Magyar Egyház, 1948 (27. évfolyam, 2. szám)
1948-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ S íme, ezt üzente Kossuth Lajos. Most, a dicsőséges 48-as események századik évfordulóján “még egyszer ezt üzeni”, mert ha ma élne és a mai világeseményeknek szemtanúja volna, ma sem mondhatna egyebet. De joguk van-é ezt az üzenetet saját céljaikra kihasználni a hitetlenekkel felemás igában lévőknek? Yan-é jogcímük Kossuth-ünnepségeket rendezni a Stalin pánszláv-imperialista szekerét toló vörösöknek és félvörösöknek? Ha Kossuth Lajos ma élne, bizonyára azt tanácsolná ezeknek a nemzetközi kalandoroknak, hogy ők csak ünnepeljék Marx kommunista kiáltványának százéves jubileumát, mert az illik hozzájuk, de se az ö általa hirdetett szent eszmékkel, se az ő tisztes nevével ne űzzék tovább szédelgésüket. Kossuth Lajos üzenete az ö egyénségéből és hirdetett eszméinek lényegéből kifolyólag nem szólhat másoknak, mint Istenfélő, tisztességes és hazafiasságukat kommunista világpolgársággal soha fel nem cserélő embereknek. Az most már a kérdés, hogy Istenfélő, tisztességes amerikaiak s főleg olyan amerikaiak, akiknek ereiben magyar vér lüktet, meghallják-é ezt az üzenetet? És ha meghallják, odaállanak-é seregestül a kibontott zászló alá és hajlandók-e áldozatot is hozni a kossuthi ideálok győzelméért? Hajlandók-e küzdeni az olyan szabadságért, amelyet Kossuth Lajos kívánt osztályrészül a magyarságnak és minden népeknek? Centennáriumi ünneplésünk és utána tanúsítandó magatartásunk fogja megadni a feleletet! Szereti a Magyar Egyházat? Akkor rendezze hátralékát és fizessen is elő! DRÄS E5 ELET “NEMCSAK KENYÉREL...” (Olvasandó: Máté 4:1-4) “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik”, válaszolja az LTr Jézus az Őt kisértő Sátánnak. Ha Isten úgy akarná, kenyér nélkül ép úgy ellehetnénk, mint ahogy a Mester megvolt a pusztai negyven napos böjtölés alatt, de semmiképen sem lehetünk meg az Isten Igéje nélkül. Mert minden az Ige által lett s mindent az Ige tart fent; tehát bennünket is. A kenyér az élet megtartásának csak másodlagos eszköze, az első az Ige. Isten kenyér nélkül is megtarthatja az övéit, mert hatalma korlátozatlan. Ne törjük hát magunkat túlságosan a láthatók után, hanem tekintsünk a láthatatlan Istenre. A böjti időszak különösen emlékeztet bennünket arra, hogy az ember nemcsak kenyérrel él. A lélek éhségét nem lehet elütni “porkchop”szal, szomjúságát nem lehet eloltani “mérgessel”. Beteg, bűnös lelkünk az Igét, az isten bűnt megbocsátó kegyelmét is szomjuhozza. Szívleljük meg ezt az egyszerű igazságot és forduljunk az Ur Krisztushoz addig, amíg nem késő.
