Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ

mányzat tekintetében — egy néhány helyi módosulástól eltekintve — teljesen azonos. Ez természetes is, hiszen tagjai jórészben, különösen az idősebbek, a hazai egyháznak voltak a tagjai. Emez egyházi alakulat előtt egyetlen cél lebeg: tagjait orthodox, hitvallásos magyar reformátusokká nevelni, mert amikor ezt a célt eléri, akkor lehetnek igazán jó magyarok is s ami ezzel semmi ellentétben nem áll: igazán jó amerikaiak is. Sikerült-é ezt elérni? Hét év keserű küzdelme bizonyltja, hogy sikerült. A Tiffini Egyezmény által teremtett kháoszban, amely magyar reformátusokat kényszeritett más vallásra, csak öt gyülekezet maradt meg magyar reformátusnak. — 1924-ben eggyel megszaporodva egyházmegyébe szervezkedett s ma négy év elteltével már 17 gyülekezetei számlál, vagyis megháromszorozódott. — Ugyanez idő alatt öt templomot épített. Egyházfenntartás tekintetében teljesen tagjaira támaszkodik s tanúi vagyunk annak, hogy hogyan épit meg harminchárom család templomot, paplakot s tartja fenn lelkészét, egyházát teljesen a saját erejéből. Áldozatkészség csak ott van, ahol a lélek munkálkodik s a F. A. M. R. E. bizonysága annak, hogy milyen csodálatos erő a komolyan vett magyar református vallás. (Daróczy Sándor “Az Amerikai magyar reformátusság egyetemes magyar szempontból” cimü cikkéből, 1929.)

1930

Ha valahol, úgy itt Amerikában, közöttünk hétfelé szakított magyar reformátusság között volna szükség a legerősebb egyházfegyelemre. Ha pedig éppen a szétszakitottság miatt egységesen nem gyakorolható az, akkor legalább Krisztus testének igaz tagjai éreztessék meg a fegyelmezetlenekkel azt, hogy méltatlanok az Egyház szolgálatára.

Ha az egyház fegyelmet kezdettől fogva szigorúan érvényesítették volna a felettes hatóságok, akkor a mi amerikai egyházéletünk a leggyönyörűbb képet mutatná fel. Akkor ma, mint egy ember állhatnánk ott lelki édes anyánk, a Magyarországi Református Egyház mellett, hogy azt elesettségéből felemeljük, neki

barátokat szerezzünk s számára megújult életet biztosítsunk.

Mi, a Független Amerikai Magyar Református Egyház tagjai, tudjuk azt, hogy minden bajnak oka az egyházi fegyelem hiányosságában keresendő s éppen azért eddig sem féltünk és ezután sem fogunk félni a legszigorúbb fegyelmet gyakorolni a magunk körén belül. Fegyelmezetlen papság és fegyelmezetlen gyülekezet csak kárt jelent Krisztus ügyére. Akár lelkész, akár világi legyen tehát az, aki a fegyelmet megbontani

igyekszik, vétkezik Krisztus ellen s mint ilyen jobb, ha kivül van az Egyház falain. Legalább a bentlevőket nem rontja

Elérkezett már a legfőbb ideje annak, hogy mindenek belássák: fegyelem nélkül nem lehet egészséges egyházi élet.

A béke, a jó rend, a tisztaság érdekében gyakoroljuk tehát a fegyelmet a legszikorubban magunk között. Tanuljunk meg engedelmeskedni az Egyház törvényeinek, mert csak jól fegyelmezett egyháztagog tudják nemcsak elviselni, de vissza verni a Sátán támadásait.

Nagyon sok dolog voLna, amit e kérdéssel kapcsolatban említeni lehetne, de én főként ezt a hármat tartom a legfontosabbnak :

a. ) tökéletes fegyelem a lelkészek számára minden csoportban;

b. ) tökéletes fegyelem az egyház tagjai számára mindig és mindenütt;

c. ) egységes eljárás azokkal szemben, akik bárhol is fegyelmezetlen bűnös módon viselkednek s az Egyház szent dolgait sértik.

Ezeket kötelessége érvényesíteni mindenkinek, aki az Egyházat szereti s azt akarja, hogy annak egészséges, viruló s fejlőlésképes élete legyen. (Bodnár István, egyházkerületi főgondnok “Egyházfegyelem” cimü cikkéből, 1930.)

9 —