Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ lőtt Bethlen is, inkább csak politikailag gyakorolt hatást lelkületére, amikor szabad önálló és független Erdély volt törekvéseinek a czélja. Nagyobb hatás tulajdonítható Gyürcsi Mehemedn ek) akivel törökországi tartózkodása alatt ismerkedett meg. Itt megtanulta a törökben, a más vallásuban a “hitetlen”-ben is az embert tisztelni és szeretni akiben sokkal több szép és nemes vonást talált, mint a hazájabeli keresztyénekben. Az is megerősítette elhivatottságában való hitét, mikor ez a török főember megjósolja, hogy magyar király lesz belőle. Bethlenre való személyes hatását mutatja az is, hogy később fejedelem korában “apám”-nak nevezi Gyürcsit. Bocskaival a fejedelmi udvarban találkozik össze. Bocskay is inkább politikailag hatott Bethlenre, azonban Bethlennek ezek a szavai: “Nekünk atyánk fia volt, minket ő nevelt és igen hitt nekünk” megerősítik azt a feltevésünket, hogy Bocskay erős jelleme, szilárd meggyőződéses hite Bethlen vallásos fejlődésére is hatást gyakorolt. Általában véve azonban elmondhatjuk, hogy őt nem az emberek, nem az iskola, hanem az élet nevelte és alakította. Az ő igazi iskolája az élet volt. Ott tanult meg az emberek állhatatlanságától Isten örök irgalma felé fordulni. Báthory Gábor fejedelem mellett is ezt az Istenhez való fordulást látjuk, mert bármenynyire bízott is terveiben, hogy Báthory mellett befolyásra és hatalomra emelkedik, bármennyire szerette is Báthoryt, az emberi lélek állhatatlansága még jobban megerősítette benne az Istenben való bizodalmát. Az emberekkel szemben való bizalmatlansága igen nagy volt életében úgy, hogy igazi jóbarátja, személyes bizalmasa mindvégig nem akadt. Hiányzott a baráti melegség az életéből, ezért látták sokan ridegnek, önzőnek, magába zárkózottnak. Vallásos fejlődése nem ért véget ifjúságával. Egész életén keresztül állandóan fejlődött, erősödött úgy, hogy élete vége felé mind erősebben bontakozott ki benne a lelki dolgok iránt való érdeklődés, mig kialakult benne egészen a lelki ember. Hite. Bethlen Gábor mély és erős hitü keresztyén volt. Hitének kiapadhatatlan forrása volt az, hogy az isteni kegyelmet már gyermekkorában megtapasztalta, ettől kezdve pedig érezte egész életén keresztül. Abban az időben igen nagy, szinte páratlanul álló esemény volt az, hogy valaki egyszerű, szegény, köznemesi sorból szegénységből és névtelenségből a legelsők közé küzdje fel magát. Bethlen Gábornak nemcsak ez sikerült, hanem a fejedelemséget és Magyarország királyi czimét is sikerült megnyernie. Bármennyire is érezte azt, hogy a benne rejlő testi és szellemi erők is segitik őt törekvésében^ mégis az isteni ingyen kegyelem megtapasztalását szolgáltatták számára életének nagy eseményei. Ő kegyelmet nyert Istentől, kegyelmet arra, hogy árvaságból felnevelkedjék, hogy nemzetének a lelkiismerete legyen, hogy Isten ügyét nemzete politikai és vallási dolgainak szolgálatában is munkálja. Számára tehát a hit hatalmas belső élménnyé és tapasztalássá vált. Rendületlenül hitt abban, hogy Isten, ki őt eddig is mindig segítette, nem hagyja el ezután sem, sem őt, sem a magyar népet, az ő nyáját. Ebben a hitben a végsőkig tudott bízni, ez a hit vallásosságát, gyakorlati keresztyén életté tette, amely áthatotta politikáját, még hadi tetteit is. Hite viszonyban élés volt Istennel és pedig a legbensőbb engedelmes, gyermeki viszonyban. Ezért nem félt, ezért nem aggódott, nem rettegett semmi veszedelemtől, ezért mert mindig nagy dolgokat remélni és a lehetetlent is megkísérelni. Tudta azt is, hogy az ő élete teljesen az Isten kezében van. Első támadásai alatt személyesen vett részt a harczokban és a mikor veszedelemben forgott,- 19 -
