Magyar Egyház, 1950 (29. évfolyam, 3-6. szám)
1950-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ A FALAKON VAN JÖVŐNK A keresztyén élet egyik alaptörvénye ez: “örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírokkal.” Ha az Ur kereszteket rak reátok, segítsetek hordozni azokat egymásnak, ha örömet ad életetekbe, együtt adjatok azért hálát néki. E keresztyéni elv alapján említjük meg e rövid írásban azt a csodálatos áldást, amiben az Ur részesítette akroni gyülekezetünket. Akarjuk, hogy hittestvéreink velünk együtt örüljenek azon, hogy az elmúlt Virágvasárnap tizenöt lélek részesült a szent keresztségben, és ugyanakkor nyolc felnőtt konfirmáltatott meg atyáink református hitében. Az akroni hívek szeme könnybe lábadt, amikor a teljesen megtelt, gyönyörű virágokkal felékesitett kis fehér templomban négy fiatal anya és tizenegy gyermek a keresztvíz alá hajtotta fejét és utána mindjárt nyolc anya az Ur Asztala körül állva, vallást tett az ő megváltó Krisztusáról. Ez a páratlan esemény bizonyára az amerikai független református egyház híveit a hálaadás mellett komoly elmélkedésre is készteti. Különösen az a tény, hogy a megkeresztelteknek és megkonfirmáltaknak több mint fele egyáltalán nem magyar, kell, hogy megértesse velünk, hogy az amerikai független magyar református egyházi közösségben van missziói erő. A magyar református vallás lelkeket tud hódítani, és az amerikai magyar református egyházak előtt épp olyan terjeszkedési lehetőség van, mint akármelyik másik amerikai egyházi közösség előtt. Isten nem azért segítette létre független egyházi közösségünket, hogy mi pedig megsemmisítsük magunkat, hanem azért, hogy elmenjünk és tegyünk tanítványokká olyanokat, akikhez eljuthatunk és akik tőlünk várják az evangéliumot. Ilyen pedig nagyon sok van ebben az országban. Sok amerikai magyar református hivő szivének legbelsőbb rejtekében néma zokogással már belenyugodott a megváltozhatatlanba; abba, hogy a magyar atyák buzgóságával, hitével, imádságával és pénzével létrehozott egyházak nyelvükben, tagjaikban előbb-utóbb elamerikaiasodnak. E meglátásból azonban uj öröm is fakadt. Atyáink azzal a boldog érzéssel hajthatják fejüket a halál párnájára, hogy az ő ősi hitük magja nem köves talajra esett ebben az országban, hanem élő emberi lelkekbe, ahol Krisztust követő uj tanítványokkal gyümölcsözik. Független Amerikai Magyar Református Egyházunk legyen állandóan tudatában az Istentől kapott hivatásának; mint egyik megszentelt drága darabja az Egyetemes Keresztyén Anyaszentegyháznak, végezze a rábizottakat. Legyen példa a többi egyházi csoportok előtt uj lelkek Krisztushoz vezetésében, a tanításban és ékes rendben. Ezért ajándékozott meg bennünket Isten a Független Magyar Református Egyházzal. Kovács István. ★ Szeretni kell! A szenvedést nem váltja meg csak a szeretet. Ó, Istenem, add, hogy legyek maga a szeretet, s e szeretetben minden benne legyen. Benne legyen a vágy s a diadalmas ész összhangja fönségesen . . . Add, hogy legyek maga a szeretet. Gyötrelmes áldozásom, boldog széthullásom, felszabadulásom: szeretet, gyötörj meg engemet! Gyötörj, hogy megváltsam az értünk szenvedőket, megvigasztaljam a sirókat, bátorítsam a bátortalanokat, fölmagasztaljam a meg alázottakat . . . Boldog gyötrelmü szomjúság: szeretet szentelj föl kínoddal engemet, hogy más ne, csak legyőzhetetlenül te élj bennem, s mindörökké ezt kiáltsam: szeretni kell, szeretni kell! A szenvedést nem váltja meg: csak a szeretet. Flórián Tibor.
