Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ nem 290-en haltak meg Kőrösön az 1930- ik esztendőben. Ennyit csak az anyakönyv mutat ki. Istennél több van feljegyezve. Sokkal több. Ne vegye azért rossz néven az a lap, melyből értesülésünket vettük, hogy egy régebben a mi címünkre adresszált leckéjét, melyben arról beszél, hogy mi amerikaiak helytelenül nevezzük az Úrvacsorát, mikor áldozásnak mondjuk (annak megjegyzésével, hogy ezt a hittudósok vitatható kérdésnek tartják): visszaküldjük neki. Azzal a kéréssel tesszük ezt, hogy Írja át a leckét és küldje el Kőrösre. írja meg azt is a körösieknek, hogy tanuljanak meg amerikai magyar református testvéreiktől Krisztus előtt az úri szent vacsorában térdre rogyni és az Ő áldozatát igy elfogadni. Akkor a születések száma is több lesz Nagykőrösön, a “református egyház kebelében” 348-nál. (H. S.) Inségakció és — bál. Pontosan ott kezdi az amerikai magyarság az inségakció körüli tevékenykedését, ahol az ó-hazai magyarság kezdte annak idején a szibériai hadifoglyok haza szállítása érdekében végzett nagyon kevés munkáját, t. i. — bálnál. Nem a jószándékukat vesszük itt bírálat alá azoknak a sokaknak, akik a hölgyek és urak részéről a bál rendezők illusztris társaságába szerencsések voltak bejutni, hanem a képességeiket. Féltjük őket, hogy miután jól kifáradozták magukat a bál körül, nem marad majd erejük a munkának a bálon kívüli, tehát valódi és eredményes területen való végzésére. Vlelük együtt féltjük azokat a szegényeket is, akiknek az ő jószándéku fáradozásaik után jut majd csak egy kis kenyér. Őket csak arra kérjük, hogy várjanak addig, mig vigasságos hejje hujjában kimulatják magukat azok, akiknek még a mostani időkben is van, aztán majd a mulatságukból nekik is jut valami. Szerényen megkérdezzük mindenkitől akit illet: nem lehetne rövidebb utón is segíteni a segitendőkön ? Pl. amit elmulatunk — azt odaadni? (i-r.) Az ősz püspök születés napja. Az Amerikai Magyar Népszava 1931 február 7.-i számában olvashattuk a következőket: “A Throop és Scrantoni Magyar Presbiteriánus Egyházak tagjai a troopi egyház iskola-termében egy impozáns bankett keretében ünnepelték meg ősz püspöküknek Ferdinánd von Krug doktornak 81. születésnapját. Az ősz püspök mit sem sejtve lépett be a szinültig megtelt terembe, ahol a tagok nagy ovációval fogadták, a Nőegylet tagjai pedig alkalmi énekkel köszöntötték fel... stb.” Igen megható, szép ünnepély lehetett. A mi számunkra pedig ezen felül határozottan meglepő is. Fogalmunk sem volt ugyanis eddig arról, hogy a magyar presbyteriánusoknak püspöke is van. Sőt arról sem, hogy a presbiteriánus egyháznak egyáltalában lennének püspökei. Ez valami egészen uj dolog. Csak nem tért át nagy titokban episzkopális rendszerre az egész presbyteriánus felekezet?! Aligha... Erős a gyanúnk, hogy Ferdinánd von Krug doktor, — akit a jó Isten igenigen sokáig éltessen! — valóban “mit sem sejtve lépett be a szinültig megtelt terembe.” Mit sem sejthetett tudni illik arról, hogy a rendező két magyar missionárius őt — népünk nagyobb áltatására — püspöknek nevezte ki. De hát hiába, ez már megtörtént. Ilyen formán aztán az amerikai magyar reformátusféle gyülekezeteknek három püspöke is volna immár: 1. Dr. Schaefer Károly, akit Tóth Mihály detroiti, — 2. Murányi János, akit saját maga, — 3. Ferdinánd von Krug, akit Várkonyi Miklós és Pazár Miklós missionárius nevezett ki. A humor ezekben a kinevezésekben az, hogy az önszentelő Murányi Jánost kivéve, a másik két ártatlan ember a megtisztelő kinevezésekről talán nem is tud. Nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a magyar nyelven elkövetett kinevezésekből ők egy árva szót sem értenek. A komolyabbik része pedig a dolognak az, amit alábbiakban a Magyar Egyház főmunkatársa ir: — 10 —
