Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-08-01 / 4. szám
14 MAGYAR EGYHÁZ Official Organ of the Free Magyar Reformed Church in America. Founded 1921 — Duquesne, Pennsylvania. Published bi-monthly. Subscription $1.00 a year. Established by Endre Sebestyén. — Editor: George E. Borsy-Kerekes. — Managing Editor: Alexander Daróczy. Contributor: Dr. Charles Vincze. — Contributing Staff: Ministers of the Free Magyar Ref. Church in America. Publication Office: 102 Seventh Ave., McKeesport, Pa. Editorial Office: 925 Mahoining Ave., Youngstown, O. Entered as 2nd Class Matter, Apr. 1932, McKeesport, Pa. NYILVÁNTARTJUK: Sokszor nem értjük, hogy mit akar mondani egy-egy gyülekezeti hirecske a napilapokban. Nem régen pl. ezt olvastuk A. D. Nagy adv. prédikátor nevével ellátva: “... s a szónok nagy lelki modorával kitünően beszélt az Ur igéjéből, üzenete hitet acélositó volt...” Elrettentő példakép tartjuk nyilván. * * * Az árvaházi naptár nyomását az idén is annak adták, aki azt legdrágábban csinálja. Már tiz éve annak adják. Nem mi mondjuk ezt, hanem a Református Egyesület jelenti ki hivatalosan. Mi csak nyilvántartjuk. * * * Idáig seregnélküli vezérei voltak az amerikai magyarságnak. Több a kelletténél. “Öreg napilapunk” most egy cikkében fel akarja találni a vezérnélküli sereget. Magyarán: fej nélküli testtől remél egészségesebb életet. Saját magán már próbálgatja is. Mintha ki akarná kerülni ennek a magyar szólásmondásnak következményét: “Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.” * * * Hazulról üzenték, hogy lelki egységre kell jutni nekünk, amerikai magyar reformátusoknak is. Takaró Géza is nagy cikket irt erről. Eredmény már is mutatkozik. A keleti reformed és presbyterian vezetők egy nagy közös — pikniket rendeznek. Szent Kleofás! Mi lesz itt, ha ez a piknik sikerül?!... Még több piknik? » * * Összeverődött a “közismert makulátlan becsületesség, tisztakezüség és önzetlenség” vezérkara. Tagjai eddig: Melegh Gyula, Vasváry Ödön, Fiók Albert, Balogh E. István, Kovács Andor, Kövér Sándor, Takaró Géza, Göndör Ferenc és még páran. Ne tessék nevetni. Egészen csinos társaság. Németül: Schöne Gesellschaft. * * * Kilencven s egynéhány hasábot pocsékolt ellenünk az utolsó két hónap alatt három hetilap. A kilencven s egynéhány hasáb Írása, szedése, nyomtatása, küldése sok munkát jelent s a munkásoknak több pénzt. Némelyek így szolgálják általunk is az N. R. A. programmot. “We do our part, too!” Két előfizetőt s egy ígéretet nyert három hetilap azoknak a cikkeknek során, miket ellenünk intézett. Elég gyenge üzlet. Nem túlságosan érdekes ugyanis, mikor valaki saját magával vitatkozik. így aztán az egyik a második héten leközli azt, amit a másik az első héten irt. Változatosság kedvéért még meg is dicsérik egymást s kinevezik a “magyar sajtónak.” — Humor. ♦ * * Megfenyeget bennünket a New York east sidei paprikás hetilap tulajdonosa, mondván, hogy csak mi fizethetünk rá, ha az ő szemérmetlenségeit nyilvántartani merjük. Ezt tudjuk. Neki ugyanis már régen nincs mit elveszíteni. Aki azonban a revolver zsurnalizmustól megijjed: az majd tartsa fel az ujját. Mi nem tartjuk fel. * * * Egyik olvasónk arra a hirre, hogy a New York East Side nagy pipáju kevés dohányu fajvédő szerkesztője ma, ha történetesen Amerikába nem jön, otthon “püspökeinkkel” folytatott volna elvi vitát — szerényen megkérdezte: “Mióta teljesítenek a mi püspökeink fegyőri szolgálatot ?” * * * Egy kvietált alezredes levelét közli le egyik magyar nyomdászunk saját nyomtatványában. Sokan nem értették, hogy miért. Némelyek megértették. Mi is értjük. Az illető alezredes ugyanis levelében “per tu” viszonyt mutat a közlővel. Akinek pedig még ez sem elég bizonyíték az önzetlenségre és igazságra, az hallgasson. Hallgatunk. * * * A Gérok-ügyre ráborult a feledés jótékony homálya. Bizonyos helyen pedig lázasan javítanak, variálnak és permutálnak egy “sajtó alatt levő” kötetet. Vájjon megjelenik?! És kapunk tisztelet-példányt ? * * * Nem vagyunk meglégedve azoknak a leveleknek “garmadájával”, miket Paprikás Krausz úrhoz, ehez a hirlapirodalmi sameszhez “ontott” ellenünk a posta, üdvözölvén őt, mint a szeretet nagy mentő angyalát. Mért nem közli le az egész kazalt? MI idáig sem abból éltünk, amit őkigyelme elhallgatott. Folytassa csak nyugodtan. Vagy, ha előfizetés nincs, nincs levél sem? Ejnye, ejnye... * * * Tanács: “Öcsém, ha erkölcs-biró akarsz lenni, előbb rúgj ki magad alól minden erkölcsi alapot, aztán indíts egy újságot, abban ird meg minden héten, hogy te vagy az igazság bajnoka, hogy te rettenthetetlen vagy, hogy te makulátlan vagy... és a végén, ha más nem is, de talán te magad elhiszed. így csinálják ezt nagy őseid Pittsburghban és New Yorkban, A. D. 1933.” * * * A “Nyilvántartjuk” rovatot azért vezettük be, hogy az abban esetleg szereplő személyek súlyához mért 5—6 sorban és formában tegyünk olvasóink szeme elé olyan tüneteket, melyek népünk hitét, magyarságát, gondolkodását, felfogását vagy Ízlését mérgezik. Ehez képest tehát meglehetős naivság azt gondolni egyeseknek, hogy “most majd elhallgatnak” ezek a sorok. Dehogy is hallgatnak! Minél több hasábon óhajtják ezt kórokozói-részről, annál kevésbbé!
