Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZI MUNKA PROGRAMMUNK. ELSŐ HÉT. A FAMRE Ifjúsági Szövetségének megkezdett és szép eredményeket felmutatott munkáját jelen iskolai évben is folytatni kívánjuk. Folytatni pedig úgy, hogy a rendszeres munka minél nagyobb teret öleljen fel s a maga több éves programmjával a lehetőség szerint adja azt, amire ifjúságunknak legnagyobb szüksége van. Ez pedig mindenek előtt és fölött a Biblia. Négy évre szóló tervet dolgoztunk ki tehát olyképen> hogy megfelelő bevezetés után az első évben, kb., 32—35 leckében az Ó-SZÖVETSÉG feldolgozását; a második évben az UJ-SZÖVETSÉGET; a harmadikban EGYETEMES EGYHÁZTÖRTÉNETET; a negyedikben pedig a MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETÉT adjuk. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a munkaprogrammal szolgálatot tudunk teljesíteni Egyházunknak s ifjúságunknak megadjuk a lehetőség szerint mindazt, ami az öntudatos magyar református keresztyénné válásihoz nélkülözhetetlenül szükséges. E- gészen természetes az, hogy a leckék elkészítésénél a biblikusság, hitvallásosság és egyháziasság fog érvényesülni, úgy amint azt Egyházunkban valljuk. Az első év anyagának összeállítását a legjobb források felhasználásával Nt. Vincze Károly, nyugati egyházmegyénk esperese vállalta. A következő évek anyagát szintén egy-egy kiválasztott lelkész fogja összeállítani, hogy igy az egész évi anyag egységes feldolgozása biztosítva legyen. Ami már most az anyag felhasználásának technikai részét illeti, ezt úgy gondoltuk a legpraktikusabbnak, ha egyegy hónapi anyagot a Magyar Egyházban egyszerre adunk s az ifjúsági körök a lapot félárban s annyi példányban rendelik meg, ahány tagúk van. így a lecke mindig kéznél lehet, nem kallódik el és inspirálja az ifjúságot arra is, hogy a lap egész anyagát áttekintse s a lapot megőrizze. Fel tehát a munkára. Újult erővel és rendszeresen. A következőkben lelkészek és ifjúságunk tagjai itt kapják a november hónapi anyagot. (BKGY.) Ének: 31 dicséret. A vezető imája. I. Anyaszentegyházunk és a Biblia. Anyaszentegyházunk fő hitvallási könyvének, a Második Heh-ét Hitvallás-nak (Second Helvetic Confession) az első részét “A szentirásról, az Isten igaz beszédéről” valló vallástétel képezi. “Hisszük és valljuk — mond a Hitvallás — hogy a szent próféták és apostolok mindkét szövetségbeli kánoni iratai Istennek tulajdon igaz beszéde és azok. kellő hitelessége (authority) önmaguktól van, nem emberektől. Mert maga ISTEN szólott az atyákhoz, a prófétákhoz és az apostolokhoz és hozzánii is szól még mindig a szent iratok által. És ebben a szentirásban a Krisztus egyetemes (universal, régi latinos görög szóval, katholika) egyháza a legteljesebben előadva találja mind azt, ami az Istennek tetsző élet helyes rendezésére tartozik. Ezért határozottan megparancsolta Isten, hogy semmi ahoz ne tétessék, se el ne vétessék abból. (5 Móz. 4:2; 12:32.) Mi tehát úgy vélekedünk, hogy ezekből az iratokból kell tanulni az igaz bölcseséget és kegyességet, valamint az egyházak reformálását és kormányzását és a kegyesség minden teendőjére vonatkozó utasítást, végre a hittételek bebizonyítását és elvetését, avagy minden tévelygés megcáfolását, sőt minden intést is, az apostol ama mondása szerint: “A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre”... És ismét: “Ezeket irom neked — úgymond az apostol- Timótheusnak — hogy megtudhasd ezekből, mi módon kell forgolódni az Isten házában” (2. Tim. 3:16; I. Tim. 3:14.) Anyaszentegyházunknak a Szentirásról vallott ez a hivatalos felfogása domináló és döntő jelentőségű szerepet biztosit a Bibliának az egyéni és egyházi élet minden területén. És épen ennél a hivatalos meggyőződésnél fogva Anyaszentegyházunk minden egyes tagjára nézve elengedhetetlen és szent kötelesség a Biblia megismerése. A biblia ismerete nélkül ön— 12 —
