Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-10-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 jük felettes egyházi hatóságainkat, hogy ilyenek rendezéséről máskor is gontjoskodjanak számunkra. A mostani konferencia megrendezése körül és sikere éredékben fáradozóknak pedig a vendéglátó perth amboyi független magyar református eklézsiával együtt, hálás köszönetünket nyilvánitjuk.” A határozati javaslat elfogadását megelőzőleg az egyes egyházak ifjúsági vezetői tették meg jelentésüket az egyházak kebelében folyó ifjúsági munkákról. A konferencián előadásokat és biblia magyarázatokat tartottak az egyházmegye következő lelkészei: Dr. Vincze Károly esperes, perth amboy-i, Hegyi Sándor cartereti, Marton Sándor new york-cliffsideshadysidei, Béky Zoltán trentoni-roeblingi lelkipásztorok, továbbá Sipos István és Panyik András s. lelkészlek. Az előadások tárgyai a biblia ifjai, vegyesházasságok, reverzálisok problémái körül mozogtak. A konferencia kezdődött este 6 órakor. A konferenciát a perth amboyi énekkar műsoros estélye zárta be, melyet az énekkar 25 éves jubileuma alkalmából tartott impozáns keretek között. A jubileumi estélyen Szabó László philadelphiai lelkész és Körmendi Árpád énekművész is megjelent, művészi számokkal gazdagítva a műsort. A lelkiismeretesen előkészített és ifjúságunk leikéhez közel álló kérdésekkel komolyan foglalkozó konferencia kitörölhetetlen benyomásokat s Egyházunk és ifjúságunk jövőjére áldásosán kiható indításokat hagyott minden jelenlevőnek a lelkében. Béky Zoltán, egyházmegyei jegyző. A MADÁR, FIAIHOZ. Irta: Tompa Mihály. Allegória: A madár a haza, fiai a költők. Száraz ágon hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak? Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek; Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bus anyátokat? Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül a hajdan’ Lomb- s virággal gazdag tájirul, Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirul. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek buját édesitvén. Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyű szárnyatok’; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél össze-vissza tépte, Úgy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve? Fiaim, csak énekeljetek! THE BIRD TO ITS YOUNG. Translated by: Elza Petró. Allegory: The bird is the nation, the young ones the poets. On withered branches, with still, silent bills, How long will you sit there, weary birds? You have not yet forgotten all the trills That I taught you, and the merry words? If you have lost your joys and can’t be glad, The merry tunes you cannot sing, Let your songs be dreamy, painful and sad, Sing, my young ones, sing! There was a great storm. Our upset land Could offer to us, forlorn, no safety. You are quiet, you make ready to go, Will you leave your mother without a helping hand? In other lands, the songs will different sound, There the notes all have a different ring. Though the land is bare, when you look ’round, Sing, my young ones, sing! Bring songs, remindful of the long past Flower- and forest-realm of wealth; • Ring out joys of future which will come at last, When new raiments to this land be dealt. To your songs, your answer will be gladness; The bare trees will sooner begin budding; Sweetness will cling to all your present sadness. Sing, my young ones, sing! In this little bush, we have the ancients nest, In which care was given to your young wings: And even now, you hurry here to rest, Though your wandering to the clouds now brings. And now, that the storm has torn it to bits, Will you follow the steps of men who fling Their own away, for different, when in fits? Sing, my young ones, sing!
