Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ KOVÁCSNÉ HUSZAR JOLÁN: MEGTÉRÉS Nem kérdezi: hol voltál eddig? Szép napkeltétől napestig. * * * Azt sem kérdezi: merre jártál? Óh, nem kiváncsi: mit csináltál? * * * Hányszor csúfoltad s hányszor hagytad, Ha drága keresztjén kacagtak . . . * * * Elfelejtette minden vétked ...! Csak átölel, csak örül néked . . . * * * ...Reszket a lábad? Szemed könnybe’? Mit mondjál néki? Hogy köszönj be? * * * Csak hullj le szótlanul Elébe: Néki nincs szüksége beszédre. * * * MUNKA PROGRAM: AZ IFJÚ ESZMÉNYKÉPE. ÉNEK: 288. dics. 1—2 verse. IMÁDSÁG. BIBLIAOLVASÁS: Máté ev. 9. rész 9. verse és János ev. 14. rész. 6. verse. ÉNEK: 290. dics. 1—2 verse. BIBLIAI MEGBESZÉLÉS. “János ev. 8. rész 12-ik verse: “Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Mindenikőtök szeretne valaki lenni a világban: egyikőtök Jack Dempsey, másikótok Lindbergh, harmadikotok Byrd nyomdokába szeretne lépi. Ez, az igy kiválasztott valaki a ti eszményképetek, vagy mintaképetek. Az az élő ember a világban, akivé ti lenni szeretnétek. De az igy kiválasztott eszménykép csak úgy ér valamit számotokra, ha az utána való vágy nemcsak futó vágy nálatok, hanem az az eszmény állandóan követett céllá lesz életetekben. Szeretném most néktek néhány vonással megrajzolni a Jézus Krisztust, mint a ti eszményképeteket, akit néktek is követnetek kell éltetekben és mivel ti is ifjak vagytok, szeretném őt az ő ifjú korában elétek állítani, hogy Tőle tanulhassatok és Őt követhessétek. Ifjú koráról nagyon keveset tudunk, de abból a kevésből is, amit róla tudunk, világosan áll előttünk ő az igazi Eszmény. Az az egyetlen történet, mely ifjú korából fennmaradt melyet e címen ismerünk: A tizenkétéves Jézus a templomban — világosan mutatja, hogy Jézus mennyei Atyja után legjobban szerette szüleit. Nem tanulhatunk-e valamit az ifjú Jézustól szüléink iránti magaviseletünket illetőleg? Az ifjú Jézus derekasan kihasználta mindazokat az alkalmakat, melyeket kora és faluja nyújtott neki elméje és szive csiszolására. Élete s tanításai azt mutatják, hogy nagyon jól ismerte népe múltját, politikai s vallásos történetét, valamint a nagy természet életét (virágait, madarait, szépségét stb.). Mindezek arról tanúskodnak, hogy a gyermek és ifjú Jézus, a nagyszerű megfigyelő készségen kívül, nagyon figyelmes hallgatója volt atyja és anyja tanításainak, elbeszéléseinek, a rabbi tanításainak. (Abban az időben a zsidó falusi gyermek számára az egyetlen tanulási alkalom a zsinagóga iskolája volt.) Az evangéliumok tanúsága szerint szeretett kinn, a nagy természet ölén, egyedül lenni — a nagy csendben, éjjel eggyé lenni az Isten felséges mindenségével és szivni leikébe annak fenségét, szépségét, tisztaságát. Faluja hegyeiről, magaslatairól lelátott a Jezréel völgyére, ahol népe életének nagy fordulói, nemzete nagy harcai: élet-halál csatái, zajlottak le. — Ugyancsak a falu mellett, Názáreth mellett vezetett el a Damaskusból Egyiptomba vezető nagy karaván ut. Mindez a körülmény sok alkalmat nyújtott a szemlélődésre, elmélkedésre s megfigyelésre, amiknek nyomaival lépten nyomon találkozunk a tanításaiban. A tanulásnak, gondolkodni tanulásnak, lelke művelésének mindezen alkalmaival él-e az amerikai magyar református fin és leány? Látogatta állandóan a zsinagógát, minden szombaton, amelyben népe vallásos életét ápolgatta és Istenével való viszonyát gondozta. Ezt onnét tudjuk, hogy ugyanezt gyakorolta azután is, hogy 30 éves lett és nyilvános munkáját megkezdette. Ott hétről hétre olvasták az ótestámentomot és a zsinagóga, mely első jelentése szerint az összejövetel házát jelentette, az imádság háza is volt. Istenével érintkezett ott a héber lélek s Tőle vett parancsokat a rá következő hétre. Az a történet, mely ifjú korából fennmaradt eleven bizonysága annak, hogy minden dolognál jobban érdekelte őt a mennyei Atya dolga. A mennyei Atya dolgaiért képes volt elfeledkezni mindenről: az édes otthonról, nagyon szeretett szülőkről, önmagáról, evésről, stb. — 13 —
