Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-10-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 37 LÉLEKBEN MOS IS EGYEK VELÜNK Örömmel vettem a hirt, hogy a perth amboyi magyar ref. egyház október hó folyamán ünnepli fennállásának 30. éves jubileumát. Nem mulaszthatom el, hogy szivem legigazabb köszöntését ne küldjem a testben idegenbe szakadt magyar hittestvéreimhez, akikről rendületlenül hiszem azt, hogy lélekben most is egyek velünk. Áldjon meg benneteket a magyarok Istene ott az uj hazában, hogy soha el ne felejtsétek őseitek sok vérrel, könnyel megszentelt földjét és nyelvét és soha el ne hagyjátok a mi történeti és hitvallásos kálvinista egyházunkat. Mindig bátorsággal hirdetem, hogy a magyar fajta testi és lelki ősi szépségeit igenis a mi kálvinista magyar népünk őrzi igazán! Azok a rejtve munkáló erők, amelyek a történelmi múlt távolán át minden ellenünk törő akadályt legyőzve képessé tették ezt a nemzetet arra, hogy az örökkévalóságra elrendelt népek életét bizonyosra várva élhesse; — a földjébe, Istenébe, Hazájába, fajtájába, szerelmes magyar kálvinista nép kifogyhatatlan hite, boldog varása, türelme, igazai tudatában való harci készsége, öntudatos, Isten, Haza és emberszeretete által, egyháza és a Haza életében olyan fundamentumokul adattak, hogy erre a seregre a nemzet kormányosai minden időben számíthattak. A tiszta magyar kálvinistaság — bárhol éljen a világon — mindig befelénéző életet akart élni és a Haza szerelme mellett az volt életének egyik legfelségesebb célkitűzése, hogy az evangéliumi tiszta keresztyénség és a Krisztus királyságának legyen harcosa, és védelmezője. Azért áldoztak és szenvedtek apáink olyan örökre tiszteletreméltó bátorsággal, mert evangélium szerint reformált keresztyén egyházunkban találták meg legjobban Istennek amaz igazait, amelyek segedelmével az evangéliumi tudomány a legtökéletesebben volt hirdethető és lesz örökre hirdetendő a magyar nép szenvedő fiai között. A mi népünk az ellene tanúskodó hántások dacára is szereti Hazáját és egyházát. — Nehogy elfelejtsétek, hogy ti is ennek a magyar népnek fiai vagytok. Őrizzétek meg hitét, nyelvét, szokásait, mert ezek elválaszthatatlanul kötnek titeket e távoli, sok sebtől vérző, szegény magyar Hazánkhoz — s ezek a mi vérző sebeink bizonyítékok arra, hogy örök élet, a nagy magyar feltámadás várományosai vagyunk! Áldja meg az Isten a perth amboyi magyar jubiláló gyülekezetei s minket is várakozásunk örömöt hozó beteljesedésével. Kálvinista magyar köszöntését küldi Miskolc 1933. szeptember hó, szerető magyar testvéretek az Urban: Farkas István, tiszáninneni püspök. EGY EMBERÖLTŐ A KÜZDELEMBEN Szívből köszöntőm a perth amboyi magyar református egyházat fennállása 30-ik évfordulóján. Ez az emberöltő küzdelemben, szenvedésben és áldozatban felér hárommal. Legyen az áldás és a siker is háromszoros Isten örök kegyelméből! Budapest, 1933. IX. Dr. Ravasz László, dunamelléki püspök. AZ ERDÉLYI TESTVÉREK NEVÉBEN Szeretett testvéreim, örömmel értesültem arról, hogy a perth amboyi gyülekezet Isten kegyelméből harmincéves fennállásának ünnepét üli. Ez áldott alkalomból a nehéz küzdelmek közt vívódó erdélyi magyar református Anyaszentegyház gyülekezeteinek és intézményeinek nevében testvéri szívvel köszöntelek Titeket s imádkozom a Kegyelem Urához, hogy pásztorotokkal, elöljáróitokkal együtt mindnyájatokat áldjon meg gazdagon, tartsa és áldja meg gyülekezeteteket nemzedékről —- nemzedékre! Az Ur, a mindenható Isten legyen veletek Krisztus által! Szeretettel köszönt az erdélyi testvérek nevében Kolozsvár, 1933 szeptember 25. Dr. Makkai Sándor, erdélyi püspök.
