Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-10-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11 A Kellog Paktum egyike annak a százegynehány szerződésnek, amelyet a világháború óta a világ külömböző helyein a világbéke érdekében ünnepélyesen aláírtak, amelyeket nem tart meg senki, s amelyeknek egyenes eredményeként a világ békéjének ügye egyre kilátástalanabb és egy újabb világháború réme egyre fenyegetőbb lett. A paktum gondolatát eredetileg Mr. Briand, Franciaország akkori miniszterelnöke vetette fel, de mindenestől fogva amerikai megmozdulás eredményének tudható be az, hogy rövid időre ugyan, de az egész világ figyelme ráterelődött. A szerződés eredeti szövegét 1928 augusztus 27-én alá Párisban tizenöt nemzet képviselője, köztük Mr. Kellog, Amerika akkori külügyminisztere. A feltűnően rövid okmány egy bevezető részt és két rendelkező szakaszt tartalmaz. A bevezető rész megnevezi az aláíró államokat és jelzi, hogy ezek a hadviselés megtagadására és viszonyaiknak csak békés utón való elintézésére egymással szerződést kötnek. (“Have concluded a treaty.”) Az első szakasz kárhoztatja a nemzetközi bonyodalmak háborús elintézését, s kimondja a hadviselés megtagadását. A második szakasz kötelezi a szerződő feleket arra, hogy egymást közt felmerülhető konfliktusaikat csak békés utón intézik el. A szerződés a következő év elején került az Egyesült Államok törvényhozása elé. A szenátusban egyidejűleg terjesztették be a tizenöt uj hadihajó építését célzó javaslattal (Cruiser Bill), ami az egész procedúrának különös humoros izt kölcsönözött. Rendkívül heves, több napos vita következett. Jellemző egyik ellenzéki szenátornak (J. A. Reed) a véleménye: “A szerződés barátai azt mondják nekünk, hogy ez magával fogja hozni a milleniumot és minden korszakok álma valósággá lesz. A kardokból ekék és a dárdákból metszőkések kovácsoltatnak. Az ágyuk bömbölését karácsonyi énekek fogják felváltani és a háború kegyetlen ábrázata magára fogja ölteni Krisztus arculatának vonásait. Amit a Sinai hegy proklamációja nem végzett el négy ezer év alatt, s amit Krisztus tanításai nem tudtak megvalósítani húsz évszázad alatt, mindaz valóság lesz Mr. Kellog pennájának egyetlen varázs mozdulatára.” 1) A törvényhozás nagy nehezen végzett a paktumos javaslattal, és Hoover elnök az év derekán aláírta azt. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azokat a kikötéseket, amelyekkel az amerikai törvényhozás a Paktumot magáévá tette, hogy, nevezetesen, a szerződés nem zárja ki az önvédelemből viselt hadakozást és hogy a szerződés megtörése esetén a többi szerződő feleket hadviselésre nem kötelezi. A következő kérdés, amelyet tárgyalni kívánunk az, hogy a Kellog Paktum mennyire szolgálta a világbéke ügyét? A felelet adás erre a kérdésre valóban könnyű. Csak épen Japánnak Manchuriába való betörésére és hóditó hadjáratára kell gondoljunk, s egész világosan áll előttünk az a tény, hogy a Kellog Paktum sem háboruellenes, sem békét biztositó igényeihez nem tud felérni. Mikor a Nemzetek Ligájának tanácsülésén Japánnak a fejére olvasták háborús bűnét és épen a Kellog Paktumra való hivatkozással követelték, hogy szüntesse be hadviselését, a japán delegátus felálott, vette a kalapját és annyit sem mondva, hogy befellegzett, kivonult a gyűlésből. A háború folyt tovább. Rendkívül találó az a beállítás, amelvben, nem egészen humor nélkül, egy legkiválóbb nemzetközi politikai írónk állitja elénk a tökéletes impotenciában szenvedő és nagy igényeivel szemben teljesen tehetetlen Paktumot: “A valóságban a Paktum nem egyéb, mint a nemzetek általi olyan fogadalom tevés, amilyennek megtételére a régebbi időkben a mértékletesség apostolai szokták felhívni az iszákos embereket. Ennek a szerződésnek is az a kitörölhetetlen amerikai tévhit képezi az alapját, amely szerint az európai népeknél épen olyan szenvedély a háborúskodás, mint bizonyos egyéneknél a szeszes italok túlságos élvezete. így aztán lélekben és betűben a Kellog Paktum a nemzetközi jog tizennyolcadik módosítása (Eighteenth Amendment) lett. Az egyedüli, bár döntő fontosságú külömbség a prohibiciós program és a Kellog Paktum programja között az, hogy az utóbbi mellől hiányzik az erő és a végrehajtó eszköz a háboruellenes törvény tényleges alkalmazására.” 1) Mr. Lloyd George az angliai kongregacionálista egyházak 1930 évi tanácsülésén tett egy az előbbivel érdekes öszhangot mutató nyilatkozatot: “Vannak háború ellenes fogadalmaink, amelyeket mind aláirtunk, s amelyek kimondják, hogy háború többé nem lesz, s ugyanakkor többet költünk olyan készülődésekre, amelyekről kimondottuk, hogy sohasem fognak újra megtörténni. Ha egy iszákos felől, aki fogadalmat tett arra, hogy többet nem iszik, azt halljuk, hogy pincéjét megpakolta a legválogatottabb és legköltségesebb borokkal, s hogy időnként beizlelget azokból, biztosak lehetünk afelől, hogy egy újabb kirúgásra készül. Nem 1 1) F. H. Simonds, “Can Europe Keep Peace?” 280. 1. 1) “Literary Digest”, 1929 jan. 26.
