Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-11-01 / 11. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ KÖNYVEK-LAPOK Herdboy of Hungary. (By Alexander Finta, Harper & Brothers, New York.) Finta Sándor, a világhíres magyar református szobrászművész megírta azt a könyvet angolul, amire régen vártunk. Egy izig-vérig magyar történetet, nemes magyar felfogásban, az istenáldotta ihletettség nemes egyszerűségével. Különös, értékes könyv ez. Áz egyetlen eddig, melynek angol mondatain keresztül is magyar levegő, magyar felfogás áramlik felénk. Nincs és nem lehet olyan cinikus olvasó, aki unottan tudja félretenni ezt a könyvet, ha egyszer belékezdett. Pedig a hőse nem király, nem hadvezér, nem kalandor, nem szerelmes lovag, csak egy egyszerű, kilenc esztendős, kis csikósbojtárgyerek és egy ló, a Mocskos s azoknak is csak három esztendei élete. De ez aztán élet. Nem színpadi díszlet, nem kiagyalt szövevény, csak olyan, amilyet Isten rámért arra a fiúcskára. Nem is csodálkozunk rajta, hogy a könyv megjelenését az amerikai olvasó közönség és kiadók nagy érdeklődése előzte meg. Előbb ugyanis a Target c. iskolai újság hozta folytatásokban s ami eddig páratlan siker nemcsak magyar, de amerikai szempontból is, a rendkívül kényes és válogatós Harper cég adta ki könyv alakban. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a Literary Guild karácsonyi ajándékul adja sok tízezret számláló tagságának, eléggé jellemeztük a könyv sikerét. Ezen túl és ezen felül azonban mi mindenek fölött annak örvendünk, hogy az angolul , olvasó világ végre kapott egy olyan könyvet, melyből hamisítatlan magyar jellemeket, tájakat, szokásokat s felfogást ismerhet meg. Mi nagyobb értéknek szeretjük ezt a könyvet, mint akár egy tucat, nagy hangon tömjénezett s állandóan harangozott Broadway-szindarab sikert. A mi szavakban ki sem fejezhető, kifejezik azok a plasztikus rajzok, mikkel a szerző saját maga oly m'dagon díszítette könyvét. Karácsony közeledik. Sok magyar szülő gondol arra, hogy mivel kedveskedjék már, sajnos, angolul jobban beszélő gyermekének. Vegyék meg nekik ezt a könyvet. "Egy darab Magyarországot ajándékoznak vele. Saját maguk pedig ha elolvassák, annak nemes humorában, érzékeltető erejében, természet imádatában egy olyan szerzőt ismernek meg, akinél jobban még sekinek nem sikerült éreztetni azt, ami egy idegen nyelven legnehezebb —• magyarságát. (BK.) Csaba Királyfi. (Irta Szabó László. Kiadta a Nagykőrösi Arany János Társaság.) A Hun Király után, aránylag rövid idő alatt, elkészült a Csaba Királyfi is, mint Arany János trilógiájának befejező része. Szabó László ezzel bekerült a legkomolyabb magyar irodalomba. Nem volt könnyű az útja. Megelőző lírai köteteivel szemben nagyon meg volt az a hajlandóság, hogy őt és költészetét besorozzák a “tehetséges műkedvelők” közé. Aki pedig valaha irt, az tudja, hogy ez alól az osztályozás alól a lehető legnehezebb szabadulni. Szabó is tudta ezt s épen azért igen okosan tette, hogy a legnehezebb feladatra vállalkozott. Arany János örökébe lépni akarni: egyenlő a salto mortaleval. Szerző megkísérelte ezt. A nagy lendületet nem vétette el s halálugrása irodami értelemben vett salto inmortale-vá sikerült. A költő Szabót nem lehet tovább jóindulatú vállveregetésekben részesíteni. A hun mondakörnek tragikailag pompásan megindokolt átmenete a magyar múlt, sőt a magyar jövendőbe, olyan költői teljesítmény, mely leemelésre kényszeríti a kalapot a legboncolgatóbb kritikusi fejekről is. Ha volna amerikai magyar irodalmi élet, akkor annak naptárában vörös betűs ünnepet jelentene ez a kötet. így csak csöndesen aszszisztálhatunk amellett a tény mellett, hogy sorainkból a magyar irodalmi élet élére lendült egy csak kevesek által megértett és méltányolt magyar református pap, kit rosszsorsa Amerikába dobott két évtizeddel ezelőtt. A magyar közép és főiskolákban azonban, amikor a hunmagyar mondákról és azok feldolgozásairól esik szó — erről pedig egészen addig szó fog esni, mig csak magyar irodalom lesz! — sohasem fogják elfelejteni, hogy Szabó László élt, irt, költő volt, szenvedett és szinte páratlan teljesítményben mutatta meg magyar teremtő őserejét. (BK.) Uj Magyarság. (Aktiv kálvinista folyóirat. Megjelenik Budapesten. Szerkesztik Zeitler Rudolf, Kiss Sándor, Pap Béla.) A magyar református diákmozgalom egy rendkívül érdekes, sőt rendkívül értékes folyóiratot termelt ki Magyarországon. Annak az egészségesebb magyar református szellemnek szülötte ez, mely a Soli Deo Gloria néven tette már előbb ismertté és elismertté magát. Csupa uj név, csupa friss irás ez a folyóirat. Újsága és frissesége azonban nem a szenzáció hajhászat napi politikájában, hanem a legnemesebb krisztusi és magyar tradíciókban gyökerezik. És ez a megállapítás nem paradoxon akkor, midőn joggal állíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedek közönyös, megalkuvó, száraz, kérődző, pipázgató s az eredeti magyar kálvinista gondolkodással homlokegyenest ellenkező “leben und leben lassen” liberáliskodása idején annyira elsikkadt a hamisitatlan magyar református élet és világfelfogás, hogy annak életerős felelevenítése az újszerűség szenzációjaként hat az olvasóra. Sikert kívánni nem igen kell a folyóiratnak, mert a siker már is megvan. Hogy egyáltalában megjelenhetett, ez a tény egy szebb jövendőnek szinte száz százalékos biztosítéka. E- gyik szerkesztője ismert fiatal ember amerikai magyar köreinkben is. Pap Béla több évet töltött itt s ami időt itt töltött, azt igen nyitott szemmel járta át. .Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Független Egyházunknál végzett szolgálatai, papjainkkal való komoly beszélgetései, jelentős támasztékot nyújtottak számára abban, hogy komoly hittel, teljes odaszánással nyugodtan lehet megkísérelni a lehetetlent is.
