik? Az egyik kétségtelenül az, hogy a lakosság száma is nő, de ez az aránytalanságot még nem magyarázza meg. Az a tény, hogy a büntetettek között első sorban a rablások száma ugrott fel a legaránytalanabbul, a gazdasági visszaeséssel kapcsolatba hozható ugyan, de nem magyarázható. A munkanélküli biztositásból, segélyből ugyan nem lehet meggazdagodni, de a mai helyzet még csak egy napon sem említhető a harmincas évek depressziójával. Hol van hát a magyarázat? Legtöbb esetben a szülői hanyagságban, felelőtlenségben; abban, hogy gyermekeik vallásos nevelésével nem törődnek. Nem küldik őket hétközi vallásoktatásra, vasárnapi iskolába, vagy ha küldik is, ők maguk templomkerülők. Nem elég a gyermekekre a csillagokat ráaggatni, nem elég a testi kenyér. Ha nem adsz jó példát az egyházon keresztül gyermekeidnek, azok elzüllenek és a felelősség a tiéd! VÁRTUK. — Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület nem hagyhatta szó nélkül a Nemzeti Bizottmány két tagjának kevés bölcsességre valló ama támadását, aminek céltáblái a princetoni és evanstoni nagy keresztyén gyűlésekkel kapcsolatban a csonkamagyarországi Református Egyház kiküldöttei voltak. Nem hagyhatta szó nélkül különösen azért, mert a beállítás olyan színben tüntette fel a Református Egyházat, mintha az a magyarországi kommunizmus szálláscsináló ja lett volna. A szomorú tény az, hogy Magyarországon az összes keresztyén felekezetek egyforma elnyomás alatt élnek s a vezetőknek —- szívből vagy színből — egyformán moszkvai szólamokat kell szajkózniok. Vártuk, hogy ebben az időszerűtlen és meggondolatlanul elindított vitában a magyarul tudó kommunisták bekapcsolódnak. Úgy is történt. Van nekik egy heti propagandakiadványuk és egy Gross nevű munkatársuk, aki állítólag baptista prédikátor. Ha tényleg az, a keresztvíz nem fogott rajta s ezen még az sem változtat, hogy a Szentirást idézi. Az Ur megkisértése történetében ugyanazt cselekszi a Sátán is. Nos, ez az állítólagos baptista prédikátor s egy kommunista lap tényleges munkatása megleckézteti a reformátusokat s védelmébe veszi a magyar római kathólikus papok u.n. “békemozgalmát”, együgyü elmével azt gondolván, hogy igy Krisztust szerető bármilyen felekezetű magyarok közé éket tud verni. Hát téved. Azok elintézik a maguk vitáját minden külső segítség nélkül. Gross elvtárs meg csak maradjon Marxnál, Leninnél, meg Stalinnál. Azokhoz van köze. Az Ur Krisztushoz — semmi. KŐ ÉS KENYÉR. — A múlt nyár elején a dunai országokat súlyos árvizcsapás érte. Magyarországon a Duna mellett a Tisza is kiöntött és sok ezer hold vetés került viz alá. Mivel a termés elég gyenge volt, a szerencsétlen ország népe nehéz esztendő elé nézett.. Az árvíz sújtotta öt országnak Amerika azonnal felajánlotta a segítséget, de hónapokba telt, amig az illető országok kommunista kormányai beleegyeztek, hogy a segélyszállítmány mint kimondottan amerikai adomány kerüljön szétosztásra. A segély egyharmadát, közel három millió dollár értékben Magyarország kapja. Kétszázezer mázsa búzát, kétszázezer mázsa tengerit, tiezer mázsa zsirozót és tízezer mázsa babot osztanak szét. A mai Magyarország hivatalos, tehát kommunista körei kigyót-békát rákiáltanak az Egyesült Államokra. Még az egyházi lapokat is a rágalmazás és hazugságterjesztés eszközeivé tudják alacsonyitani. Kővel dobálnak meg bennünket. Ugyanakkor Amerika kenyeret dob vissza. S ez nagyobbat üt, mert éhséget üt el és a szeretet húrját üti meg. Ez Amerika hangja.
