Magyar Egyház, 1930 (9. évfolyam, 1-5. szám)

1930-05-01 / 5. szám

13 SZEMLÉLŐDÉS Az igazi magyar propaganda. A de­troiti gyülekezetünk papja, dr. Bütykös Béla, március és április folyamán hét és tizennégy év közötti gyermekekkel a János Vitézt, ezt az örökszép magyar dalszinmüvet adatta elő. A magyar sajtó egyöntetű megállapitása szerint ilyen igazi nagy sikert még egyetlen egy műkedvelői próbálkozás sem ért el. A Detroitban kétszer és Toledóban egyszer kiváló be­tanításban, korhű jelmezekkel, pompás rendezésben előadott darab lejátszása alatt valósággal extázisba jött a rendelkezésre álló legnagyobb termeket megtöltő kö­zönség. A nézők szemében az öröm és a megilletődés könnyei csillogtak, a de­troiti független magyar református gyer­mekek pedig, a sokak által annyira fél­tett “második nemzedék”, a “Jánosvitéz­­kék” — örökre eljegyzett szerelmesei lettek a magyar szónak és a magyar gondo­latnak. Azonban ez még nem minden. Az előadásra felfigyelt az amerikai sajtó is s arról a legnagyobb elismerés hang­ján emlékezett meg, sőt Detroit leg­­nagyob napilapja egyik vasárnapi képes mellékletében a darab egyes jeleneteit is lehozta. Ez az igazi magyar propaganda Amerikában. Magyarok az élen. Istennek hála szin­te megszoktuk már, igy az iskolai év vége felé, hogy a kitüntetett tanulók név­sorában aránytalanul nagy százalékban találunk magyar neveket, sőt ez a szá­zalék — büszkeséggel Írjuk le — évről évre növekedik. Gyermekeink eme komoly, zajtalan, de céltudatos munkája és elő­retörése is egyike ama tényezőknek, ame­lyek a fajtánk életre redeltségének hitét állandóan erősitik bennünk. A napokban a mckeesporti elemi iskolák 8. osztályá­ban kitüntetett tanulók névsorát olvas­tuk s abban hét magyar nevet találtunk. Közülök négy: Bácsi József, Ujlaky Ju­liska, Szakács Emma, Biró Róza a mckeesporti gyülekezetünkhöz tartoznak. Amikor e helyen is elismeréssel emléke­zünk meg róluk, nekik a középiskolában is hasonló eredmények elérését kívánjuk. Közhírré tétetik... Olykor kezünkbe kerül az American Hungarian Presbyterian and Re­formed Church Paper (álnéven: Amerikai Ma­gyar Reformátusok Lapja). Akad benne néha érdekes dolog is. Április 26-i számában például ez áll: “Ma az amerikai magyar reformátusság a Re­formed Church in the U. S. A. kebelében működő há­rom magyar egyházmegye . . . kereteiben, továbbá a Pres­byterian Konferencia kereteiben éli a maga magyar életét. Van még egy negyedik alakulat is, a Függet­len “egyházkerület”. Ennek az egyházai szervezkedésük­ben és maguk tartásában “ellen-egyházak” s igy bár­mennyire sajnálatos legyen is, mindaddig, amig ilyenek gyanánt viselkednek, az amerikai magyar református egység szempontjából nem jöhetnek számításba . . .” íme, milyen kedves: A Független Ame­rikai Magyar Református Egyház a maga 16 gyülekezetével, sok ezer hívével: "...nem jö­het számításba”. Duquesne, Trenton, Perth Amboy, Carteret s ti többi, mindig magyar református hitet valló lelkes gyülekezetek: ti vagytok az “ellen-egyházak”. Ti vagytok azok, akik... “gyanánt viselkedtek”, mert azt tartjá­tok, hogy meg akartok és meg is tudtok élni a magatok emberségéből a magatok hitében! Hát nem érdekes?! Az az újság mondja ezt nektek, mely 30 esztendő óta idegen pénzen jelenik meg. Nagyon érdekes. Sietünk köz­hírré tenni! Nem is mi mondjuk... Ez év január­jában egy tanácskozás volt Ligonierben, mely­ről eddig azért nem irtunk, mert annak anyagát egyházmegyei és kerületi gyűléseink még nem tárgyalták le. A presbiteriánusok azonban már letárgyalták és ezt Írják róla az Amerikai Magyar Népszava 1930 május 12-i számában: “A (presbiteriánus) konferencia megvalósithatat­­lannak tartja ez időszerint egy olyan magyar egyház­­kerület létesítését, amely a Reformed Church egyház­alkotmányának keretében összpontosítaná az egész ame­rikai magyar egyházi munkát. Ugyancsak kifejezte a konferencia elégedetlenségét a református lappal (Am. Magy. Reformátusok Lapja!) szemben is...” A presbiteriánusok ezek szerint elvetik azt az indítványt, mely a reformedbeliek részéről történt és elégedetlenkednek hivatalos lapjuk­kal. Az 5 dolguk! Minket ez a dolog csak annyiban érdekel, hogy köztük és a reformed­beliek között állítólag teljes “lelki egység” van. íme a virágja! Nagy nevek. Az “Illető Hölgy”, akiről nehány hónappal ezelőtt Magyar Mosolygás c. rovatunkban volt olvasni-való, legutóbb Californiában járt — “templomot szentelni”. Ez alkalommal valaki a II. Zrínyi Ilona nevet ajándékozta neki. Mivel uj nevek “ki­­pickolása” meglehetősen nehéz lehet a magyar történelemben kevésbbé járatos riportereknek, ajánljuk figyelemükbe a következő még fel nem használt neveket: II. Bethlen Kata, II. Petrőczi Kata Sidonia, II. Báthory Erzsébet, sőt Zsófia, II. Dobozi hitvese, II. Dobó Ka­tica, II. Rozgonyi Cecilia, II. Kanizsai Dorottya (esetleg csak röviden: II. Dorottya!) Örülnénk ha némiképpen használhatnánk ezzel a “nagy ügynek”.

Next

/
Thumbnails
Contents