Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1933-10-01 / 5. szám

MAGYAR EGYHÁZ • 17 ködött a város lakossága abban a fény­ben, melyet a mi egyházunk nagyjai és kicsinyei vittek végig a sötétbe borult cartereti utcákon, szimbolizálva vele a feladatot, melyet Isten az Ő egyházaira bízott. Még nagyobb gonddal készültünk a belső, lelki ünneplésre. A jubileum nap­ján reggel 9 órakor uriszentvacsorát osz­­tottpnk. Három bűnbánati istentisztelettel készültünk rá az előző estéken. Az első este a helybeli presbiteriánus templomot töltöttük meg és elmélkedtünk az “Al­­kalom”-ról. Azért mentünk el ebbe a régi kis templomba, mert 30 esztendővel ez­előtt ebbe a templomba járt a mi né­pünk, mig nem volt saját temploma. Többen vannak ma is a gyülekezetben, akik ott konfirmáltak esküdtek és keresz­­teltettek. A második és harmadik este, saját templomunkban “Az elszalasztott al­kalom” és “A megragadott alkalom” volt az elmélkedésünk tárgya. Az úri szent­vacsoraosztást követte az ünnepi istentisz­telet. Hogy mind a két sákramentum kiszolgáltassák ezen a napon, Sipos Béla keresztelőjét is ekkor tartottuk. Istentiszteletünkre meghívtuk a test­véregyházakat és a helybeli magyar egye­sületeket, amelyek közül többen zászlójuk­kal jelentek meg és egy-kettő kivételével, adományokat is adtak. Az ünnepi isten­tiszteletet 40 gyermeknek a három szólam­ra megtanult “Hiszek egy”-e vezette be. Szolgálatot végeztek: Sebestyén Endre fő­esperes, Dr. Vincze Károly esperes, a gyülekezetnek 6 évig lelkipásztora, Béky Zoltán trentoni, Marton Sándor new yorki és a helybeli lelkész. Két szólamu női kar és négy szólamu vegyeskar énekelt, a tisz­­teletes asszony vezetése mellett. Az ün­nepi istentiszteleten szólittattak fel a gyü­lekezet férfi tagjai a “Férfi-kör” megala­kítására, hogy igy a 30 esztendős jubileum lelke, mintegy megszülje ezt a gyülekezeti életből eddig még hiányzó munkát. A férfi betegsegélyző egylet a maga műkö­dését ugyanis, egészen a nevében meg­jelölt területre korlátozza. Az ünnepi istentisztelet áldott mun­kája után a gyülekezet a helybeli római kath. egyháznak ez alkalomra díjtalanul átadott nagy termébe vonult, ahol már sok vidékről jött vendég is helyet foglalt. Kétszer kellett terítenünk s ez meg­zavarta a bankettnek azt a menetét, mely­ben több üdvözlő Írásnak és beszédnek a meghallgatását vettük tervbe. így is szóllottak a banketten: Ft. Sebestyén Endre főesperes és Hermann József pol­gármester után a következők: Bodnár Isván egyh. kér. főgondnok, Nt. Dr. Vincze Károly, Rév. Lorentz, Finta Sándor szob­rászművész, Péntek Miklós egyh. megyei gondnok, Kovács Lajos rendőrbiró és egyh. megyei ügyész, T. Marton Sándor, Dr. Kemény Imre orvos, Sipos István s. lelkész, Dudás János egyh. megyei pk., Bányácsky Ferenc fg., Ari Menyhért fg., Abaházy János fg., Petró Kálmán fg., Babies István és Vérségi Mihály. Linzboth György konzul ur, őszinte sajnálatunkra, csak már estefelé érkezett meg s a paró­­chián fejezte ki az egyház számára jó­kívánságait. Istentisztelet keretében, a kö­vetkező vasárnap, olvastuk fel az üdvözlő írásokat, melyeket a bankett zsúfolt pro­­grammja miatt nem tehettünk az nap. A banketten énekelte négy hangra a ve­gyeskar az “Áldott magyar hazám” kez­detű dalt. Üdvözlő írásokat kaptunk az árvaháztól, a leechburgi, mekeesporti, youngstowni, windberi egyházaktól és Csépke István volt cartereti lelkipásztor­tól, akit az ünnepségre szeretettel meg­hívtunk. Dicsőítessék a felséges Isten, Akinek kegyelme mindezt cselekedte mi­általunk. ő bizonyára többre akar ben­nünket felhasználni a jövendőben. Amint a múltat Ő adta úgy a jövőt is Őtőle kérjük. Hegyi Sándor • a gyülekezet ötödik lelkipásztora. A keresztyén illemtan (etikett) foglalatja: "A Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat.” (Fii. 1:27.) * * * A keresztyén ember élet-meghatározása: “Nékem az élet Krisztus.” (Fii. 1:21.) * * * Ne cselekedd azt, amiről ezt nem mond­hatod: “Tudom, hogy ez nékem idvességemre lesz.” (Fii. 1:19.) * * * Egy munkás, buzgó gyülekezet dicsérete: “Résztvettetek az evangyéliom ügyében___az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyi­­tásában.” (Fii. 1:5, 7.) * * * Milyen szép a keresztyének bibliai neve: “Krisztus Jézusban hivő szentek!” (Efez. 1:1.) * * * “Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor.” (Gál. 4:18.) * * * Ami mindenkit Isten gyermekeivé tesz: "Mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Gál. 3:26.) * * * “Akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.” (Gál. 3:7.)

Next

/
Thumbnails
Contents