Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-11-01 / 11. szám

MAGYAR EGYHÁZ the World 185., Zrínyi Miklós Egylet, Zrínyi Nőegylet, West Sidei Ref. Férfi és Női Egylet, West Sidei Szűz Mária Egylet, Yerhovay 102., Magyar 01 ub, Szent István, Ifj. Egylet, Woodmen Circle 77., Magyarhon Női Osztálya, Szent Imre római kath. Hitközség, Szent János gör. kath. Hitközség, Műkedvelő Kör, Szent János gör. kath. Ifj. Egylet, Verhovay 45. fiók, Queen Esther L. Sy., Sharet Jakob Hitközség, Testvériség Női Osztály, Szent Imre Férfi és Női Bs. Egylet, West Sidei Szűz Mária Egylet, West Sidei Magyar Ifj. Bs. Egylet. Meg is jegyzi a tudósitó, hogy “ezen a jubileumon is a magyar himnuszt tudta legjobban énekelni a közönség...” Jegyzet: Érde­kes, hogy nem a hébert!? Őrálló. A magyarországi reformátu­soknak volt egy független, semmiféle meg­alkuvást nem ismerő heti lapja, az Őrálló. Szerkesztője, Bogdán Gyula, közismert egyénisége a magyar közéletnek. Bátor, szókimondó, törhetetlen magyar reformá­tus pap, aki vas akarattal és vas szor­galommal épitett ott is, a honnan más elmenekült. Azt is mindenki tudta róla, hiszen egyáltalában nem titkolta, sőt! hogy kérlelhetetlen ellenzéke mindenféle legiti­mista ravaszkodásnak. Annak idején volt szava az amerikai magyar református ügy­ekre is. Most ezt a bátorhangu lapot otthon valami balkezes miniszteri rende­lettel betiltották. A többi lapok ilyenkor, már t. i. amelyikben van egy szemernyi szolidaritás és a sajtó szabadság iránti valaminő minimális érzék, még akkor is elitőleg írnak a betiltásról, ha egyébként felfogás dolgában homlok egyenest ellen­keznek a betiltott lap irányával. És ime, hallga, csak hallga! Mit ir erről szeretett laptársunk a magyar nyelvű Reformed Church paper: “Egy ilyen betiltás, soha­sem történik ok nélkül. . . Igen súlyosan kell vétkeznie annak, akinek kezéből kiütik a tollat... Hogyan taníthat egymás meg­becsülésére, amikor önmaga kéjes öröm­mel gázol mások becsületében ... ? Saj­nálkozást nem tudunk érezni... az Őrálló rászolgált a halálos ítéletre ..stb. Köz­ben pedig ne tessék elfelejteni, hogy a betiltott lap szerkesztője református pap, aki ellen fölöttes hatósága vádat nem emelt, tehát a magyarországi egyház fe­gyelem mellett olyan utolsó ember még sem lehet, hogy a Ref. Lapja ilyen dör­gedelmes megrovási kalandban részesít­hetné. Más ennek az oka. Más. És pe­dig az, hogy az Őrálló annak idején meg merte Írni véleményét az egyik szerkesztő úrról... Hiába minden, mi azért nem tudnánk ilyen szigorúak lenni pl. a Rtef. Lapjával szemben. Egyenesen sajnálnánk, ha valami baj történnék vele. Igen sok mulatságos órát veszítenénk általa. Úgy szólván egyetlen derünket ebben a de­pressziós világban. A tréfát pedig félre téve: szégyelljük magunkat, hogy akadt magyar nyelvű s református nevet viselő lap, mely egy testvér-újság önkényes betiltását ilyen hangon kommentálja. Pont. Világi lapvélemény. A trentoni “Füg­getlenség” irja: “Uj Független Reformá­tus Magyar egyház alakult Windber vá­rosában, Pennsylvániában. Az ottani hivek egyenes kérelmének engedve, kereste fel Sebestyén Endre főesperes a windberi re­formátus magyarokat és megalakította a Windberi Független Magyar Református Egyházat szeptember hatodikán. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a mai nehéz időkben, szénsztrájkok és gazdasági pan­gás idején, uj egyházat szervezzenek a magyarok Nagy-Amerikában. Ilyenkor érzi az ember — mikor ilyenekről hall — hogy azoknak a pásztortüzeknek, melye­ket Trentonban kezdtek gyújtogatni egy évtizeddel ezelőtt: messzire elhatol éltető melege. Az amerikai magyar reformátu­soknak mind nagyobb tömege kezdi tisz­tán látni a valódi helyzetet. A valódi helyzet pedig az, hogy aki hithü ember, annak áldoznia kell hite oltárán. Ha pe­dig áldoz, miért áldozzon idegen oltáro­kon? A saját lelki javára, saját hitének, ősei vallásának oltárán akar áldozatot hozni az amerikai református magyar. Ennek az általános óhajtásnak egyik leg­szebb kifejezését látjuk a windberi talp­­raállásban. Ahol megvan a hithez való ragaszkodás, ahol megvan a magyar faji összetartozandóság nemes érzése, ahol meg­van az áldozatkészség, nem számit rossz idők járása, levelek hullása: alkot a ma­gyar őserő, hogy megtarthassa még a késő unokák számára is őseinek vallását, hagyományait, szokásait és tiszta erköl­cseit. A windberi magyarok példáját sok telep magyarsága fogja még követni Amerikaszerte. Könnyű ezt megjósolnunk, ha figyelembe vesszük a mai helyzetet.” Volt egy konferencia. Nem régen. Eastonban tartották. Magyar presbyteriá­­nus gyülekezet vezetők. Megjelent ott — 9 — T

Next

/
Thumbnails
Contents