Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ amelyek a legszelídebb kifejezéssel élve is: nem olyan bizonyosak. Mi, akik megszoktuk már, hogy aki bekukkant Amerikába, az abban a pillanatban Amerika-szakértő lesz, nem nagyon törődnénk már az ilyen levelezésekkel, hiszen van nekünk itt dolgunk elég. Ügy látszik azonban, hogy — Istennek hála! — kezdenek már törődni vele azok a gondolkodó és aggódó magyar református emberek, akiket nem tévesztenek meg a “szemmellátható” és dollárokban is pontosan kifejezhető jótétemények, melyekkel itteni magyar református népünket halmozza el nehány amerikai felekezet. Az eddig terjengett ködön keresztül tör már a világosság s annak fényénél szomorúan látja már nehány jó szem azt a nem is nagyon távoli célt, melynek elérte tragédiája lesz itteni magyar reformátusságunknak. A levelek annyira világosak, hogy azokhoz több kommentár nem is szükséges. lm, lássátok feleim: Amerikai levél. Cleveland, 1930. november 14. Vegefelé járó amerikai missziós körutam legjelentősebb állomásán vagyok Clevelandban, honnan már csak azért is illő dolog, hogy levelet küldjék Debrecenbe, mert ezt a hatalmas nagy és szép várost Amerikában Debrecennek nevezték el rég idők óta. Méltó az elnevezés. Némelyek szerint 75—80 ezerre tehető az itteni magyarok száma. Nekünk, magyar reformátusoknak itt állott első templomunk, itt alakult első gyülekezetünk. Voltam is ebben az első templomban, mely ma a vasárnapi iskola céljait szolgálja csupán, mig ugyanazon telek előterében áll a hatalmas szép nagy templom, melyben szolgáltam is. De most már ez a templom is szűk. Erről a környékről a magyarság is elköltözött; időközben hatalmas töltésekre vasúti pályát építettek a közeibe s ennek zaja rémesen hat be a templomba. Ezért a gyülekezet, a magyarság mostani lakóhelye központjában, egyik igen előkelő útvonal kiemelkedő dombos saroktelkét megvette, a tervet elkészítette s jövő tavasszal kezdik az uj templom építését, modern termekkel, vasárnapi iskolai helyiségekkel s óriási tornateremmel. Clevelandi szolgálatom ideje alatt úgy volt kitervezve, hogy egy időbe essék az amerikai református Leikész Egyesület közgyűlésével, amelyen szerencsés lehettem részt venni s a lelkésztestvérek szine-javával megismerkedni. Ugyanekkora volt aztán kitűzve annak a negyvenéves jubileuma, hogy az amerikai Reformed Church védő szárnyai alá fogadta s szeretettel támogatja az Amerikában élő magyar reformátusságot. Eljött az ünnepélyre Philadelphiából Schaeffer dr., a Reformed Church főtitkára, a debreceni egyetem diszdoktora, a magyarság melegszívű barátja s nagy jóltevője. A templomi ünnepély keretében hatalmas beszédet tartott, melyben kifejtette, hogy a magyarság hozta Amerikának, a bevándorló népek között, a legnagyobb lelki értékeket s ő legbensőbb barátait mindenkor a magyarok között találta meg. A többi ünnepi szónokok pedig rámutattak arra, hogy a Reformed Church magyar-barátságának mily kiszámíthatatlan áldásait köszönhetik; a szemmel látható jótétel számokban úgy fejezhető ki, hogy átlag évi 75,000 dollárt költött a Reformed Church a magyar egyházakra, annak hangsúlyozásával, hogy autonómiájukat, nyelvüket, szertartásaikat sohasem érintette, sőt a magyar református egyházak képviselőit a maga egyházkerületeibe alkotó tagokként befogadta. — Ezenkívül a Reformed Church jótételeinek látható jele a lancasteri magyar szeminárium s abban a magyar tanszék fentartása. Nagy örömömre szolgál, hogy ezen a szép ünnepen részt vehettem s különben nagy és hálás köszönetét mondok a Szerkesztőségnek, hogy e szerény kis megemlékezésnek lapjában helyt adott. Uray Sándor, debreceni lelkész. “Amerikai levél.” Nagykálló, 1930. december. Nagy érdeklődéssel olvastuk a Debr. Protestáns Lap hasábjain azokat az. élvezetes leveleket, amelyeket Uray Sándor debreceni református lelkipásztor amerikai körútjáról küldött. 15 —
