Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ Főesperes: SEBESTYÉN ENDRE. — Főgondöok; BODNÁR ISTVÁN. — Lelkészi főjegyző: VINCZE KÁROLY. — Világi főjegyző: KOVÁCS ELEK. HOL A SEGÍTSÉG? A mindenható Isten nehéz időkkel próbál bennünket. Ezeknek súlyát valamennyien keservesen érezzük. Megérzi egyházunk is, melynek tokozott nehézségekkel kell szembe néznie. Az anyagi gondok különösen erősen terhelik lelkipásztorainkat és egyházi elöljáróinkat, kiknek első sorban tiszte az egyházi ügyek zavartalan viteléről való gondoskodás. De terhe ez minden jó magyar reformátusnak, aki teljes hűséggel viseltetik lelki édes anyja iránt. Hogyan bírhatjuk el e nagy gondokat? Hogyan tudunk megállani e nehéz idők terhének hordozásában? Ezekre a kérdésekre feleletet kell találnunk még ma. Nem halogathatjuk a dolgokat, mert a késedelem veszedelmet okozhat. Feleletet kell tehát találnunk. Feleletet. És pedig nem szépen megfogalmazott szóban, hanem cselekedetben. Mert a szó elrepül, de a tények örökké beszélnek s hatásukat éreztetik. A mi életünk cselekedeitől függ tehát( hogy megmaradunk-e vagy elveszünk. Hogyan bírjuk el a nagy gondokat? Csak egyféleképen. Úgy, ha nem támaszkodunk csak a saját erőnkre, hanem szüntelen való és alázatos könyörgésekben fordulunk ahoz, kiben egyedül lehet reménységünk : Istenhez. Megkétszerezné s ezáltal elviselhetetlenné tenné életének súlyát az, aki ezekben az időkben Job feleségeként Istentől akarna elfordulni s ami ezzel csak nem egyet jelent: magára hagyná Egyházát a megpróbáló időkben. Benne kell bíznunk tehát. Neki kell felajánlanunk szivünket, lelkünket, mindenünket, hogy Ő rendelkezzék vele. És ha igy teszünk: Ő meg fog tartani bennünket s a nehéz időket is javunkra forditja. Hogy tudunk megállani a terhek hordozásában? Itt is egy a feltétel. Istenben bízva vállalnunk kell a terheknek közös és arányos viselését. Nem elvben, hanem a legteljesebb gyakorlatban. Mert az idők cselekedeteket kívánnak tőlünk. Gyors cselekvéseket, késedelem nélkül. Istentől kérjük és kívánjuk a megtartást. Akkor viszont nekünk is meg kell tartanunk azt, ami e földön reánk bízatott. A lélek pedig fölöttéb drága semhogy a test. Első gondunk legyen tehát a mi lelkünket tápláló Édes Anyánk, az Anyaszentegyháznak jó sora. Mentesítsük azt az anyagi terhek nyűgétől, hogy magát és munkásait maradék nélkül adhassa a mi csüggeteg lelkünk táplálására. Soha nagyobb szükségünk nem volt még arra, hogy Egyházunk a maga biztató szavával, lelkeket erősítő erejével, életet adó beszédével mellettünk és fölöttünk álljon. Viszont neki is most van legnagyobb szüksége fiakra és lányokra. Egymás terhét hordozzuk tehát. Mi könnyítsék meg az édes anya anyagi gondját s Ő megerősít bennünket a küzdelemre. Álljanak elő bizonyságot tenni mindazok, akikben van hit, reménység és szeretet. Álljunk oda a szent zászló alá valamennyien s emeljük a megpróbáló időkben azt még magasabbra. Hadd lássák és hadd olvassák mindenek, rajta szent szó fényeskedik: Istennek neve. A reformáció évfordulója ismét közeledik. Október 31.-én készülünk hálát adni Istennek azokért a kibeszélhetetlen áldásokért, miket a mi számunkra a reformátorok munkája által adott. Használjuk fel — 19 —
