Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-12-01 / 12. szám

41

István, a független egyházkerület főérdemü főgondnoka volt a következő szónok. Nagy tetszéssel fogadott beszédben szólt a független mozgalom igazságairól és kívánt sok szerencsét a lelkészpárnak. A keleti egyházmegye névé ben a toastmester szólott, aki mint volt lelkipásztor is örömét fejezte ki a felett, hogy volt gyülekezete ilyen szépen kitett magáért uj lelkipásztora megbecsülésében és kívánta, hogy az est záloga legyen egy, a múltnál még eredményesebb gyülekezeti munkálkodásnak. — A távolság miatt hamarabb utrakelt trentoniak, köztük T. Békv Zoltán lelkész és Péntek Miklós egyházm. gondnok üdvözletét a tósztmester jelentette be. T. Marton Sándor new york-cliffsideshadysidei lelkész gyülekezeteinek, és a társaságában lévő Dudás János egyhm. pénztárnoknak a jókívánságait tolmácsolta. Négy ifjú pap beszéde következett erre. Ezek mindegyike theológiai tanulmányokat folytat különböző felekezetű amerikai iskolákban. Odahaza azonban mind befejezték tanulmányaikat és a hazai theológusoknak országos mozgalmakban is részt vevő szine-java közül kerülvén ki, ismerik egymást és ama mozgalmak egyik vezéralakját: az uj cartereti lelkészt. Eljöttek, hogy hittestvéri és személyes baráti érzelmeiknek kifejezést adjanak. Hét évvel ezelőtt, amikor a háború után az első magyar theológusok megérkeztek a Reformed és Presbyterian főiskolákra, a szabad embernek ezt a természetes jogát még elvitatták tőlük. Azt hitték, hogy testestül-lelkestül megvették őket és szivüknek mindazt az érzését, ami őket hitben és vérben olyan magyarokhoz is odavonzotta, akik más egyházi kötelékben vélték boldogságukat feltalálni. Most már, úgy látszik, más szelek kezdenek fújni. — De térjünk vissza a bankettre. Négy magyar theológus ifjú jöhetett el tisztességet tenni egy független pap barátjuknak és testvérüknek. T. Gulyás András Philadelphiából, aki egyúttal az általa kiszolgált philadelphiai és roeblingi független reformátusok üdvözletét is hozta, T. Boda József Princetonból, T. Seres Zoltán és T. Papp Béla Lancasterből. Beszédüket szives figyelemmel hálálta meg a bankett közönsége. A Perth Amboyi Híradó népszerű szerkesztője, Zámbory Sándor, aki harmadmagával jelent meg a banketten, volt a következő szónok. Beszéde a jókedv sóját hintette a lelkekre, de komoly meggondolásokat is váltott ki erős magyar érzéstől inspirált beszédével. Julian Poliak, a Perth Amboy Evening News c. amerikai napilap tudósitója mondott ezután rövid beszédet, támogatását ígérve az uj lelkipásztornak. Yuronka János magyar városi tanácsos és testvérbátyja Yuronka György magyar nevelésügyi tanácsos, majd Dr. Kemény Imre helybeli magyar orvos szólották ezután bölcsen, kedvesen. A perth amboyi egyház főgondnoka: Csordás Ferenc és Kovács József philadelphiai egyháztanácsosok nyilvánították jókívánságaikat. De minden jó kívánságot felülmúlt Babies István cartereti magyar bútorkereskedőnek a fiatal lelkészpárt érintő kívánsága, aki a jókívánságok közepette önmagának és hittestvéreinek sem felejtett el az ő kedve szerint való jót kivánni: egy kis függetlenséget, “hogy ne lehessen őket olyan könnyen fejbe kólintani”. Kiss János, a helybeli Független Magyar Polgári Kör elnöke a magyar összetartásról, és a magyar revízió anyagi támogatásának a szükségességéről szólott. Sóhaj da Albert, mint az egyháztanács jegyzője, az egyháztanács nevében köszöntötte az uj lelkipásztort. Az uj tiszteletes asszonyt lepte meg ezután a tósztmester, szólásra szólitván, aki közvetlen szép mondatokban fordult a nagy közönséghez. Utána az ünnepelt lelkipásztor emelkedett szólásra. Beszédében hálás köszönetét nyilvánította mindazoknak, akik neki és hitvesének ezt az örömnapot szerezték. — Továbbra is szeretetet kért, mert ők is azt hoztak mindenek számára és legfőbb óhaja az, hogy a cartereti magyarságot, nemcsak a reformátusokat, de az összmagvarságot is, mindig egymást szerető-