Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-03-01 / 3. szám

MAGYAR EGYHÁZ A természet ölén, az éj csendjében, egye­dül (Istenével) töltött órákban is szövődött egyre erősebbre, mélyebbre az Atyával való viszonya. Mit tehetnénk a célból, hogy vallásossá­gunk mélyebb és komolyabb legyen?? Az ácsmühelyben sok ember megfordult és ott sok emberrel és sokféle gondolkodás­­móddal volt alkalma megismerkedni. Sok szív feltárult ott előtte magános vagy na­gyobb társaságu beszélgetésben és sok élet­­történet kiterült előtte. Tanításai tele van­nak szórva ennek az emberekkel való érint­kezésnek emlékeivel. (A példázatokban, ha­sonlatokban megrajzolt emberi életek minden valószínűség szerint élő alakok arcképei.) Az, aki előtt ennyi sziv megnyílt, minden bi­zonnyal ugyanaz a nagy emberbarát, élő, eleven Szeretet és Könyörület már ifjú ko­rában is, mint később — harminc éves ko­rában — amilyen szerető szivü barátja, meg­értő testvére minden emberi léleknek. Milyenek a te barátságaid, emberekkel, társaiddal való viszonyaid? Ki állják-e azok az összehasonlítást Jézus ilynemű viszonyaival? MÉLIUSZ PÉTER. 1. LXV. zsoltár 1. verse. 2. Fohász és ima. 3. Biblia olvasás: Máté 16:13—19. 4. 100. dicséret 1. verse. 5. Tanitás. Ifjúsági szövetségünk osztályai egy-egy kiváló magyar református emberről nevezték el magukat. Mikor a név választás történt, a lelkipásztorok néhány vonással ösmertették osztályukkal annak a kimagasló magyar re­formátus férfiúnak a történetét, akinek nevét az illető osztály viseli. Azonban hogy az egyes osztályok közötti kapcsolat és össze­tartozás érzése még inkább kifejlődjék, ál­dásos dolog lesz, ha kölcsönösen megösmer­­kedünk az osztályok által választott nagy nevek viselőinek a történetével. Azok között, akikről osztályaink elnevez­ték magukat, időrendben a legelső MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER. A születési évét nem tudjuk. A tudósok 1520—30 tájára teszik. Még az sem bizonyos, hogy hol született. Azt tudjuk, hogy So­mogy megyében, egy Horhi nevű faluban, azonban abban az időben két Horhi nevű falu volt Somogybán. Ez a két falu még a török világ alatt elpusztult s igy ma már nem tudjuk megállapítani. hogy a kettő közül melyik volt a szülőfaluja. A családi neve Juhász volt, de ezt ő a kor szokása szerint átváltoztatta a görögös Méliuszra, ami szintén Juhászt jelent. Éles eszü ifjú volt s a családja nagy gondot fordított a neveltetésére. Igen való­színű, hogy az akkor igen nagyhírű tolnai iskolában tanult, ahol egy áldott emlékű másik nagy magyar reformátor, Szegedi Kis István lehetett a tanítómestere. A tolnai iskolát elvégezvén, tudományszomja a német­­országi reformáció központjába, Wittenbergbe vitte, ahol akkoriban nagyon sok magyar diák tanult. Itt Luthert és Melanchtont, a két nagy reformátort hallgatta. Wittenberg­­ben két évet töltött. Tudománya csodálatosan nagy volt. A régiek feljegyezték róla, hogy a magyar nyelven kívül latinul, görögül, zsidóul, né­metül sőt még törökül is beszélt. Hitét, lelki erejét, tudományát, állhatatosságát min­denki bámulta. Nem hiába nevezték Péter­nek, csakugyan kőszikla volt. (Péter magyarul kősziklát jelent.) Wittenbergből Debrecenbe, a legmagya­­rabbnak nevezett városba hivták meg papnak. Debrecen már akkor a Kálvintól megtisztí­tott tudományt vallotta, de az egyházat ott valójában Méliusz erősítette meg. Rengeteget tudott dolgozni. Éjt-napot eggyé tett, csak hogy a református vallás ügyét előre vigye. Isten meg is áldotta munkáját, mert ő lett a magyar református egyház megalapítója. Életét kettős célért áldozta oda: Istenért és a magyar népért. Nem csak szóban, hanem írásban is tanította híveit. Énekeket irt, a nép, a tanulók kezébe kátét adott, hogy abból tanulják meg a Krisztus igaz tudományát. Hitvallásokat szerkesztett, bibliát forditott. Amit végzett, az tiz embernek sok lett volna. Meg is becsülte mindenki, úgy hogy 1561-ben püspöknek választották meg. Az ő nevéhez fűződik a 370 éves debre­ceni nyomda megalapítása is, amely a Magyar­­országon ma létező nyomdák között a leg­régibb. Méliusz életében a legnevezetesebb ese­mény az a nagy zsinat volt, amelyet 1567- ben ő hivott össze Debrecenbe. Itt az ő javaslatára 17 egyházmegye kiküldöttei el­fogadták a II. Helvét Hitvallást hitök zsinór­­mértékéül. A magyar református egyház azóta is hitvallásos könyvéül ismeri el ezt a hit­vallást. Ugyancsak Méliusz rakta le a magyar református egyházi szervezet és istenitisz­teleti rend alapjait is. Ő a püspöki kor­mányzást, amelyet Kálvin kényszerből eltörölt, meghagyta s ez által is nagy bölcsességről tett tanúbizonyságot. A sok munka és a még több küzdelem Méliuszt a “magyar Kálvint” korán sírba tette. 1572 december 16-án halt meg. Debre­cenben temették el és miként Kálvin, úgy ő is ismeretlen sírban porlad, azonban lelke amaz örök Kősziklára épített alkotásaiban örökké él. A magyar református vallást ő gyö­keresztette meg, a magyar református vallás pedig mindeddig megtartotta s ezután is mindenütt megtartja Isten gyermekeinek is, magyaroknak is azokat, akik azt olyan szent komolysággal és meggyőződéssel vallják, mint vallotta Méliusz, a “magyar Kálvin”. 6. Beszélgetés az életrajz felett. Kérdések. 7. 138. dicséret 1—2. verse. 8. Titkár és pénztáros jelentése. 9. Játék. El akarsz végezni valamit? Ne feledkezz meg róla, hogy azt mindenek előtt el kell kezdeni! És pedig neked kell elkezdeni. — 14 —

Next

/
Thumbnails
Contents