Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-02-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ nem 290-en haltak meg Kőrösön az 1930- ik esztendőben. Ennyit csak az anya­könyv mutat ki. Istennél több van fel­jegyezve. Sokkal több. Ne vegye azért rossz néven az a lap, melyből értesülé­sünket vettük, hogy egy régebben a mi címünkre adresszált leckéjét, melyben ar­ról beszél, hogy mi amerikaiak helyte­lenül nevezzük az Úrvacsorát, mikor ál­dozásnak mondjuk (annak megjegyzésé­vel, hogy ezt a hittudósok vitatható kérdésnek tartják): visszaküldjük neki. Azzal a kéréssel tesszük ezt, hogy Írja át a leckét és küldje el Kőrösre. írja meg azt is a körösieknek, hogy tanul­janak meg amerikai magyar református testvéreiktől Krisztus előtt az úri szent vacsorában térdre rogyni és az Ő áldo­zatát igy elfogadni. Akkor a születések száma is több lesz Nagykőrösön, a “református egyház kebelében” 348-nál. (H. S.) Inségakció és — bál. Pontosan ott kezdi az amerikai magyarság az inség­akció körüli tevékenykedését, ahol az ó-hazai magyarság kezdte annak idején a szibériai hadifoglyok haza szállítása ér­dekében végzett nagyon kevés munkáját, t. i. — bálnál. Nem a jószándékukat vesszük itt bírálat alá azoknak a sokak­nak, akik a hölgyek és urak részéről a bál rendezők illusztris társaságába sze­rencsések voltak bejutni, hanem a ké­pességeiket. Féltjük őket, hogy miután jól kifáradozták magukat a bál körül, nem marad majd erejük a munkának a bálon kívüli, tehát valódi és ered­ményes területen való végzésére. Vlelük együtt féltjük azokat a szegényeket is, akiknek az ő jószándéku fáradozásaik után jut majd csak egy kis kenyér. Őket csak arra kérjük, hogy várjanak addig, mig vigasságos hejje hujjában kimulatják magukat azok, akiknek még a mostani időkben is van, aztán majd a mulatságukból nekik is jut valami. Szerényen megkérdezzük mindenkitől akit illet: nem lehetne rövidebb utón is se­gíteni a segitendőkön ? Pl. amit elmu­latunk — azt odaadni? (i-r.) Az ősz püspök születés napja. Az Amerikai Magyar Népszava 1931 február 7.-i számában olvashattuk a következőket: “A Throop és Scrantoni Magyar Pres­­biteriánus Egyházak tagjai a troopi egy­ház iskola-termében egy impozáns ban­kett keretében ünnepelték meg ősz püs­pöküknek Ferdinánd von Krug doktornak 81. születésnapját. Az ősz püspök mit sem sejtve lépett be a szinültig megtelt terembe, ahol a tagok nagy ovációval fogadták, a Nőegylet tagjai pedig al­kalmi énekkel köszöntötték fel... stb.” Igen megható, szép ünnepély lehetett. A mi számunkra pedig ezen felül határo­zottan meglepő is. Fogalmunk sem volt ugyanis eddig arról, hogy a magyar pres­­byteriánusoknak püspöke is van. Sőt ar­ról sem, hogy a presbiteriánus egyháznak egyáltalában lennének püspökei. Ez va­lami egészen uj dolog. Csak nem tért át nagy titokban episzkopális rendszerre az egész presbyteriánus felekezet?! Aligha... Erős a gyanúnk, hogy Ferdinánd von Krug doktor, — akit a jó Isten igen­igen sokáig éltessen! — valóban “mit sem sejtve lépett be a szinültig megtelt te­rembe.” Mit sem sejthetett tudni illik ar­ról, hogy a rendező két magyar missioná­­rius őt — népünk nagyobb áltatására — püspöknek nevezte ki. De hát hiába, ez már megtörtént. Ilyen formán aztán az amerikai magyar reformátusféle gyüleke­zeteknek három püspöke is volna immár: 1. Dr. Schaefer Károly, akit Tóth Mihály detroiti, — 2. Murányi János, akit saját maga, — 3. Ferdinánd von Krug, akit Várkonyi Miklós és Pazár Miklós missio­­nárius nevezett ki. A humor ezekben a kinevezésekben az, hogy az önszentelő Mu­rányi Jánost kivéve, a másik két ártatlan ember a megtisztelő kinevezésekről talán nem is tud. Nem pedig azon egyszerű ok­nál fogva, mert a magyar nyelven elkö­vetett kinevezésekből ők egy árva szót sem értenek. A komolyabbik része pedig a dolognak az, amit alábbiakban a Magyar Egyház főmunkatársa ir: — 10 —

Next

/
Thumbnails
Contents