Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1933-08-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 AMI NÉLKÜL NEM LEHET REVÍZIÓ — Nyílt levél gróf Bethlen Istvánhoz, a magyar református főurhoz — Nagyméltóságu Ur! Az “Amerikai Magyar Népszava” jun. 5-i száma Nagyméltóságodnak egy a trianoni gyásznap tizenharmadik évfordulója alkalmából adott nyilatkozatát közli. Megállapítja e nyilatkozat, hogy a mai magyar sors legelső kérdése a revízió kérdése, s hogy az egész világ magyarságának elsőrendű hivatása ma az, hogy e nagy kérdés megoldására valósággal odaszentelje magát. Záró soraiban ezeket olvassuk: “Amerika magyarsága igen sokat tehet, hogy a nagy amerikai közvélemény rokonszenvesen ismerje meg a revizió szükségszerűségét.” A magyar nemzet minden hű fia, bárhol is éljen a nagy világban, mélységes tisztelettel hallgat mindig az intelmekre, amelyek Nagyméltóságodnak megpróbált és mindig igaznak talált államférfiúi bölcsességéből és honfiúi mély szeretetéből fakadnak. A szolgálat, amelyet Nagyméltóságod tiz éves kormány elnökösködése alatt elvégzett nemzete javára, ragyogó fejezete lesz a nemzet ezredéves történelmének, s egyben fenséges példa a mindent adó honfiúi áldozás szép erényére is. Amerika magyarságának az a része, amely a szülőhazához való hűséget szivében megőrizte — s ez a túlnyomóan nagyobb rész — még különös hálaérzésekkel is fogadta Nagyméltóságod üzenetét, mert úgy érezte, hogy az üzenetnek az a része, amely arra int, hogy: “Tartsunk össze és érezze magát mindenki egy fenyegetett nemzet gyermekének; tartózkodjunk minden széthúzástól; tegyük félre azokat a másodrendű kérdéseket, amelyek ellentéteket szíthatnak közöttünk és embertársaink között”, különösen hozzáintézett és reátekintő szeretet-teljes intelmeket foglal magában. Amerika magyarságának ez a része, amint ezt rengeteg tanuságtevés mutatja, teljesen egyetért Nagyméltóságoddal abban, hogy a mai magyar sors legelső kérdése a revizió kérdése; s ez a magyarság valóban boldog lenne, ha módjában állana az, hogy teljes összetartással, minden széthúzástól való tartózkodással, minden másodrendű kérdés félretevésével odaszentelhetné életét a legnagyobb magyar célnak, a revizió keresztülvitelének szolgálatába. Megállapítja Nagyméltóságod nemes uriassággal, hogy az amerikai magyarság sokat tett már eddig is a revizió érdekében. Ez valóban igy van. Valóban bámulatra méltó az, ahogy a megrenditően mostoha sorsra jutott amerikai magyarság az alkalmakat megragadni igyekezve s a rengeteg megkörnyékező akadály ellenére, felgyujtogatta revíziós törekvéseiben honfiúi szerelmének ékes lángjait. Jól mondotta itt valamikor valaki, hogy az amerikai magyar népnek aranyból van a szive. Viszont megállapíthatja Nagyméltóságod azt is, hogy bár az amerikai magyar nép szívvel lélekkel együtt érez Nagyméltóságoddal abban, hogy a mai magyar sors első kérdése a revizió és bár ez együttérzésének kifejezésére és megtanusitására mindig készen is van: az amerikai magyarság reviziós teljesítményeinek mutatója nem emelkedést, hanem lehanyatlást, súlyosan aggasztó lehanyatlást mutat. A népekre rászakadnak olykor olyan idők, amikor meg van ugyan a honfiakban minden készség arra, hogy teljes odaadással felkarolják a nemzet ügyét, és ami azt illeti: minden jó ügyet, de a megkötő, lenyűgöző, rosszra sandító erők hínárjaiban megszorittatva, lankadásra kényszerittetnek a karok és elaléltságra a szivek. Az amerikai magyarság mai élete ezt a megkötő, lenyűgöző, rosszra sandító erők általi megszoritottságot mutatja, s azt, ami ezzel együtt jár, a karok meglankadását és a szivek elaléltságát. A revizió szent ügyéért való együttérzés meg van, a tettre való készség sem hiányzik, de a hinárok szövevényeiből kivezető ut a szemek elől mintha elveszett volna. Annak, aki az amerikai magyarság életének dolgait szoros figyelemmel kisérte és kiséri, nem nehéz megmondani, hogy ez az utvesztés hol és mikor szakadt rá az amerikai magyar népre. A világ háborút követő összeomlásban, s az azt követő őszirózsás világhisztériában. Egy őrült kavarodásban, amelyben az igazság helyére kongó jelszavak, az elvek helyére egyéni elrugaszkodások makacs beképzeltségei, a jogosság helyére az erkölcsi fogalmakat kisemmiző durva erőszak, s a józan gondolkozás helyére egy mindenre békességet mondó, hamis szentimentálizmus kelepelései kerültek. Ebben a kavarodásban derékba vágódott az amerikai magyar élet gerince: a református magyarság, s mai életünk minden baja és minden átka ezt a veszedelmet nyögi.
