Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-02-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ Liszt Nándor: HÁNYFÉLEKÉPEN MEHET EGY JUHÁSZ A SZAMÁRON? (Liszt Nándor a fiatal magyar humo­rista nemzedék egyik legtehetségesebb tagja, írásai legnagyobbrészt Lisztius álnév alatt jelennek meg. Alábbi krokija a miskolci Magyar Jövő kiadásában megjelent “Zokon ne essék. . cimü könyvéből való.) Irodalomtörténeti tanulmány, melyet humo­ristánk úgy szerkesztett össze, hogy dolgo­zatot íratott a magyar irodalomtörténet nagy­­jaival, kezdve a legrégibb időktől egészen napjainkig. A legjelesebb dolgozatokat itt kö­zöljük szives elbírálás végett időbeli sorrend szerint. Feladat: Petőfi Sándor “Megy a juhász szamáron” cimü közismert verse alapján ké­szítendő legfeljebb 10 soros költemény. — Feltételek: 1. A juhász lábának földig kell érnie; 2. Költemény végén a juhász nagyot üt a szamár fejére. Ilosvay Selymes Péter: Az szegin juhász históriája. Az juhász szamárra felült vala Lába néki földet éré vala Mikor juhász hazaére valá Az babája elköltöze vala Ezért nyomórudat kapta vala Szamárt fejbe kólintá vala. Báró Balassi Bálint: Bubánatban vagyok. Boldogtalan vagyok, Mert kinaim nagyok, Gyűlik rajtam már a vész. Földig ér a lábom, Már holtan találom Én szemeim akit néz. Szamaramnak fejét, Üstökös tetejét Bottal veri bé a kéz, Bottal veri bé a kéz, Berzsenyi Dániel: A juhászhoz. Romlásnak indult hajdan erős juhász! Nem látod azt, hogy lábad a földig ér? Nem látod a vészes időknek Ostorait szomorú lelkedben? Egy gyönge széltől földre téríttetett A szép, nemes hölgy, élted imádata. Csak egy dolog lehet tanácsom!: Üsd a fejét szamaradnak — bojtár. Kisfaludy Károly: Juhász. Bus vértől feketült bojtár sóhajtva köszöntlek, Tarka mezők szamarán lábad a föl­dig elér, Holló szárnyaival lebeg otthon a néma _ enyészet, Üssed a bus szamarat. — Bottal a néma fejét! Himfy: Kesergő szerelem. A nyájaknak őrizője Hazafelé siete, Halódék a szeretője, Akit szívből szerete, Úgy siete, mindhiába, Megholt, amig odaért, Miközben a juhász lába Egészen a földig ért. Amikor meg észre téré, A szamárnak a fejére Nagyot ütött botjával, így bánt el a szamárral. Farkas Imre: Balogh Esvány. Balogh Esvány szamár hátát Tenger könnyel sirta tele. Földig ér a juhász lába, Úgy vágtatnak hazafele. Meghalt a lány. Szól az ének, Hozzák már a sötét kocsit... Ezalatt a Pece parton Megleltek egy döglött csacsit. Szép Ernő: Én még ilyet sosem írtam. Megy a juhász a szamáron, Hegyen-völgyön hét határon: Haldoklik az ő babája, Ő babája, Ő babája. Földig ér a juhász lába. Észrevette hazatérve, Nem várta meg a lány élve, Nem volt élte, csak a holta, Csak a holta, Csak a holta. Szamár fejét megpacskolta. Kosztolányi Dezső: A szegény kis juhász panaszai. A kis juhászt a bánat eljegyezte, Szamáron ül s a lelke. hófehér, S két hosszú lába mig a földre ér, Babája lelke fölszállott a mennybe. Mi sem mutatja jobban bánatát; Bevágja ő az állat homlokát, S a bus szamár csak áll fülét hegyezve, Mivel szegényt a bánat eljegyezte. * * * No lám, no lám: igy ért véget a nemzeti lira. — 13 —

Next

/
Thumbnails
Contents