Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-10-01 / 10. szám
14 VILÁGÍTÓ TORONY Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS. KÉRDÉS: Miért mondják azt az úrvacsorái magán kehely ellenzői, hogy az áldozáskor egy pohárból isznak, mikor több templomban két, sőt három kelyhet is használnak? Ha megengedhető két avagy három kehely, miért baj az, ha több magán poharat vesznek használatba? FELELET: Egyik olvasónknak fenti kérdésére válaszunk ez: Igaz, hogy sok helyen, főleg nagyobb egyházközségekben a végből, hogy a pap két kézzel szolgáltathassa ki a bort, két avagy több kelyhet is használnak. De ennek tisztán gyakorlati oka van, amennyiben az egy kehely használatával nem óhajtják tulhoszszura nyújtani a szertartást. De azt nem lehet elvitatni, hogy dacára a két, vagy esetleg három kehely használatának, a kelyhek között nem válogatnak, hanem akár az egyik, akár a második, akár a harmadik kelyhet az kapja, aki épen következik, igy mégis kidomborodik az az elv, hogy testvérek vagyunk, akik ha két vagy három, de mégis közös kelyhekből iszunk. Azonban a magán poharak bevezetésének mi a háttere? Higiénikus, egészségi okok, mondják ennek a felfogásnak a hivei. Ez jó magyarul azt jelenti, hogy nem akarnak egymás után inni, mert vagy testi ragadós betegségre gondolnak, amikor egyedül a Krisztus vére kellene, hogy táplálja lelkűket, vagy utálnak más után inni a Krisztus asztalánál. Ez a keresztyénietlen felfogás az, ami az úrvacsorái magán poharak használatát a mi szemeinkben nagyon ellenszenvessé teszi. KÉRDÉS: Van-e a reformátusoknak papjuk? mert egy római katholikus lap azt irta, hogy csak nekik van papjuk, a reformátusoknak pedig lelkészök? FELELET: Másik olvasónk kérdésére válaszunk az, hogy legyen nyugodt, mert a magyar reformátusoknak vannak papjaik. A “pap” szó olyan hivatalos egyént jelent, aki megbizás és felhatalmazás alapján végzi az istentiszteletet. A magyar református egyházi tan kezdettől fogva a mellett az álláspont mellett volt, hogy a papi hivatal isteni eredetű és a szent szolgálatokra felhatalmazott pap mégha - talmazását nem az emberektől, hanem az Egyházban a felszentelés utján magától a Krisztustól nyeri. Hogy e tekintetben újabb időben sok gondatlanság történt, azt elismerjük, de tisztában vagyunk azzal is, hogy ha a magyar református egyház kivetkőzik a modernista és káros irányzatú külföldi hatások ruháiból, a papi hivatalról való komoly és határozott felfogás olyan lesz ismét, mint volt a múlt századokban. Az igaz, hogy mi valljuk az egyetemes papság elvét is, amely szerint mindenki pap annyiban, hogy imádságával közvetlenül maga járulhat az> Isten elé, de az egyetemes papság mellett a romlatlan magyar református hittan hivatalos papságról is beszél. Ez utóbbi nem az előbbiből származik, hanem a felett és mellett van, mint Istentől rendelt hivatal. A régi magyar ref. írásokban gyakran előfordul a papság fogalmát nagyon is határozottan kifejező latin szó (sacerdos, sacerdotale officium.) A reformáció idejében és azután is jó darab időn át a magyar ref. papok a “prédikátor” nevet használták, mert az apostolokhoz hasonlóképen az Isten igéjét komolyan és buzgón hirdették. Az apostolok is gyakran neveztetnek prédikátoroknak. Feltaláljuk ezt az elnevezést is “lelki tanító, lelki pásztor”. A “pap” elnevezés is korán szokásba jön, különösen Erdélyben és Dunántúl. A “lelkész” szó a legujabbkeletü. Annak a római kath. lapnak, amely szerint a ref. lelkészek nem papok, viszont a római katholikus papok nem nevezhetők lelkészeknek, mondja meg, hogy a római kath. kánonjog szerint minden olyan pap lelkésznek nevezhető, aki presbyteri fokot ért el és egyházközségben működik.
