Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-11-01 / 11. szám

MAGYAR EGYHÁZ Isten gondviselő szeretetét énekes­­könyvünkben is nagyon sok ének ma­gasztalja. Kérdések: 1. Mi célja volt Istennek, hitünk szerint, a világ teremtésével? 2. Mi a kötelességünk, ha ezt a célt ismerjük? 3. Magára hagyta-é Isten a teremtés után a világot? 4. Ki az, aki erős nyomatékkai be­szélt az Isten gondviselő szeretetéről ? 5. Mi hasznunk van az Isten gond­viseléséről szóló hitből? 6. Tudnátok-é egy pár olyan éneket megnevezni, amely az Isten gondviselő szeretetét magasztalja? 7. Tudnátok-é példákat felhozni az isteni gondviselésre 1. a Szentirásból, 2. a mások életéből és 3. a magatok életéből? Arany-ige: “Vessed az Urra a te terhedet, Ő gondot visel rólad.” (Zsolt. 55:23.) Ének: 116. d. 1. Imádság: Istenem, hogy elárvul az a ház, amelyből elvétetik a szerető-szivü, az erős­­karu édes atya?! De, óh Uram, mi ez ahoz képest, ami ezzel a világgal és min­den benne lévőkkel történne, ha Te csak egy pillanatra is levennéd róla atyai gon­dodat? Hová lennék, mi lenne a min­­denség, ha mennyen, földön nem Te or­­szágolnál?! Homály körülem, bennem félelem, magam ha nálad nélkül kép­zelem. Óh Uram, áldj vagy büntess, csak kezedből ki ne eressz. Segíts Téged szeretnem, hogy mindenek javamra for­duljanak és légy mellettem, hogy senki és semmi ne árthasson nékem. Ámen. THE HARBOI rSTATE BÁNI PENZKULDES rPOSTÁN, SÜRGÖNYILEGj HAJÓJEGYEK HAZAI KÖZJEGYZŐI ÜGYEK 1851 DECEMBER 6. Ünnepi dátum ez. Állandó amerikai magyar ünneppé kellene tenni azt a napot, amelyen az Amerikában még ma is legjobban ösmert magyar, Kossuth Lajos, nyolcvan évvel ezelőtt New York­ban partna szállott. Az “Illustrious Magyar”, a “Champion of Liberty”, a “Washington of Heroic Hungary” — hogy csak egy párat említsünk azok közül a nevek közül, amelyekkel fajtánk eleddig legnagyobb fiát az általa a ma­gyar ügynek egy csapásra megnyert Ame­rika illette — olyan hatalmas erkölcsi tőkét gyűjtött a magyarság számára, amelyet nyolcvan esztendő sem tudott devalválni. S ha valakinek, úgy nekünk, trianoni magyaroknak ezerszeres köteles­ségünk, egyenesen az élet útja az, hogy hűségesek legyünk a kossuthi eszmékhez s hogy az általa gyűjtött tőkét kama­toztassuk. A világhatalmi súlypont, amint azt annak idején Kossuth látnoki erővel meg­jósolta, napjainkban csakugyan áthelyező­dött a “Young Giant of America” kezébe. Itt dől el Trianonnak a sorsa is. Ezért kell december 6-át magyar ünneppé tenni. Ezért kellene arról a világi sajtónak, az egyházaknak, az egyleteknek évről-évre megemlékezni. Ezért kell a kossuthi esz­méket állandóan ébren tartanunk és erő­sítenünk, mert ezekben egyek tudunk lenni s mert csak ezekben győzhetünk. “Egy nagy világszövetség még hátra van” olvassuk egyik hazai lapban. “A jó­kedvű adakozók szövetsége. Amikor ez megalakul, bizonyára meggyógyul a világ.” Egy másik meg igy ir: “Ha a nyomor olyan hamar megszűnnék, mint az ada­kozó készség, nem volna szegény a vilá­gon.” Németországban az istentagadók szá­ma nagyon megszaporodott. 119,448-an vannak, 733 csoportban működnek s az elmúlt évben 2957 nyilvános gyűlést tar­tottak. — 17 —

Next

/
Thumbnails
Contents