Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ leg meg nem alapozott meggyőződésben egy önálló és erre teljes jogcímmel bíró Egyház őket megerősíthetné, jellegüket általánosan elismertetné, — egészen bizonyos, hogy semmi elvi kifogást nem támasztanának. Föltétlenül előjönne azonban itt is az az aggodalom, hogy mi lesz az anyagiakkal? Az önálló Egyház keretén belül biztosithatók-e a papi javadalmazások olyan mértékben, mint az eddig a különböző csoportoknál meg volt? Lesze nyugdíj ? stb. stb. Ezekre az aggodalmoskodó kérdésekre később, az alkotandó Egyház anyagi megalapozásának tárgyalásánál felelünk. Hisszük, hogy megnyugtatóan. a kívánatos állapot. IIL Az Egyesült Államok alkotmánya teljes és tökéletes vallásszabadságot biztosit minden polgára számára. Ezen az alapon alakult itt meg az angolok, franciák, hollandok, skótok, welshiek, svájciak, németek, svédek, finnek stb. egyházi közössége. Anélkül tehát, hogy erre több szót vesztegetni kellene, bátran megállapíthatjuk, hogy egy Amerikai Magyar Református Egyház megalakításának semmi törvényes akadálya nincs. Mivel pedig a felekezetek segélyezése itt merőben ismeretlen fogalom, csak természetes az, hogy a megalakítandó magyar egység sem igényelhet és nem is kaphat semmiféle állami támogatást. Amerikának szelleme az önmagáról való gondoskodás elvét erkölcsi kötelességül Írja elő minden egyén, tehát minden intézmény számára is. Ez alól az egyháztestek sem kivételek. Ha egyáltalában szó eshetik az állampolgárok minősitésbeli osztályozásáról, akkor az legfeljebb azon az alapon történhetik, hogy el tudja-e tartani saját magát vagy közellátásra szorul? Ha pedig ezt az egyházi életre alkalmazzuk, úgy kívánatos alakulatnak tartható az, mely önfenntartó; nem kívánatos az, mely mások számára tehertételt jelent. A magyar egyházi élet ebből a szempontból eddig erős elbírálás alá eshetett, mert az elmúlt negyven év alatt, hol különböző amerikai felekezetek, hol a magyarországi Konvent támogatását igényelte és élvezte. Addig, mig a magyar bevándorlás szórványos volt vagy csupán ideiglenes tartózkodásra jöttek alkalmi csoportjaiból állott, még megengedhető és megbocsátható volt az, ha egyházi élete nem emelkedett túl a missiói állapotokon. Ma azonban, mikor az amerikai magyarság legnagyobb része megállapodott, a másra utaltság nem szépíthető ilyen mentséggel. Az egyházakhoz tartozó családok legalább 60%ának saját háza van s igy lakóhelyét nem könnyen változtatja. Gyermekeik felnőttek vagy növekedőben vannak s általában egész életberendezkedése azt mutatja, hogy ez a föld az, melyen élni és halnia kell. Éhez képest tehát szinte fáradság nélkül győzhető meg arról, hogy egyházi életét is “kivánatos ’-sá kell tennie, ha magát, felekezetét és fajtáját lebecsültetni nem akarja. Ma már alig van Amerikában olyan nemzeti csoport, mely saját lelkiszükségletei kielégítéséről ne saját önfenntartó alakulatában gondoskodnék. Ha pedig mégis akad esetleg néhány, az semmi esetre sem olyan fajtából való, melyhez négyszáz esztendővel ezelőtt jutott el a reformáció. A megalakítandó magyar Egyház tehát föltétlenül a teljes önfenntartás s igy a tökéletes függetlenség alapjára volna helyezendő. AZ ÖNTUDAT FONTOSSÁGA. Ma a helyzet az, hogy mig egyik egyházközségünk vagy felekezeti csoportunk csodálatos áldozatkészséget mutat fel, addig a másik nevetséges összegeket szokott csak vállalni egyháztagsági dij címén. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy a gyülekezetek népe számos helyen saját papjai által rontatott meg, akik nem is nagyon törődtek az adakozási készség fejlesztésével, mert hiszen ott volt az áldott “missió,” mely elvégezte és kiizzadta azt, ami becsületes felfogás szerint a gyülekezeteket alkotó híveknek lett volna kötelessége. — 28 —
