Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 ÜZENET AZ EGYHÁZ FEJÉTŐL Az Anyaszentegyház Feje és Ura természetesen a megdicsőült Ur Jézus Krisztus. A Mennyei Jelenések Könyvének első része ragyogó ékességben ábrázolja mint a gyülekezetek gyertyatartói között járó Főpapot. Ugyanazon szentirási könyv második és harmadik része a kis-ázsiai hét gyülekezethez és azokon keresztül a mindenkori egyetemes (katholika) ekklézsiához intézett hét üzenetét tartalmazza. A hét üzenet közül a thiatirai gyülekezethez intézettet idézzük és tolmácsoljuk az egyetemes keresztyén anyaszentegyház független egyházbeli részének: "Nem vetek reátok más terhet, hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, mig eljövök.” (Jel. 2:24-25.) "Nem vetek reátok más terhet”. . . Az üzenet nyilvánvalóan hármas és annak első része ez: "Nem vetek reátok más terhet.” Ez az üzenet jótékonyan eltér a polgári hatóságok újévi üzeneteitől, amelyek szinte évről-évre újabb és súlyosabb közterhek szükségességet hangoztatják. Jézus változatlanul a régi, a híveitől már ismert terhek és kötelességek mellett marad. Vájjon mik ezek az érvényben tartani igen, de növelni nem szándékolt terhek? Nem mások, mint amikkel kezdettől fogva velejárt az igaz keresztyén mivolt és egyháztagság. Istent mindig, mindenütt és mindeneknek felette kellett és kell imádni. Jézus Krisztust jellemünknek, életfolytatásunknak, minden körülmények között vissza kell tükröznie. Anyaszentegyházért hűségben, munkában, időben és adakozásban áldozatot kell hozni. A mindenható szent szeretet Istenének háztartásában fegyelemnek, rendnek, szeretetnek és békességnek kell lennie. Úgy ma, mint bármikor is régen. Ezek alól kivétel, menekvés nincsen. Amint Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, éppen úgy változatlanul érvényesek az igaz keresztyénség és az igaz egyháztagság követelményei, "terhei” is. Ezeknek a terheknek vagy teljes szívből alá veti vállait valaki, vagy nem nevezi magát keresztyénnek és nem nyugtalanítja jelenlétével Krisztus testének, az egyháznak, egyetlen részecskéjét sem. Jól meggondolva ezt jelenti a főpapi üzenet: "Más terhet nem vetek rátok,” mint amelyeket kezdettől fogva vetettem azokra, kik nevemről kívánnak neveztetni, idvezítésemben óhajtanak részesedni. Lélekben keresztyének számára rendkívül megnyugtató, a Krisztusba vetett bizodalmát hathatósan alátámasztó ez a krisztusi állandóság, következetesség és személyválogatást nem ismerés. Igaz hívek számára ezek a "terhek” nem is terhek, hanem boldogan fogadott kiváltságok, mindenik tudván, Kinek hisz, mit hisz és miért hisz. "Ami nálatok van, azt tartsátok meg”. . . A krisztusi üzenet második része egy megbízatás: "Ami nálatok van, azt tartsátok meg.” Ez azt jelenti, hogy minden valóban keresztyén gyülekezetnél olyan értékek vannak letétbe helyezve, amelyekről Krisztus nem akarja, hogy a gyülekezet kezén elvesszenek. Mik ezek az értékek? A mindent átfogó főérték a lelkiség és erkölcsiség életideálja, szemben a testiség és zabolátlan szabadosság életideáljával. Minden keresztyén gyülekezet, minden keresztyén templom bizonyságtevő emberi visszhang arra a jézusi igére, hogy "nemcsak kennyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” Máté 4:4. Nem csak a világba véletlenül belecsöppent kétlábú magános duvad az ember, hanem Isten képének és hasonlatosságának elkötelezett hordozója és az emberiség családjának tagja. Istenre és emberre tekintettel kell tehát élnie és viselkednie. Életének földi része csak a kisebbik, csak az előkészületi része az Isten szerint való teljes emberi létezésnek. Nem rendjén való tehát a létezés földi részében való teljes belefeneklés, hanem az örökkévalóhoz és az örökkévalósághoz igazítandó ez a földi rész is. Ez a lelki, erkölcsi életideál az, amely miatt a keresztyén Anyaszentegyház a lelketlenek, a hitetlenek, a szabadosok botrányköve, a lelki emberek számára viszont "az igazságnak oszlopa és erőssége,” 1 Tim; 3:15, a jobb, emelkedettebb, egyszerre istenibb és emberibb életnek mentsvára. Mindig is Így volt. Ma azonban, amikor a lelkiségen alapuló életfelfogás ápolása világérdek, különösen tisztán állhat minden érző és gondolkozó lélek előtt, hogy minden valóban keresztyén gyülekezet igazi világérték, igazi világnyereség. E híveinél és gyülekezeteinél letétbe helyezett ideált akarja is Krisztus, hogy az Ö hívei és gyülekezetei megtartsák; mindenik a maga sajátos öröksége, adottsága, nemzedékeken keresztül nyert színezete szerint, de hiven, következetesen, minden áron. Amit régen a thiatiraiaknak üzent, azt teljes érvénnyel és frisseséggel üzeni független egyházi közösségünknek is: "Ami nálatok van, azt tartsátok meg!” A meg nem tartás, az elvesztés sokképen történhetik. Elég azt csak elhalványítani tanbeli lazasággal, bibliai és hitvallási alapokról lesiklással, elvi megalkuvásokkal, árral úszó kényelmes testiséggel és világiassággal. Természetesen még gyorsabban veszthetők a kire-kire bízott értékek hithagyással, engedetlenséggel, közömbösséggel; munkának, áldozatnak mindig másra hárításával; rövidlátó, önfejű aggatolózással; jogokat követelő, kötelességek elől menekülő szabálytalansággal; hitünk nem élésével, gyermekeink hitben nevelésének elhanyagolásával. Ezek mindig és mindenütt halálosan biztos módjai voltak a keresztyén lelki értékek elvesztésének. Példa rá maga Thiatira, amely mint város is, mint keresztyén gyülekezet is eltűnt a föld színéről. Nem tartotta meg azt, ami rábizatott és nem tartatott meg ő maga sem.
