Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-10-01 / 10. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ mostan látni: ki fog érte megfizetni? Szent' Antal, Te jó vagy és mindenkin segitesz. Mostan csak figyelj, lássuk, ki fogja a csuhád tisztítását megfizetni? A festővel sokáig alkudoztam: Szent Antal barát, szegény is, hát rajta nem lehet ám nyerekedni. Engedett is kerek kilenc dollárt. Itt nyomban azt is megmondom hirtelenében, hogy Török Albert barátunk vitte Clevelandba Szent Antalt. Lett is már útközben olyan eső, hogy csak úgy patakzott az utcákon a viz. “Jövő vasárnap társasebéd lesz a hitközségi nagyteremben és ráadásul egy kis zenebona is, mert hát a dolog úgy áll, hogy nem bírok annyi díványt szerezni, hogy ebéd után mindenki lepihenhessen s azt meg senki fia nem kívánhatja a youngstowni magyaroktól, hogy a földön heverjenek egy ünnepi ebéd után. így hát gondolám, jó lesz egy kis izé is, hogy ne álmosodjék el senki. Aki azonban csak a táncra gyün errefelé, az külön bűnhődik, mert kivételesen 20 centeket kell majd fizetnie. Az ebéd főtárgya a Bobovecz barátunk által megnyert és visszahagyott igen nagyra becsült és tisztelt borjuurfi lesz. Nem szeretnék a bőrében lenni. . . “Igen nagy vala a kisértés, hogy az adakozók neveit közöljem, de azért se. Hátha a jövő hétig még akad valaki, aki úri gesztussal kivág egy szép összeget. . . Mert hát az utolsó időkben sokszor vakarám ott, ahol nem viszket . . . brrr !” Nos, szerkesztő ur, én bemondom az ultimót. Fenti három hír ugyanis nem vicc, hanem a legszörnyübb valóság. Ezek egy magyar hetilapban jelentek meg, mint komoly egyházi hírek egy pap neve alatt. Engem annak idején azzal tetszett megbízni, hogy humort Írjak a lapba. Nem bírom azonban a konkurrenciát. A komoly hírek konkurrenciáját. Uram, én ilyen jó viccet, mint ez a három komoly “egyházi hir” soha életemben nem írtam. Nem is fogok, mert humoristái megbízatásomat ezennel visszaadom. Tessék megsütni. Tisztelettel John Dark. SZÉPIRODALOM MAGYAR BÁNAT. Öregszünk, szürkülünk, Fejünk dérütötte, Siró magyar bánat Húzott el fölötte ... Permetező könny szánt Arcunkon barázdát, Gond ekéje hasgat Homlokunkon pásztát, ... A lelkünkre támad Nehézszárnyu bánat. A gúnyánk is vedlett, Megkopott, viseltes, A hangunk elcsittult. .. A beszédünk csendes. A lelkünk sem tombol, Nem csap fel az égig, Nótás éjszakákat Nem virrasztunk végig. ... A lelkünkre támad Felhős, magyar bánat. Hajh! Daliás idők! Hajh! Daliás kedvünk! De jó volna most is Újra legénykednünk. Idegen vidéknek Országutját járni... Idegen virágnak Nyílására várni. .,. S nézni, hogy elsáppad Minden magyar bánat. Öblös kupák alján Borunk ize állott, Ez a nagy tétlenség Erezzük: megártott. Az izmunk: elernyedt... A járásunk: lomha ... Nem ég a torkunkban Szomjas ember szomja. ... A lelkünkre támad Kinzó, magyar bánat. De jó volna ezt az Ernáimat levetni, Pezsgő életkedvvel Dalolni, szeretni. A tábort, a sátort Újra megtalálni . .. Öreg erdők alján Friss mohában hálni... ... Lesz-e még idő, hogy Friss örömre válhat Minden magyar bánat?... Sassy Csaba. KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS. 62 Carteret Avenue, Carteret, N. J., Szeptember 29, 1932. Nagytiszteletü Dr. Vincze Károly Esperes Urnák, Perth Amboy, N. J. Nagytiszteletü Esperes Ur: A magam és egész családom nevében köszönöm azt a részvétet, amelyet Istenben boldogult férjem halála alkalmából az egyházmegye nevében is tolmácsolni szives volt és amelyet a Perth Amboyi testvérek is személyes megjelenésükkel bizonyítottak meg. A jó Isten adjon hü és igaz szolgákat annak az egyházmegyének, melyet a mi elköltözött kedvesünk is szeretett és szolgált. Tisztelő keresztyéni szeretettel vagyok a Nagytiszteletü Urnák kész hive, KOVÁCS LAJOSNÉ.
