Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ nünk e napon, hogy Megváltónk nevében a zsidó eredetű Jézus név Szabaditót és a görög eredetű Krisztus szó Felkentet jelent s ez utóbbi név ujtestamentomi nyelvhasználat szerint egyértelmű az ótestamentomi Messiással, tehát Ö—■ és nem más—a mi felkent Királyunk, Prófétánk és Főpapunk, a régen megígért és az idők teljességében eljött Messiás. Gyakorlati szempontból egyébként a Karácsony utáni nyolcadik napon történtekből az a kötelesség háramlik a keresztyén szülőkre, hogy a tőrvény betöltése végett jött Magváltó parancsolata szerint gyermekeiket ők is ajálják fel templomukban Istennek, azaz már csecsemő korukban részesítsék őket a szent keresztségben, amely szertartás a zsidó névadási ceremónia helyére lépett. Kérdés-. Honnan származott Január hónap elnevezése? Felelet: Január hónap nevét a régi rómaiak Janus nevű istenétől nyerte, aki rang szerint Jupiter után, főistenük után következett. Tiszteletére Numa király a Krisztus születése előtti 7-ik század táján Rómában egy szentélyt építtetett, amely abban különbözött a többi templomoktól, hogy az egész csupán egy diadalívhez hasonló nagy kapu volt (Janua latinul ajtót és kaput jelent!) s magának Janus istennek a szobra a kapuboltozat alatt volt. Két arccal volt kiábrázolva s az egyikkel előre, a másikkal hátra—vagy ha úgy tetszik, jobbra és balra—tekintett. (Ezért nevezik ma is a kétszínű embereket Jánus-arcu embereknek.) Jobb kezében egy jogart és a bal kezében egy kulcsot tartott s melléknevei a "nyitogató” (patulcus) és "záró” (clusius) voltak, mert őt tekintették a mennyország kapuja őrének, akinek az akarata nélkül oda senki be nem juthatott, továbbá a kezdet és a vég szellemének, akihez minden fontosabb vállalkozás előtt, de különösen nagy veszély idején imádkozni szoktak. Mivel őt tekintették a felkelő és lenyugvó nap s a váltakozó évszakok istenének is, róla nevezték el Januárnak az esztendő első hónapját és annak első napján, vagyis Újévben fényes ünnepségeket rendeztek tiszteletére. Jánus miniatűr szobrocskáit oda helyezték a rómaiak saját házukban is a kapuk és ajtók fölé, de temploma béke idején zárva volt, háborús időkben ellenben mindig nyitva állott. Némely feljegyzések szerint 700 év alatt mindössze háromszor került sor a bezárására, mert a nagy kiterjedésű birodalom valamelyik pontján máskor mindig volt háború. A mi templomaink ajtói minden időben nyitva vannak, jelképezvén azt, hogy Isten segedelmére és imádkozásra nemcsak a veszedelmek idején van szükségünk, hanem mindenkor. Szükségünk van reá nemcsak a múlt és jövő kapujában: Januárban, hanem az egész esztendőben. Azt mondta valaki, aki Jánusnál sokkal hatalmasabb és jobban szeret bennünket: "Én vagyok az ajtó; ha valaki én rajtam megy be, megtartatik.” (Ján. 10:9). 9 Kérdés: Mennyit adakoztak 1952-ben egyházi célokra az amerikai protestáns egyházak hívei? Felelet: A "National Council of Churches” jelentése szerint as adományok ebben az egyházi évben érték el a legmagasabb összeget. Mintegy 47 protestáns és keleti orthodox felekezetiben több mint egy és egynegyed billió dollárt, tehát az előző évinél 10%-al többet adakoztak a hivek. Ebből az összegből átlagosan minden adakozóra 34 dollár 32 cent esik, de ha felekezetenkint vesszük az átlagot, legbuzgóbb adakozóknak a Független Methodista Egyház hívei bizonyultak, akiknél az adakozási átlag 194 dollár 75 cent s közvetlen utánuk a hetednapi adventisták következnek, akik személyenkint 157 dollár 80 centet adakoztak.---------« ♦ »---------TÁRSUTÁSOK A Sátán a hazugság Atyja, Megszeg minden ígéretet, Igazságból gazságot formál, Rádzúditja a Végzetet. Szabadságból rabszolgaság lesz, Testvériségből gyűlölet, Egyenlőség helyett mint zsarnok Korbácsolja a tömeget. Társútasok hitvány szivében Csak önző vágyak lángja ég, Múzsák nemes szivébe szúrja Gyáva tőrét ezer pribék. Annyi hitvány kenyér-bitangot Nem termelt ki az Ezerév. Mint amennyi Kain-bitorló Bús nemzetem nyakára lép. S te, iskolák törpe Kain ja, Ki a Sátánnal fogsz kezet, Lásd meg magad Júdás mezében, Hiú bűnöd hová vezet? Kálvin gerincét össze törted, Népünk szellemét is gazúl, Megront kétélű kardjával még Síró fajtánk élén az Ür. Mert gaz eszmék komor borúján Áttör a lélek bíbora, Elgázolja a zsarnok önkényt A Jelenések négy lova. Társútas és vörös parázna, Ember-salak, Sátán-szemét, Isten szérűjén össze gyűjtve Mint polyva és konkoly elég. Szabó László.
