Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-10-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 13 hiszek olyan fogadalmakban, amelyeket tele pincékben tesznek.” 1) Mr. Ramsay MacDonald, Nagy Brittania miniszterelnöke szerint a Kellog Paktum nem más, mint egy kegyes cérnaszálra felfűzött merő szógyűjtemény. — “The Kellog Pact, a mere collection of words strung upon a pious thread.” 2) Általában a felfogás, amely a Paktum irányában Európában kialakult, rendkívül kedvezőtlen. Egyik oldalon keserves csalódást jelentett azok számára, akik valamennyire még mindig reménykedtek abban, hogy az Egyesült Államokra számítani lehet egy jobb és igazságosabb európai és'világ rend megteremtésében; a másik oldalon pedig még súlyosabbá tette a világháború és az igazságtalan békekötések által létesített nemzetközi helyzetet, amikor minden megoldást igénylő probléma és minden igazságtalan állapot felett egyszerűen szemet hunyt, s a világ bajainak orvoslására egy kis uj megmozditásához felérő intézkedést sem tett. Egy neves amerikai politikai iró, aki részvevője volt a Paktum aláírását megelőző konferenciáknak a felfogást, amely az európai gondolkozásban a Paktummal kapcsolatban kialakult az alábbi szatirikus idézetben mutatja be: “Párisban egy paktum aláíráshoz készülnek. amely ünnepélyesen megtagadja a hadviselést mint nemzeti politikai eszközt, kivéve azokat a háborúkat, amelyek Kina ellen, Oroszország ellen, Spanyolország ellen, Nyugat India három köztársasága ellen, a hét délamerikai köztársaság ellen és azon részek ellen viseltetnek, amelyeket ‘a földkerekség bizonyos régiói’ gyüjőnév alatt ismerünk, ami elég széleskörű cselekvési lehetőséget biztosit.” E szatirikus megjegyzéshez az iró a következő kommentárt fűzi: “E megjegyzés illő figyelmeztetés arra, hogy a kormányok öszhangba kell hozzák politikájukat kijelentéseikkel. Nem szabad megengedni azt, hogy a jóhiszeműség az ostobaság látszatává váljon. A Paktumról rövidesen ki fog tűnni, hogy reális, dolog-e, vagy pedig egy üres komédia. Különös hatással volt rám a Vatikán felfogását félhivatalosan kifejező ‘Osservatore Romano’-nak egyik közleménye, amelyben a római iró ezt mondja: ‘Senkisem tagadhatja meg, hogy a világháború teljes kudarcnak bizonyult hangoztatott ideáljainak elérésében, s hogy a béke amely vérből született, nem igazságos és tartós béke, hanem olyan, amely magában hordozza azt a háborús szellemet, amely létrehozta. Ez az oka annak, hogy politikai próbálkozások, legyenek bár nemes irányzatúak, tehetetlenek. Ez az oka annak, 1) “National Council for Prevention of War Bulletin”, 1930 julius. 2) “Harper’s Magazine”, 1929 május, 693. 1. hogy paktumok, mint a milyen a Kellog Paktum is, elvesztették hitelöket még mielőtt aláírattak volna.’ ” 1) Mindenek felett érdekes jelenség az, hogy “A Háború Megakadályozására Alakult Nemzeti Tanács” 1930 julius 21-i kelettel egy körlevelet bocsátott ki, amelyben leszegzi, hogy a tonnákról és ágyukról való vitákban az utolsó hat hónapban a Kellog Paktum teljesen feledésbe ment az amerikai sajtóban, s erre tekintettel kéri a Paktum barátait, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt arra, hogy a Paktum visszakerüljön oda, ahol e viták megkezdése előtt volt. Ez azonban sohasem történt meg. Mint háboruellenes és békét biztositó eszköz, a Kellog Paktum belemerült abba a feledésbe, amelyet megérdemelt. — És méltán! Ha azonban ilyen tekintetben a szerződés teljesen hatálytalannak bizonyult, nem szabad figyelmen kívül hagynunk olyan területeket, amelyeken annyival félelmetesebben .nyilvánul meg annak hatása. A Paktum akkor, a mikor a hadviselés megtagadására és az esetleg felmerülő nemzetközi bonyodalmak csak békés utón való elintézésére kötelezte az aláíró nemzeteket, száz százalékos erővel megszentesitette az 1919—20-i párisi béke konferencia szörnyű alkotásait: a versaillesi, trianoni, st. germaini és neuily békesszerződéseket. Nemcsak megszentesitette, de hatalmasan meg is erősítette azokat abban, hogy azok felbontását még sokkal nehezebbé tette. Minden revíziós kísérlet szembe kell ennek alapján nézzen azzal a kérlelhetetlenül jelentkező ténnyel, hogy az igazságtalan békeszerződések felbontására néző minden törekvésnek most már nemcsak az ezek felett fegyveresen őrködő Nemzetek Ligájával, hanem a kegyes cérnaszálra felfűzött szavakból álló Kellog Paktummal is meg kell birkózni. A létező határállapotok szentek, tessék a fegyvert letenni! — ebben a viszonylatban ez a Kellog Paktum jelentősége. Ha tehát némelyek úgy vélik, hogy ez a Kellog Paktum alkalmas arra, hogy a világbéke politikai szabadalomlevelének tekintessék, minden esetre jó, ha az ilyenek figyelemben részesítik a Paktumnak ez iránybani elismerten kárhozatos voltát. Egy idézet e pontnál teljesen elegendő: “Szószerint elfogadva a Kellog Paktum a német, magyar és bolgár népek utolsó reménységét is lerombolja arra, hogy nemzeti egy- 1 1) S. Huddleston, “Europe in Zigzags”, 342. 1.
