Magyar Egyház, 1930 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1930-05-01 / 5. szám
10 Ezek is tudják, hogy a betű harci eszköz. És használják. Bámulatos szorgalommal, öntudatossággal és áldozatkészséggel. És főhadiszállásukon ott van a nyomda, a szerkesztőség, a kiadóhivatal, mellette a könyvkereskedés és a kölcsönkönyvtár. * * * Most megelevenedik előttem az egyháztörténelem nehány korszaka. Az ős ótestamentomi egyház. Amelyik írásba foglalta, féltő gonddal megőrizte az ótestamentomi kijelentéseket és olvasásukat istentiszteleti alkatrésszé tette. Az apostoli és őskeresztyéni egyház. Amelyik írásba foglalta az Ur Jézus Krisztusban nyert isteni kijelentést és az ótestmentomi egyházhoz hasonlóképen istentiszteleti alkatrésszé tette annak olvasását és hirdetését. Majd pedig az apostoli atyák, apologéták (hitvédők) s egyházi atyák írásaiban hősies védelmére kelt a keresztyén hitigazságoknak a korbeli pogány bölcselettel szemben. S megelevenedik előttem a reformáció, közelebbről a magyar reformáció korszaka. Amikor 29 magyar nyomdából 28 a reformáció szolgálatában állott. Amikor 1527-től 1600-ig megjelent 275 vallásos tárgyú irásmü közül 244 protestáns, jórészt református agynak és szívnek a mukája volt. Amikor üldözött, vedlett prédikátorok egy személyben irók, nyomdászok, kiadók és könyvterjesztők voltak. Amikor nemes urak, istenes úrnők egy-egy könyv egész kiadási költségét magukra vállaták. Amikor külföldi iskolákat járt tudós iskolamesterek világi kincsek keresése helyett magyar jobbágyok gyermekeit tanították az irás-olvasás ismeretére. Mindezek a korszakok és jelenségek azt bizonyítják, hogy a betű fegyver, amelyet az Isten ügyének a szolgálatába is be lehet és be kell állítani. És hősiesen, hűségesen, áldozatosan használni. * * * És most magyar református népünkről mondok egy-két szót. A reformáció népe, hitében az ős-keresztyének világában, az Isten írott kijelentésének az uralma alá visszakivánkozók származéka nagyban és egészben elfeledkezett arról, hogy a tudás hatalom, hogy a könyv, a betű fegyver, minden korszakban, de különösen a maiban harci eszköz, amelyet használni kell, amelyet nélkülözni végzetes következmények nélkül nem lehet, amelyet elrozsdásodni hagyni épen ezért nem szabad. Az egyházi irodalmat, a jó könyvet, az atyái vallásának a szolgálatába beállított újságot nem értékeli, nem becsüli, nem támogatja kellően, nem olvassa elég szorgalmasan. Fényűzésnek, mellőzhetőnek, feleslegesnek látszik tekinteni az egész vonalon mindenütt. Egyebekre könnyen jutnak dollárok, ezekre centek is nehezen. Nem jól van ez igy. Mert “elvész a nép, mely tudomány nélkül való.” És amely népet meg akar verni a Teremtő, abból kiveszejti a prófétai szót. Kövessük hát az előbb felsorolt példákat és legyünk az egészséges tudománynak, az Isten ügyének, Egyházunk és vallásunk érdekének szolgálatába állított betűnek megbecsülői, áldozatos pártfogói. A lét küzdelem. Nem csak az egyén, hanem közösségek, szellemi igazságok számára is. Egyházunk és szent vallásunk számára is. És a győzelemnek egyik kelléke és feltétele az, hogy minden kor számára megtalálja a kornak leghatásosabb fegyverét. A modern kornak egyik leghatásosabb fegyvere a betű. Nélkülözhetetlen fegyvere. Forgassuk ezt a fegyvert mi is. A független Egyház a betű fontosságát ismerő és a pennát forgatni tudó lelkipásztori karral rendelkezik. Papjaiban megvan számára annak a lehetősége, hogy sok elismerésre méltó érdem mellett ő vigye el az amerikai magyar református egyházi irodalom teremtésének az érdemét is. Csak a mellé a lelkipásztori kar mellé, amelynek csaknem minden egyes tagjának egy-egy, sőt talán több kész könyv várja az Íróasztal fiókjából az olvasók asztalára jutást, szükségesek az olvasó hívek is. Az írott betűt akár egyházi újságunkban, akár papjaink könyveiben megbecsülő és szívesen támogató gyülekezetek.
