Magyar Egyház, 1930 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1930-05-01 / 5. szám
13 SZEMLÉLŐDÉS Az igazi magyar propaganda. A detroiti gyülekezetünk papja, dr. Bütykös Béla, március és április folyamán hét és tizennégy év közötti gyermekekkel a János Vitézt, ezt az örökszép magyar dalszinmüvet adatta elő. A magyar sajtó egyöntetű megállapitása szerint ilyen igazi nagy sikert még egyetlen egy műkedvelői próbálkozás sem ért el. A Detroitban kétszer és Toledóban egyszer kiváló betanításban, korhű jelmezekkel, pompás rendezésben előadott darab lejátszása alatt valósággal extázisba jött a rendelkezésre álló legnagyobb termeket megtöltő közönség. A nézők szemében az öröm és a megilletődés könnyei csillogtak, a detroiti független magyar református gyermekek pedig, a sokak által annyira féltett “második nemzedék”, a “Jánosvitézkék” — örökre eljegyzett szerelmesei lettek a magyar szónak és a magyar gondolatnak. Azonban ez még nem minden. Az előadásra felfigyelt az amerikai sajtó is s arról a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg, sőt Detroit legnagyob napilapja egyik vasárnapi képes mellékletében a darab egyes jeleneteit is lehozta. Ez az igazi magyar propaganda Amerikában. Magyarok az élen. Istennek hála szinte megszoktuk már, igy az iskolai év vége felé, hogy a kitüntetett tanulók névsorában aránytalanul nagy százalékban találunk magyar neveket, sőt ez a százalék — büszkeséggel Írjuk le — évről évre növekedik. Gyermekeink eme komoly, zajtalan, de céltudatos munkája és előretörése is egyike ama tényezőknek, amelyek a fajtánk életre redeltségének hitét állandóan erősitik bennünk. A napokban a mckeesporti elemi iskolák 8. osztályában kitüntetett tanulók névsorát olvastuk s abban hét magyar nevet találtunk. Közülök négy: Bácsi József, Ujlaky Juliska, Szakács Emma, Biró Róza a mckeesporti gyülekezetünkhöz tartoznak. Amikor e helyen is elismeréssel emlékezünk meg róluk, nekik a középiskolában is hasonló eredmények elérését kívánjuk. Közhírré tétetik... Olykor kezünkbe kerül az American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper (álnéven: Amerikai Magyar Reformátusok Lapja). Akad benne néha érdekes dolog is. Április 26-i számában például ez áll: “Ma az amerikai magyar reformátusság a Reformed Church in the U. S. A. kebelében működő három magyar egyházmegye . . . kereteiben, továbbá a Presbyterian Konferencia kereteiben éli a maga magyar életét. Van még egy negyedik alakulat is, a Független “egyházkerület”. Ennek az egyházai szervezkedésükben és maguk tartásában “ellen-egyházak” s igy bármennyire sajnálatos legyen is, mindaddig, amig ilyenek gyanánt viselkednek, az amerikai magyar református egység szempontjából nem jöhetnek számításba . . .” íme, milyen kedves: A Független Amerikai Magyar Református Egyház a maga 16 gyülekezetével, sok ezer hívével: "...nem jöhet számításba”. Duquesne, Trenton, Perth Amboy, Carteret s ti többi, mindig magyar református hitet valló lelkes gyülekezetek: ti vagytok az “ellen-egyházak”. Ti vagytok azok, akik... “gyanánt viselkedtek”, mert azt tartjátok, hogy meg akartok és meg is tudtok élni a magatok emberségéből a magatok hitében! Hát nem érdekes?! Az az újság mondja ezt nektek, mely 30 esztendő óta idegen pénzen jelenik meg. Nagyon érdekes. Sietünk közhírré tenni! Nem is mi mondjuk... Ez év januárjában egy tanácskozás volt Ligonierben, melyről eddig azért nem irtunk, mert annak anyagát egyházmegyei és kerületi gyűléseink még nem tárgyalták le. A presbiteriánusok azonban már letárgyalták és ezt Írják róla az Amerikai Magyar Népszava 1930 május 12-i számában: “A (presbiteriánus) konferencia megvalósithatatlannak tartja ez időszerint egy olyan magyar egyházkerület létesítését, amely a Reformed Church egyházalkotmányának keretében összpontosítaná az egész amerikai magyar egyházi munkát. Ugyancsak kifejezte a konferencia elégedetlenségét a református lappal (Am. Magy. Reformátusok Lapja!) szemben is...” A presbiteriánusok ezek szerint elvetik azt az indítványt, mely a reformedbeliek részéről történt és elégedetlenkednek hivatalos lapjukkal. Az 5 dolguk! Minket ez a dolog csak annyiban érdekel, hogy köztük és a reformedbeliek között állítólag teljes “lelki egység” van. íme a virágja! Nagy nevek. Az “Illető Hölgy”, akiről nehány hónappal ezelőtt Magyar Mosolygás c. rovatunkban volt olvasni-való, legutóbb Californiában járt — “templomot szentelni”. Ez alkalommal valaki a II. Zrínyi Ilona nevet ajándékozta neki. Mivel uj nevek “kipickolása” meglehetősen nehéz lehet a magyar történelemben kevésbbé járatos riportereknek, ajánljuk figyelemükbe a következő még fel nem használt neveket: II. Bethlen Kata, II. Petrőczi Kata Sidonia, II. Báthory Erzsébet, sőt Zsófia, II. Dobozi hitvese, II. Dobó Katica, II. Rozgonyi Cecilia, II. Kanizsai Dorottya (esetleg csak röviden: II. Dorottya!) Örülnénk ha némiképpen használhatnánk ezzel a “nagy ügynek”.