Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ

— Instállom, az egész bajt a papjok okozta. Elolvasta az irást. Lármát csapott, instállom. Azt mondta, hogy a harangot Magyarországból loptuk.

— Nem mutattad a fuvarlevelet?

— Mutattam, nagyságos ur. A harangra is rá van ragasztva, Bucurest. De nem hitte. Azt mondta, ilyen harangot Bukarestben nem öntenek. Ezt csak Horthy Miklós küldte. Ő dobta, instállom, ránk az első követ, úgy hogy vissza kellett forduljunk. Nagyobb baj, instállom, hogy a Daru fél szarvat vesztett.

Csönd volt. Mindenki megdöbbent. Sok arcon láttam, hogy még nem hallott ilyet. A kis ember bibliát húzott, lapozott.

— Bizd csak rám, Sándor.

Sándor vizes szemében láttam, hogy

a jól kicirkalmazott harangszentelési beszéd kútba esett. Az esperes előtt azonban tüstént vigasztalódott.

— Majd elmondom a Maros völgyében.

A csöndet gazdám törte meg.

— Ferenc! Ha egyéb bajotok nem esett, vigyétek be a harangot.

Utat nyitottak. Két asszony fekete

kendővel törölgette a harangot. Sárlepte. Dávid a körmével tisztogatta.

— Nagyon siettünk és nem moshattuk meg.

A vasúti cédulát lekaparta s a szekér alá dobta. Ez állott rajta:

— Bucurest.

A sár eltisztogatása után kiragyogott a harang felírása:

“Erdély emlékezetére”.

És szájról-szájra járt:

— Erdély emlékezetére! Erdély emlékezetére ! Erdély emlékezetére! Mindenütt könnyet láttam. Csak gazdám szemgödre volt üres. Fahangon rendelkezett :

— Csata Dénes, vigyék be azt a harangot.

A sok kérges kéz nekifogott. A kezek remegtek. Csak koporsót láttam fogni ilyen szeliden. A harang lassan csúszott. Andris eléje térdelt, valamit észrevett.

— Állj!

Csata Dénes is letérdelt. Belenézett a harangba.

— Nagyságos ur, ez a harang süket.

— Mit beszél?

■— Instállom, süket harangot küldtek. Nincs nyelve.

Gazdám előre görnyedt. A pattanásig feszült minden idege. Minden arc meghökkent.

— Nincs nyelve, nincs nyelve!

Úgy látszik, ezért hagyták jóvá a

betűket. Elvarázsolt néma harang ez ? Erdély emlékezetére nem kondulhat meg. Hirtelen ez esett közbe.

— Nyelvet pótolni lehet.

A szőke, lófogu ur volt. Csata Dénes végigmérte.

Azt hiszem,, annyit ő is észrevett, hogy a szőke ur esze folyton a pótláson jár. Csata Dénes megjegyezte:

— Nagyságos ur, ezt igy öntötték. Horog nélkül. Ez a harang minden időre némának Ítéltetett.

Gazdám összecsuklott. Ott tartott, féltem, hogy odaesik a haranghoz. Mindenki a kis emberre nézett. Kezében biblia volt, magasra emelte, csodálatos fekete szeme Deák Marcin akadt meg. Marci irgalmatlanul nevetett. A püspök várt, merőn nézte Marcit. Marci zavarba jött és még jobban nevetett. A püspök azonban beszélt:

— Isten különösen keveri a kártyát. Testvéreim, ezt a harangot gúnynak szánták. Van, aki nevet rajta, de mi mégis felszenteljük ezt a harangot. Kitépték nyelvét? Néma? Kalapács akad még! Kell akadjon még! Attól függ, ki fogja majd a kezébe! Testvéreim, ezt a harangot konditsátok meg és ver— 34 —