Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1953-01-01 / 1. szám

18 MAGYAR EGYHÁZ X FALAI\CN AZ EGYHÁZÉPITŐ LELKÜLET Szalay Ferenc egyházkerületi főgondnok a keleti egyház­megye december 14.—én Trentonban megtartott konferen­ciáján a következő címmel tartott előadást: A Független Egyház építéséhez szükséges lelkűiét. Ennek a lelkületnek első alapvonását a lelkipásztoroknak és az egyházi vezetőknek egyháztestünk iránt tanúsított fokozott hűségében jelölte meg az előadó. A közelmúltból vett példákkal mutatta meg, hogy milyen kárt okozhat köz­egyházunk életében egy-egy vezető ember hűtlensége. "Ak­kor, amikor a Krisztus evangéliumának hűséges szolgálatára esküvel kötelezzük magunkat,”—mondotta—"egyszersmind a Független Amerikai Magyar Református Egyház iránt is hűséget fogadunk. Lelkesítsen mindnyájunkat Mózes pél­daadó magatartása, aki minden kisértés ellenére hű maradt népéhez. Visszautasította a fáraó leányának ajánlatát, hogy maradjon a fejedelmi udvarban, pedig bizonyára magas rangra emelkedhetett volna. Mindhalálig hűségesnek bi­zonyult népe iránt.” "Szeretünk dicsekedni a reformátorok­kal”—folytatta—"hitvalló őseinkkel, a gályarabokkal, akik énekelve és imádkozva hordozták a szenvedések keresztjeit. Nekünk ilyen szenvedéseken és megpróbáltatásokon nem kell már keresztülmennünk. Annyi a dolgunk, hogy tartsuk meg azt, ami nálunk van. Atyáink drága örökségéhez ma­radjunk hűek mindhalálig. Azt semmi pénzért, csábításért el ne adjuk. De amint szüléink átadták azt nekünk, úgy adjuk mi is tovább gyermekeinknek, unokáinknak.” "Ha ezt mindnyájan megtesszük, akkor elmondhatjuk majd Pál apostollal: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” A Független Egyház építéséhez szükséges lelkűiét máso­dik vonásáról, a missziói lelkületről szólt ezután Szalay Ferenc főgondnok. "Nincs szégyenkezni valónk azért, mert lélekszámúnk nincs akkora, mint más egyháztesteké” mon­dotta. "Kis egyházak is művelhetnek nagy dolgokat.” "És hogy tudja ezt a világ, mutatja az a szives és meleg fogad­tatás is, amelyben hivatalos kiküldötteinket a világkonferen­ciákon résztvevő hittestvéreink részesítették. Mutatja az a tény, hogy elfogadtak bennünket nagy egyháztestek egyen­rangú társaiul és az egész magyarnyelvű reformátusság kép­viselőiül és szószólóiul.” "Uj meg uj helyekre kell elvin­nünk az evangélium fáklyáját. Uj meg uj gyülekezetek alapításával kell a Krisztus ügyét és a magunk megerősö­dését munkálnunk. Addig munkálkodjunk, amig nappal van és reánk nem estvéledik.” Természetesen, az erőtel­jesebb missziói munkához nagyobb anyagi alapra is van szüksége közegyházunknak.Itt tért rá főgondnokunk a Független Egyház építéséhez szükséges lelkűiét felvázolá­sában a harmadik alapvető vonás megmutatására: a közegy­házi szellemre. Az egészséges közegyházi szellem erőteljes missziói misz­­sziói alapot teremt, mondotta. Felhívta a figyelmet a misz­­sziói célokat szolgáló Közalap fokozottabb támogatásának szükségességére. Hivatkozott Duquesne városának egyik 230 lelket számláló amerikai egyházára, amely évenként tízezer dollárt fordít misziói célokra. "Ilyen és hasonló áldozatoknak a tükrében látjuk meg a magunk missziói adakozásának a még mindig elégtelen voltát” folytatta. "Az egészséges közegyházi szellem feltétlenül megerősíti egy­házunk hivatalos lapjának, a "Magyar Egyház”-nak anyagi alapjait is.” "A Magyar Egyház” a kényszerítő szükség hatása alatt született meg akkor, amikor se hetilapok, se napilapok nem akartak foglalkozni az önállóan és függet­lenül élni merő” egyházak ügyeivel. Ez a Magyar Egyház volt harminc esztendőn keresztül a Független Egyház szó­csöve és védelmezője. Voltak amerikai magyar életünkben jó napok, de voltak válságos idők is. Hivatalos lapunkat azonban a legnehezebb körülmények között is megtartattuk. Most, amikor már közegyházi életünk a rendes kerékvá­gásban halad és anyagiakban is megerősödtek gyülekeze­teink, nem szabad lapunknak szükséget látnia.” Előadását a Dániel könyve ötödik fejezetére való hivat­kozással zárta Szalay Ferenc főgondnok, ahol Belsazárnak, a káldeusok királyának a lakomáján titokzatos kéz ezt az Ítéletet irta a falra: "megmérettél és hijjával találtattál.” Annak a reménységnek adott kifejezést, hogy lelkipászto­raink, egyházunk világi vezetői és tagjai nem fognak hij­jával találtatni a mérlegen, de egyházi közösségünk további építésére alkalmas lelkülettel fognak a jövőben is élni és szolgálni Isten nagyobb dicsőségére. Csordás Gábor. Fenti sorokban szeretettel mutatjuk be olvasó táborunk­nak egyházkerületünk főgondnokát, a "bibliás embert.” Népünk kegyességének egyik jellemző vonása, hogy min­dig megbecsülte azokat, akik mesterek a Szentirás idézésé­ben. Ezek a bibliás emberek a magyar református lelkület­nek egy igen értékes és jellegzetes típusát képviselik, amely távol áll az írás minden szektás magyarázásától, sokkal inkább gyönyörködik magának az Igének szépségében és erejében. Ilyen "bibliás ember” egyházkerületünk közsze­retetben álló főgondnoka, Szalái Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents