Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1933-08-01 / 4. szám

MAGYAR EGYHÁZ 7 AMI NÉLKÜL NEM LEHET REVÍZIÓ — Nyílt levél gróf Bethlen Istvánhoz, a magyar református főurhoz — Nagyméltóságu Ur! Az “Amerikai Magyar Népszava” jun. 5-i száma Nagyméltóságodnak egy a tria­noni gyásznap tizenharmadik évfordulója alkalmából adott nyilatkozatát közli. Meg­állapítja e nyilatkozat, hogy a mai magyar sors legelső kérdése a revízió kérdése, s hogy az egész világ magyarságának első­rendű hivatása ma az, hogy e nagy kér­dés megoldására valósággal odaszentelje magát. Záró soraiban ezeket olvassuk: “Amerika magyarsága igen sokat tehet, hogy a nagy amerikai közvélemény ro­konszenvesen ismerje meg a revizió szük­ségszerűségét.” A magyar nemzet minden hű fia, bárhol is éljen a nagy világban, mély­séges tisztelettel hallgat mindig az intel­mekre, amelyek Nagyméltóságodnak meg­próbált és mindig igaznak talált állam­­férfiúi bölcsességéből és honfiúi mély sze­­retetéből fakadnak. A szolgálat, amelyet Nagyméltóságod tiz éves kormány elnökös­­ködése alatt elvégzett nemzete javára, ragyogó fejezete lesz a nemzet ezredéves történelmének, s egyben fenséges példa a mindent adó honfiúi áldozás szép eré­nyére is. Amerika magyarságának az a része, amely a szülőhazához való hűséget szivé­ben megőrizte — s ez a túlnyomóan na­gyobb rész — még különös hálaérzések­kel is fogadta Nagyméltóságod üzenetét, mert úgy érezte, hogy az üzenetnek az a része, amely arra int, hogy: “Tartsunk össze és érezze magát mindenki egy fe­nyegetett nemzet gyermekének; tartózkod­junk minden széthúzástól; tegyük félre azokat a másodrendű kérdéseket, amelyek ellentéteket szíthatnak közöttünk és ember­társaink között”, különösen hozzáintézett és reátekintő szeretet-teljes intelmeket fog­lal magában. Amerika magyarságának ez a része, amint ezt rengeteg tanuságtevés mutatja, teljesen egyetért Nagyméltóságoddal ab­ban, hogy a mai magyar sors legelső kér­dése a revizió kérdése; s ez a magyarság valóban boldog lenne, ha módjában állana az, hogy teljes összetartással, minden szét­húzástól való tartózkodással, minden má­sodrendű kérdés félretevésével odaszentel­hetné életét a legnagyobb magyar célnak, a revizió keresztülvitelének szolgálatába. Megállapítja Nagyméltóságod nemes uriassággal, hogy az amerikai magyarság sokat tett már eddig is a revizió érde­kében. Ez valóban igy van. Valóban bá­mulatra méltó az, ahogy a megrenditően mostoha sorsra jutott amerikai magyarság az alkalmakat megragadni igyekezve s a rengeteg megkörnyékező akadály ellenére, felgyujtogatta revíziós törekvéseiben hon­fiúi szerelmének ékes lángjait. Jól mon­dotta itt valamikor valaki, hogy az ame­rikai magyar népnek aranyból van a szive. Viszont megállapíthatja Nagyméltósá­god azt is, hogy bár az amerikai magyar nép szívvel lélekkel együtt érez Nagy­méltóságoddal abban, hogy a mai magyar sors első kérdése a revizió és bár ez együttérzésének kifejezésére és megtanu­­sitására mindig készen is van: az amerikai magyarság reviziós teljesítményeinek mu­tatója nem emelkedést, hanem lehanyat­lást, súlyosan aggasztó lehanyatlást mutat. A népekre rászakadnak olykor olyan idők, amikor meg van ugyan a honfiakban min­den készség arra, hogy teljes odaadással felkarolják a nemzet ügyét, és ami azt illeti: minden jó ügyet, de a megkötő, lenyűgöző, rosszra sandító erők hínárjai­ban megszorittatva, lankadásra kényszerit­­tetnek a karok és elaléltságra a szivek. Az amerikai magyarság mai élete ezt a megkötő, lenyűgöző, rosszra sandító erők általi megszoritottságot mutatja, s azt, ami ezzel együtt jár, a karok meglankadását és a szivek elaléltságát. A revizió szent ügyéért való együttérzés meg van, a tettre való készség sem hiányzik, de a hinárok szövevényeiből kivezető ut a szemek elől mintha elveszett volna. Annak, aki az amerikai magyarság életének dolgait szoros figyelemmel ki­sérte és kiséri, nem nehéz megmondani, hogy ez az utvesztés hol és mikor szakadt rá az amerikai magyar népre. A világ háborút követő összeomlásban, s az azt követő őszirózsás világhisztériában. Egy őrült kavarodásban, amelyben az igazság helyére kongó jelszavak, az elvek helyére egyéni elrugaszkodások makacs beképzelt­ségei, a jogosság helyére az erkölcsi fogal­makat kisemmiző durva erőszak, s a józan gondolkozás helyére egy mindenre békes­séget mondó, hamis szentimentálizmus ke­lepelései kerültek. Ebben a kavarodásban derékba vágódott az amerikai magyar élet gerince: a református magyarság, s mai életünk minden baja és minden átka ezt a veszedelmet nyögi.

Next

/
Thumbnails
Contents