Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-11-01 / 11. szám
9 SZEMLÉLŐDÉS N. N. “Név nincs” — jelenti ez a két “N” betű. A névtelen leveleket szokták igy aláírni. És a névtelen levelezésről, a névtelen megkeresésekről akarunk itt egy-két szót szolani. Ezeknek a soroknak az Írója egész életében két névtelen levelet kapott és két névtelen telefon felhívást. Egy közéleti személy életében ez a rekord határozottan jónak mondható. Annál is inkább, mert ezek közül a névtelen dolgok közül nem is volt mind rosszakaratú, tiszteletlen csupán csak egy volt. De bármilyen természetűek és bámilyen hanguak is legyenek ezek a névtelen megkeresések, mégis bántóak és az egyenes, becsületes, nyílt kálvinista jellemhez nem illenek. Ha rossz akaratuak, akkor gyávaságra vallanak. Hasonlítanak a lesből való orvtámadáshoz. És milyen hős az, aki a viszontámadás lehetőségét kikerülve csak lesből mer támadni?! Haszontalan gyáva az. De akkor is kifogás alá esők a névtelen megkeresések, ha jóindulatuak és tisztes hanguak. Mert bizalmatlanságot fejeznek ki a címzettel szemben. Vagy a felől van kétségben a megkereső, hogy a címzett nem szívlelné el a tisztes, jóra néző szót, vagy pedig, ha másra vonatkozóan szól neki, attól tart, hogy titkát nem őrizné meg. Szóval a papi hallgatni tudásban kételkedik. Sehogysem jó, sehogysem szép tehát a névtelenkedés. Akinek mondani valója van, mondja meg tisztességes, emberséges nyíltsággal, ha pedig erre nem érzi magát képesnek, akkor hallgasson. Mert ismételjük, hogy a kálvinista magyar jellemhez végképen nem illik a névtelenkedés. (V. K.) Két dolog. Két dolgot irigylek a függetlenektől, mondotta egy becsatlakozott lelkipásztor. Egyházi fegyelmüket és a Magyar Egyházat. Bizony irigyelheti is. Mert a becsatlakozott tábornál sokkal kisebb független lelkészi kar a Magyar Egyházban magyar Amerika legnívósabb, legcéltudatosabb, legtartalmasabb és legcsinosabb kiállítású egyházi lapját állítja ki. Ez azonban költségbe kerül, nem számítva a vele járó sok munkát. Olvasóink közül többen vannak olyanok, akik ezt nem látszanak tudni és észbe venni, hanem még több gondot és fáradságot akarnának az amúgy is bőséges munkával megáldott lelkipásztorokra róni azáltal, hogy az előfizetési díjnak a bekollektálását is reájuk kényszeritenék a befizetésnek nem megtagadásával, hanem csupa figyelmetlenségből hónapról-hónapra való halogatásával. Holott a templomba jövet mindenki elhozhatná vagy iskolás gyermekével felküldhetné. Azért szeretettel kérjük Egyházunk híveit, hogy legyenek irántunk egy kis kimélettel és HOZZÁK BE AZ ELŐFIZETÉSEKET. Annál is inkább, mert azok elmaradása nekünk anyagilag is kellemetlen. (V. K.) Egyenesen csodálatos. Sokan vannak olyanok, akik bankettezések alkalmával nem szeretik a sok szónokot. Valami lelkes barátja magam sem voltam annak, hogy egy-egy vacsoráért egy pár tucat szónoklatot kelljen füstös, fojtott levegőjű, túlzsúfolt termekben elszenvedni. Ha másért nem, hát csupa tisztességből. Független Egyházunk összejövetelei azonban kezdenek reám nézve határozottan értékesedni. Eltekintve attól, hogy Egyházunk népe lassankint ránevelődik a csendnek és rendnek olyan fokára, hogy nem sokára ebben a tekintetben is első lesz, a beszédek maguk, amelyeket ilyen alkalmakkor világi testvéreinktől hallunk, kezdenek olyan megkapóan értékes gondolatokat, meglátásokat, vallomásokat és önelkötelezéseket felszínre hozni, hogy az egyenesen csodálatos. így még ma is eszemben van egy egyszerű new yorki asszonynak egyházközsége lelkipásztorának a beiktatása alkalmával a beiktatott lelkipásztorhoz intézett ez a mondása: “Szeressed népedet, őrizd meg hitedet!” (Igaz, hogy ezt az illető lelkipásztor elfelejtette. Szerk.) Lelki gyönyörűséggel gondolok egyszerű gyári munkás egyházkerületi főgondnokunk ilyen és más alkalmakkor mondott gyönyörű beszédeire. Egyenessen mesteri
