Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-11-01 / 11. szám

Volume VIII.

NOVEMBER, 1929.

Number H.

Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor:

Geo. E. Borsy-Kerekes

MAGYAR EGYHÁZ

MAGYAR CHURCH

Published monthly. Subscription: $1 a year

AssociateEditor:

CharlesVincze

BusinessManager:

AlexanderDaróczy

Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922.

A MEGERŐSÖDÖTT EGYHÁZ.

Megalakulásunk óta ez az esztendő talán legnehezebb volt a Független Egyház életében. A lelkészi karban történt nagy változások és eltolódások súlyos próba alá vetették egyházunkat. Ezek a megpróbáltatások mérhetetlen gondba, keserűségbe és áldozatba kerültek. Ellenségeink már-már hallelujába törtek ki és végpusztulásnak szemléletére kezdték toborozni a világot. De a veszély elmúlt, a rések betömettek, a falak megerősittettek. És a Független Egyház ismét áll. Büszkén, erősen, bátran. És most már mi teszszük vizsgálódás tárgyává azt a kérdést, hogy gyengült-é hát a független egyház?

Három betűvel válaszolunk, Három nyomós, súlyos betűvel: NEM. Sőt azt kell állítanunk, hogy egyenesen erősödött, íme bizonyítjuk:

Először is a független mozgalom erőt nyert a saját lelkészi karában. Ebben a lelkészi karban ugyanis voltak olyanok, akik vérmérsékletüknél, természetüknél és a mozgalom ellenségei galádságainak nem ismerésénél fogva engedékenyebbek, szelidebbek és saját baj társaikkal szemben is folyton a fék szerepét játszók voltaik. A legutóbbi idők eseményei azonban ezeket a lelkipásztorokat is elkeserítették. Annál is inkább, mert a missziózó gavalléria mintha szelídségükért egyenesen őket választotta volna ki, hogy a független mozgalom elleni minden gyűlöletet velük éreztesse a legélesebben. Természetes, hogy erre a békés hajlandóságú független lelkészek is arra a belátásra jutottak, hogy nincs értelme békés hajlandóságuknak. Miért legyenek ők kevésbbé harcra készebbek, miért legyenek ők elnézőbbek, miért legyenek ők kevésbbé agresszívek, ha ugyanolyan, sőt még rosszab bánásmódban részesülnek, mint a legharciasabbak, a legkevésDDé elnézők s a legaggresszivebbek ?! A békeszeretetükben igy megsértett független lelkészekben tehát hatalmas aktiv erőt nyert a független egyház és a lélekben ma jobban, mint bármikor egységes független lelkészi kar ma fenyegetőbb réme a független mozgalom minden akadályának, mint valaha is. Ezt a megerősödést pedig, nagyon világos, igen tisztelt ellenségeinknek köszönhetjük. Mint igen sok más sikerünket általában.

Másodszor nagy megerősödését jelenti a független mozgalomnak az is, hogy az idei válságok folyamán ellenségeink maguk szentesítették az eddig legjobban és legsikeresebben kifogásolt és csaknem független specialitásnak kikiáltott terjeszkedési módot: az ellegyülekezetek szervezését. A mi független “ellenegyházaink” létrejövetelének inditóokaival még csak össze sem hasonlítható alacsony motívumok, és emberek kihasználásával és minden vallási érdek teljes háttérbe dobásával, három virágzó gyülekezetünkbe törtek be minden gondolkozás, minden scrupulózitás nélkül. Azt hitték, hogy ezzel nyernek. Pedig veszítettek. Többet, mint képzelik. Kiejtették ezáltal kezükből a szent ártatlanság álarcát, a méltatlanul megtámadtatas kottáját és a lelki egységért való kesergés hegedűjét is. És ezzel egyenesen felszabadítottak bennünket minden hezitá