Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-08-01 / 4. szám
12 MAGYAR EGYHÁZ valósult ez a mindenkitől olyan szívesen fogadott elhatározás. Tiszt. Gulyás András áldott emlékét méltó emlékkő is őrzi a perth amboyi temetőben. A felavatás május 28-án délután történt a keleti egyházmegye több gyülekezetéből és a helybeli gyülekezet tagjaiból és érdeklődőkből összetevődött nagy közönség jelenlétében. A XC. zsoltár 2-ik versének az eléneklése után az egyház lelkipásztora ismertette a megboldogult ifjú pap élettörténetét és a sirkő-emelés körülményeit, majd Bodnár István kerületi főgondnok kegyeletes szavak kíséretében lemelte az emlékkövet eltakaró leplet, Péntek Miklós egyházmegyei gondnok mondott ezután könnyekig meghatódottan rövid beszédet, majd Bányácski Ferenc főgondnok tette az emlékkőre a perth amboyi egyházközség koszorúját. Az óhazából Amerikában tanuló theológus diákok nevében Tiszt. Panyik Andor szólott, Hegyi Sándor cartereti lelkész pedig az egybegyűltek imádságos érzéseit emelte a minden lélek Urához. Ft. Sebestyén Endre áldotta meg az emlékkövet és a gyülekezetét, mire hivő énekzengés zárta be a kegyeletes megemlékezést. A sírkőről fényképet küldünk a megboldogult ifjú pap özvegy édes anyjának az ó-hazába. A sirkő-emelés ügyét a következő bizottság intézte: Bodnár István egyházkerületi, Péntek Miklós egyházmegyei, Bányácski Ferenc perth amboyi egyházközségi gondnokok és e sorok irója. A bizottság hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik annak idején a temetés, most pedig a sirkőemelés költségeihez szives adományaikkal hozzájárultak. Ez a bizottság most már végleg befejezte munkáját, tisztességgel és az Ur ifjan elszólitott jó szolgája iránti szeretettel. Áldott legyen az ő emlékezete és áldott legyen az Ur, aki az Ő végéremehetetlen tanácsában igy látta jónak, hogy határozzon ő felőle! Dr. Vincze Károly. KÖSZÖNET A KEGYELETÉRT. Az emlék fényképét Dr. Vincze Károly esperes eljuttatta Tiszaszalkára az özvegy édes anyához, kitől most meghatódott hangú köszönő levél érkezett, melyben hálásan emlékezve meg Vincze esperesnek az elhunyt fiatal pappal szemben, életében és halálában, tanúsított gondoskodásáról, az özvegy édes anya és gyermekei Isten gazdag áldását kérik az összes független amerikai magyar reformátusokra. AZ IGE FÉNYÉNÉL. KÉRDÉS: Hány oldala van egy temetésnek ? FELELET: Röviden megmondjuk, hogy három. Az első az egészségügyi, a higiénikus oldal. Erre teljes mértékben áll az, hogy “mindenkit el kell temetni.” Ezt előírják, megkövetelik és szabályozzák az állami köztörvények az eltemetés helyéül szolgáló temetőkkel, vagy az elhamvasztás céljaira épített halotthamvasztókkal együtt. A temetés emez oldalának az állami törvények alatt működő szakembere a temetésrendező, az undertaker. A temetés második oldala annak társadalmi, szociális oldala. Csaknem minden halottnak vannak hozzátartozói, akik a halott iránti tiszteletből a temetésnek vagy ahol arról van szó, az elhamvasztásnak, ünnepélyes formát akarnak adni. Ennek a mestere megint a temetésrendező, akinek az üzleti helyisége erre is be van rendezve. A temetésnek ezt az egyház közreműködése nélküli, de sokszor pazar, pompás és egész tömegeket megmozgató formáját gyakorolják azok, akik az egyháztól távol tartják magukat. (Pl. istentagadók, atheisták, vagy akiktől az egyház megtagadja a temetésen való közreműködést, mint például az újságokban többször emlitett óriási bandita temetéseknél.) A temetés harmadik oldala annak vallási, egyházi oldala. Ez a temetésnek a legteljesebb és, többségében istenhivő társadalomban élvén, a leggyakoribb formája. Ez jog és igazság szerint azonban csak azoknak a temetésénél van helyén, akik életükben is az Egyháznak engedelmes, hivő, Istent az istenimádat minden formájában, tehát a szent Vacsorában való rendszeres részesüléssel is imádó tagjai voltak. Ott, ahol az Anyaszentegyház lényegével és az egyház előirása szerinti istentisztelet jelentőségével tisztában vannak, a temetésnek ezt az oldalát hűen, következetesen, igazságosan csakis az ilyenek temetése esetére tartják fenn, a világ legtermészetesebb, legmagátólértődőbb dolga gyanánt. Félreértések, szóbeszédek, kellemetlenségek aztán úgy adják elő magukat, hogy a “mindenkit el kell temetni” elvet a temetésnek az egyházi oldalára is rá akarják erőszakolni, holott az csupán a temetés egészségügyi oldalára áll. Ezzel az elsődleges félreértéssel együtt jár aztán
