Magyar Egyház, 1936 (15. évfolyam, 5. szám)
1936-05-01 / 5. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ A NAGY SZENVEDŐ, 1936. június 7. Olvasandó: Luk. ev. 22:39—53. 1. Az Ur Jézus szerette a természetet. Meg nem is volt tulajdon háza. Sok éjszakát töltött kint a szabadban. Az Uriszentvacsora szereztetése után is, zsoltárokat énekelve, elindult tanítványaival ki a városból a szabadba, az Olajfák-hegyére, egy Gecsemáné-nevii kertbe. Itt tanítványai egyik részét hátrahagyva, másik részétől pedig magára hagyatva, egyedül készült másnap bekövetkezendő megváltói halálára. 2. Az Ur Jézus szenvedett. Annyira, hogy véres verejtékkel (sweat) verejtékezett. De még szenvedésében is példát adott a mi földi életünktől annyira elmaradhatatlan szenvedésre, imádkozott. Az Atya Ur Isten akaratán megnyugodott. Mikor judás vezetésével megjöttek elfogói, őket nyugodt, csendes, méltóságos hős gyanánt fogadta. A körülötte összetorlódó bűnt tanítványainak véres ellenállásra való biztatásával növelni nem akarta. Magát megadta. Egyenes, igaz leikéhez híven csupán Tudás képmutatását és elfogóinak a sötétben való alattomos bujkálását ítélte el. ARANY-IGE: “Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen.” Luk. ev. 22:42. KRISZTUS KERESZTRE FESZÍTÉSE. 1936. junius 14. Olvasandó: Luk. ev. 23:33—46. 1. Az Ur Jézus Krisztust a Gecsemánékertjéből a főpap palotájába vitték. Itt hamis tanuk vallomását is felhasználva, halálra Ítélték, miután előbb a szivükben már kimondták felette az Ítéletet. Azután politikai fenyegetéssel és fogással rávették a római helytartót: Pilátust is, hogy halálra Ítélje. Az Ítélet kimondása után megkinozták, megcsufolták, két gonosztevővel a városon kívülre, egy Golgota (Calvary) nevű dombra, keresztjét vele cipeltetve kivitték. 2. Itt olyan sok jót tett kezeit, másokért olyan sokszor elfáradt lábait a kereszthez szegezték, keresztjét két gonosztevő között felállították, csúfolódással lelkét keserítették, igazában bűnüket növelték. Ö pedig ellenségeiért imádkozott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudjak, hogy mit cselekesznek! A keresztről is lesugárzó szentségének a hatása alatt még az egyik gonosztévő is megtért, ellenségei és némely közkatonák azonban csufondárusok és közömbösek maradtak. A szégyenletes tett elől még a nap is sötétségbe burkolódzott. Mikor pedig lelkét Atyjának ajánlva meghalt, még a föld is megindult. 3. Az Ur Jézus Krisztus kereszthalála olyan titka a kegyességnek, amit emberi elme teljesen meg nem érthet. Még a szent angyalok se értik egészen, csak csodálják. Isten szenvedett értünk, hogy mi, nyomorult bűnösök éljünk és idvezüljünk. ARANY-IGE: “Az Isten pedig a mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” SZENVEDÉSBŐL DICSŐSÉGBE. 1936. junius 21. Olvasandó: Luk. ev. 24:36—53. 1. Az Atya Ur Isten a Fiú Isten megaláztatását és szenvedését csak addig nézte el, amig megváltói terve megvalósult. Attól kezdve kezdődik felmagasztaltatása (glorification). Már a halál pillanatában testéből kiszállt lelke a szabaditás evangyéliomával jelent meg Isten régen elszólitott szentjeinek lelkei közt. Harmadnapra bekövetkezett feltámadása után pedig a feltámadás csodáján átment testében megjelent elárvult tanítványainak is. 2. Tanítványai között való megjelenéseit arra használta fel, hogy azokat élő voltáról meggyőzze, lelkűket minden kételytől megszabadítsa, őket az Isten igéjének és megváltó terveinek titkaiba mélyebben beavassa, apostoli munkájukra őket jobban felkészítse. Azon dolgozott, hogy maga után hivő, tanult, lelkes és mindhalálig hü munkásokat hagyjon. 3. A negyven nap elteltével kivitte őket az Olajfák-hegyére. Miután itt az evangyéliom predikálására és a Szent Keresztség-re parancsot adott, az Atya jobbjára emeltetett, “honnan lészen eljövendő Ítélni eleveneket és holtakat.” ARANY-IGE: “Isten is felmagasztalá Őt és ajándékoza néki oly nevet, mely minden név fölött való.” Fii. 2:9. kor az amerikai életben kirobban, az elbolonditott bevándoroltak radikális mozgolódásaiból táplálkozik a legnagyobb előszeretettel. A radikális színben feltüntetett bevándorolt munkás mumusként való mutogatásával szeretnek operálni legszívesebben azok, akik ennek a gyülöletkeltő irányzatnak az adószedői. Árt a garbaiskodó magyar az egész bevándorolt munkás osztálynak, ebben a saját maga fajának és még közelebb, saját magának is. Egy esetleg bármikor feltörő szélsőséges amerikai nemzeti irányzat haragját első sorban és mindenek felett a bevándorolt munkásságon töltené ki. Hol van az a józan eszü magyar munkás ember, aki magyar érdeknek, vagy munkás érdeknek tudná tekinteni ennek kiprovokálását? Nos, azok, akik a narbai-féle álvezérek lelkiismeretlen maszlagolásainak bedőlve azt a látszatot segítenek kialakítani, hogy az amerikai magyarság tömegeiben van talaja a vörös izgatásnak, ezt a megbocsáthatatlanul súlyos bűnt követik el tudatlanságukban. A nemzetek életében a jó rend, egyensúlyozott élet, társadalmi igazság, jó békesség és minden társadalmi érték megőrzésében és kifejlesztésében a leghathatósabban érvényesülő tényező nem más mint az istenfélelem és a hazaszeretet. Ezt tanitja Magyarország ezeréves története, de ezt tanitja az Egyesült Államok története is. Éhez a kettőhöz ragaszkodjék azért görcsösen és tántorithatatlanul az amerikai magyar. Ha igy tesz, életéből kihull minden oda nem tartozó elem és az őt istenfélőnek és hazafiasnak megismert amerikai polgárság kebelében élhet megelégedett, békessétres és boldoc életet. AZ IGE GYERMEKEINK ÉS IFJAINK KÖZÖTT.
