Magyar Egyház, 1936 (15. évfolyam, 5. szám)
1936-05-01 / 5. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ A VÖRÖS PARÁDÉ CSŐDJE. Irta: Sebestyén Endre. Garbai Sándornak és társainak rosszkinézésii propaganda akciója világosan megbizonyit több dolgot. Megbizonyitja azt, hogy az istentagadó, romboló radikálizmus az amerikai magyarság nagyobb tömegeit nem tudta magának megnyerni. Az amerikai magyarság túlnyomóan nagy része istenfélő, hazafias elemekből áll. Ugyanez az igazság az amerikai magyar sajtót illetőleg is. Valóban elenyésző azoknak radikális vagy kétlaki újságoknak a száma, amelyek megtámogatták ezt a szánalmas vörös parádét. A legérdekesebb tünete az egész propagandázásnak az a szemérmetlen porhintés, amellyel azt intézik. Mindenki tudja, hogy csalnak ezek az urak akkor, amikor háboruellenes és fascista ellenes egységes frontot prédikálnak. A világbéke legveszedelmesebb ellensége a vörös radikálizmus. Moszkva urai még titkot sem csinálnák abból hogy hadseregben, hadifelszerelésben, sőt legújabban haditengerészetben is hatalmasabbak akarnak lenni bármely más államnál. Az is köztudomású, hogy készülnek a háborúra. Magyarország elszakított északi részein hatalmas repülő terepek épülnek ép most. Épülnek azért, hogy leszállást biztosítsanak a világuralomra törő vörös repülő erők számára. Ezt a csalásukat még nagyobbá teszik azzal a módszerrel, amellyel hazug, maszlagoló munkájukat végzik. Lássunk csak egy példát. Garbai Daytonban is tartott egy előadást. Az előadás előtt megmondották a daytoniak, hogy az, hogy meghívták Daytonba Garbait, nem jelenti egyáltalán azt, hogy egyetértenek vele és egy gyékényen akarnak dolgozni vele. Pusztán meg akarták hallgatni. Az előadás meg volt. Beszámol róla a “Daytoni Híradó” május 1-i száma. Olvassuk ebben: “Garbai Sándor egyetlen szóval sem bántotta a magyar nemzetet és az utódállamokról is csak akkor tett emlitést, amikor párhuzamot vont az utódállamokban és Magyarországon élő dolgozók életszínvonala között. Jól esik ezen a helyen megállapítanunk, hogy Garbai Sándor Daytonban egyetlen szóval, vagy mondattal sem csinált cseh és román politikát, sőt a revíziót is csak akkor és úgy tette szóvá, hogy a belső az első, mert Magyarország és az utódállamok munkás tömegei csak olyan revízióért lelkesednek, amelyben joga és kenyere van a nemzet gerincét képező termelő munkásságnak.” Vagyis a “Daytoni Híradó” tudósítása szerint Daytonban egészen rendes, senkit meg nem botránkoztató, a hazafias magyar érzést nem sértő előadást kaptak Garbai Sándor hallgatói. Ez egészen megnyugtató lenne ha az lehetne. Sajnos azonban, nem lehet. Figyelembe kell venni, hogy Daytonban az ottani református egyház (reformed churchbeli) iskolájában volt a gyűlés és jelen voltak ott sokan olyanok, akik távolról sem vörös gondolkozásuak, sőt jó hazafiak. Garbai tisztában lehetett ezzel, mert vigyázott magára és a nemzetgyalázástól őrizkedett. Vegyünk azonban egy olyan esetet vizsgálat alá, amelyben magára nézve kedvezőbb körülmények között, hogy úgy mondjuk szükebb családi körben beszélhetett a szó nagy mestere. Nézzük mi történt Trentonban ? Trentonban sikerült ugyan a radikálisoknak megkapni az ottani “Magyar Otthon”-t, de a trentoni magyarságot már nem sikerült megkapniok, mert az távolmaradásával tüntetett. Az “elvtársak” között már egészen más húrokat pengetett az “egységfront”’ sokírontu hőse. Ezt olvassuk ugyanis a trentoni “Függetlenség” április 9-i számában: “A Magyar Otthon örök szégyene marad, hogy Garbai Sándor, a magyar sovjet elnöke beszélhetett annak a háznak szinpadáról, bármily kevés számú közönséghez is, amelyet a magyar egyházak, magyar egyletek és áldozatkész magyarok emeltek Trentonban a magyarság dicséretére. Amely otthonért minden áldozatra kész a magyarság. Abban az otthonban hat igazgatósági tag, félrevezetés folytán, helyet adott Garbainak és csatlósainak, akik gyalázták ottan egyházainkat, papjainkat, egyleti vezetőinket, lapjainkat és szülőhazánk vezető államférfiait. Gyalázkodásaiban különösen a Göndör (Kraus) vagy Rettenetes Ferkó tett ki magáért. A városliget nyelvén beszélő jasszlegények stílusában beszélt mindenkiről, aki ellene van az ő moszkvai parancsra egységfrontozó bandájának. Természetesen lehetett látni, hogy a tehetetlen düh beszél ebből az olcsó hatásokat hajhászó, budoir illatú figurából. Ez az alak mindenütt ott van, ahol potyázni lehet és csak azért csatlakozott kullancs módra Garbai kőrútjához is, mert valami van a húsos fazékban, melytől őt el sem lehet verni .... Hogy pedig Garbai a kisántánt fizetett bérence, azt mi sem bizonyítja jobban, mint beszéde, melyben dicsérte a rablókat.” A “Fiiggetlenség”-ben olvassuk még e gyűlésről ezeket a sorokat is: “A bolsi főmogulok a gyűlés után, mint leforrázott ebek elódalogtak szégyenben maradásuk színhelyéről. A trentoni Garbai bukás teljes volt és reméljük, hogy a többi magyar telepek hazafias magyarjai is megmutatják Kun Béla és Szamuelly Tibor volt cinkostársainak, hogy Amerikában öreá nincs szükség.” A “Magyar Otthon” hazafias és istenfélő tagsága annyira felháborodott Gar-
