Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ is, hog)' a lancasteri magyar tanszék költségeit is az önálló magyar Egyház viselhetné s ugyancsak az gondoskodnék szükség szerint egy vagy több egyházi újság fenntartásáról is. VITATHATÓ JOG. Ennél a missziói hatóságnál különben éppen az egyesitési mozgalmakra tekintettel előállhat az a helyzet is, hogy a konvent vagy a gyülekezetek igen könnyen vitathatják tőle a fölöttük való rendelkezés jogát, mert hiszen az egyetemes Konvent a Reformed Churchcsel, mint önálló egységgel kötötte meg a Tiffini Egyezményt s kétséges lehet az, hogyha a Reformed Church önállóságát feladva bevonul a United Churchbe, vájjon kötelezőleg irhatja-e elő a magyar egyházmegyék beolvadását is? Mi távolról sem javallanánk azt, hogy ez a kérdés merev jogi alapon tárgyaltassék, de meg kell itt jegyeznünk, hogy az említett szerződésben a Konvent annak idején kifejezetten a Reformed Churchhöz bocsátotta el a gyülekezeteket. Ebből a tényből aztán a józan ész alapján is az következhetnék, hogy amidőn a Reformed Church önállóságát feladva más egyháztesttel kíván egyesülni, akkor legalább is szabad kezet ad a gyülekezeteknek, ha mindjárt a Konventnél ezt idáig bejelenteni el is mulasztotta volna. A gyakorlatban különben már is értékét vesztett Tiffini Egyezménytől eltekintve is, a keresztyéni megértés alapján meg lehet értetni a Reformed Church-csel azt, hogy ha a magyarok egymásnak testvér kezet nyújtva saját Egyházukat megalkotni kívánják, akkor számára anyagilag is legelőnyösebb, erkölcsi tekintetben is legszebb teendő csak az lehet, ha őket áldáskivánással elbocsátja. A végzendő itt tehát csupán annyi volna, hogy illetékes helyen alaposan magyaráztassék meg a magyar helyzet. A megértésre a talaj meg van. Ezt abból merjük következtetni, hogy számottevő helyen nem egy tekintélyes emberük jelentette már ki, hogy a magyar reformátusok kérdéseinek megoldására az egyetlen lehetőségnek a saját magyar nemzeti Egyházunk megalkotását tartják. Egyébként sem tudjuk elképzelni azt, hogy az a Reformed Church, melyről az odatartozó lelkészek tollán keresztül annyi szépet és jót olvastunk, ha arról lenne szó, hogy a magyarokat engedje sorsukra önálló Egyházukban, — ne emelkednék fel a keresztyéni gondolkodásnak arra a magaslatára, mely a testvérsegités gondját csak pénz és telek ellenszolgálat nélkül tudja elképzelni. Abban a nem várt esetben pedig, ha itt a gyülekezetek kiengedése bizonyos anyagi feltételekhez köttetnék mégis, mint azt később módunkban lesz kifejteni, szintén meg van a lehetőség a megoldásra. A PRESBITERIÁNUS KÉRDÉS. b) Egy kicsit nehezebb volna a kiegyezés a Presbyterian Church in the U. S. A.hez tartozó gyülekezetek sorsát illetőleg. Ezek az egyházközségek hivatalosan már kezdettől fogva sem magyar református alakulatok, hanem presbiteriánusok. Semmit sem jelent ebből a szempontból az, hogy helyi címeikben s alapköveikben több helyen Magyar Ev. Ref. Church felirás diszeleg. Nem egy alkalommal és nem egy helyen jelentették már ki illetékes egyházi embereik azt, hogy “ti magyarok vegyétek már ki azt a sarokkövet s tegyetek helyébe Presbyterian Church íelirásut, mert hiszen csak ez felel meg a valóságnak”. Sőt akadt magyar lelkészük is, aki sarokba szorittatván majdnem kérkedve állitotta, hogy ő sem nem magyar, sem nem református, hanem amerikai és presbiteriánus. Arról is tudunk és irtunk is már, hogy keleti lelkészeik egyik csoportja csak nem régiben szerkesztett egy olyan írásművet, melyben egyházi fórumaikhoz fordulva árulkodtak a magyar református munka ellen s kérték pénzt és segítséget az Amerikában folyó — szerintük veszélyes — tiszta magyar református egyházi munka akadályozására illetve ellensúlyozására. — 26 —
